Gyorsan levették műsorról a romagyilkosságokkal foglalkozó filmet

A Genezis érzékeny társadalmi jelenséget vesz górcső alá

Magányos emberek járják fájdalmas útjukat, ki puskával vagy nyílvesszővel a vállán, ki a futópadon vezekelve kifulladásig. Szálak, melyek időnként összeérnek, de nem elég erősek ahhoz, hogy kitartsanak. Hol itt, hol ott vágja el a fonalat a rendező, és bár tudjuk jól, ha van anyag, mindent újra lehet kötni, a csomó mégis megmarad. Térdig gázolunk a sebekben, amíg eltemetett érzelmeink fojtogatnak. Társadalmi villámjelentés a Genezis (2018) című magyar film kapcsán.

Genezis 3

Nem csak rendezőt, embert is próbáló kihívásokkal jár ma filmet készíteni olyan eseményekről, amelyekben rendkívül megosztott a magyar társadalom. Amennyiben ezt a lécet mégis megugorja a Filmalaphoz benyújtott pályázat, még mindig van legalább két sérülékeny pontja a születendő felvételnek. Ha túl tárgyilagosak az alkotók, nehezen tudják megszólítani a közönséget, ha pedig személyes hangvételt ütnek meg, számolniuk kell a giccs csapdájával.

Ennek ellenére égetően fontos lenne párbeszédet folytatni ezekről a jelenségekről, és nem a szőnyeg alá söpörve konzerválni a traumákat. Csakhogy kevés olyan magyar játékfilmről beszélhetünk, ami képes volt hitelesen és több oldalról is vizsgálni kritikus magyar eseményekbe ágyazott morális kérdéseket. Hogy példát is említsek, ilyen Az ötödik pecsét (1976), mely a bűn és árulás etikai dilemmáit boncolgatja a Szálasi-kormány hónapjaiban. Pedig Fábri Zoltán lassan induló, kamaradrámát idéző filmjében benne volt a bukás veszélye, mivel szinte kizárólag a színészi játékra és a dialógusokra épített. Mégis tűpontosan világított rá arra, mennyire nem fekete vagy fehér egy helyzet, és szituációtól függően milyen mélyen árnyalódnak az alapvető emberi értékek és cselekedetek.

Az ötödik pecsét 6

Latinovits Zoltán és Cserhalmi György Az ötödik pecsét c. filmben

Bogdán Árpád a tíz éve történt romagyilkosságokra fűzi fel három történetét Ricsi, Virág és Hanna személyén keresztül. Akár önálló kisfilmekként is értelmezhetőek a többnyire negyven percet felölelő részek, első kalauzként pedig a cigány kisfiú fogja meg a kezünket. Ha csak érintőlegesen is, de a rendező az ő szemén keresztül mutatja be a 2008-ban indult rasszista gyilkosságok részletét. Középen egy hallássérült kamaszlány veszi át a stafétabotot, aki az otthoni panelrengetegből és saját traumatikus múltjától menekül. Iskola után egy sportíjászati egyesületben edz, majd a környéken lévő kutyakiképző telepen segít. Itt hozza be Bogdán Árpád Misit, az egykori hivatásos katonát. A lány és a férfi között szerelmi kapcsolat alakul ki, amíg Virág meg nem találja a puskát a gyilkosságokról szóló cikkek kíséretében. Innentől már hollywoodi megoldásokat is felvonultat az alkotás, hogy aztán az ügyvédnő, Hanna személyén keresztül eljussunk a bírósági tárgyalásokig és a végkifejletig.

Genezis 4

A leginkább zavarba ejtő a Genezisben, hogy befejezése éppen a mondanivalóját teszi hiteltelenné. A szereplőkre tapadó, velük együtt mozgó kamera nem képes berántani a filmbe, mivel a Saul fiában alkalmazott operatőri megoldással Bogdán csak időnként él. Ráadásul irritálóan közel irányítja egy-egy snittben, mint amikor a futó Hanna tarkójából hosszú ideig csak egy le-fel ugráló bőrdarab látható. A kisfiút alakító Csordás Milán és a Virágot játszó Illési Enikő Anna amatőr játéka jól illeszkedik a film atmoszférájához, éppen ezért válik idegenné a hivatásos színészek jelenléte. Bogdán sajátos nyelve az erőteljes vizualitás, Dobos Tamás operatőr pedig gyönyörűen játszik a fénnyel. A bibliai utalások akkor a legkifejezőbbek, amikor a szöveg helyett a kamera mesél. Érzékletes momentum a megtisztulást, újjászületést szimbolizáló víz, így minden főszereplőnknek jut kádban vagy úszómedencében zajló jelenet. Ezért hallani ki olyan élesen, hogy a dialógusok műviek, ráadásul annak ellenére, hogy Bogdán tudja, a csend és a vizualitás a legfőbb fegyvere, a film végére még verbálisan is a szánkba rágja szereplői megváltástörténetét.

Genezis 2

Ha egy óra ötven percben a reménytelenség, kiúttalan fájdalom és tragédia csorog beléd, akkor hiába kapsz tíz percnyi feloldozást és reményt, az nem elég. A film komor világa túl későn kínálja fel a bizakodás és újrakezdés képeit, így elkerülhetetlenül giccsessé válik a befejezés. Főleg annak függvényében, hogy Bogdán nem fejti ki, hogyan jutnak szereplői az erkölcsi, morális létra legmagasabb lépcsőfokára.

Pedig ebben a filmben számtalan jó megoldás és gondolati tartalom tűnik fel. Erős érzelmeket hordoz a Ricsi családját ért támadás jelenete, de a puska, az íj és a futópad szimbolikája is. A szereplők mélyen önmagukba temetik érzelmeiket, de mindennapi rutinjuk rétege alatt ott izzik a kitörés lángcsóvája. Ricsi egy ideig nem beszél a brutális gyilkosságokat követően, Virág hallássérült világába zárkózik, Hanna pedig a futást és rajzolást választja a beszéd helyett. A film az egyéni sorsokkal olyan társadalomképet prezentál, amely elsősorban a hallgatás kultúráját preferálja.

Ráadásul Bogdán nem idealizál a cigánykérdés során, Ricsi apja lopásért ül a börtönben, a rokon kislányok Az elment apám dinnyét lopni mondókával játszanak. Ugyanígy utal a másik oldalra, amikor a kisfiú egy kidobós játékban válik iskolatársai gyűlöletének célpontjává, vagy amikor Hannán át az elhúzódó, manipulált tárgyalási folyamatba enged bepillantást.

Genezis 1

Bogdán Árpád filmje alapvetően nem a „cigánykérdésről”, sokkal inkább a személyes tragédiákról szól, mégis azt üzeni számomra, hogy a megosztottság, a kívülállás és a másság megítélése nem feloldható. Beszédes, hogy a bemutató után két héttel, az aznapi műsorban csak két művészmozi repertoárján szerepelt, majd újabb két hét elteltével el is tűnt a filmszínházakból. A Berlináléra meghívott, Szófiában pedig két díjat nyert alkotás esetében a hazai érdektelenség súlyosan jelzi, mennyire nem kíván foglalkozni a magyar társadalom saját problémás kérdéseivel. Pedig József Attila soraival élve: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Minden hibája ellenére ugyanis a film gondolati és képi világa sokkal többet érdemel, mint az ilyen szintű mellőzöttséget.

Képek forrása: Magyar Nemzeti Filmalap; Pinterest

The following two tabs change content below.
Csernák Zsuzsa

Csernák Zsuzsa

„ Hol voltam, hol nem voltam. Hogy higgyem is, ne csak lássam. Hogy tegyem is, ne csak várjam. Aztán meg ágról szakadtam. Tetejetlen fa ágáról. Hetedik ég magasából. Hogy akár esik, akár fúj. Hogy akár tetszik, akár nem. Hogy miért ne, ha netán mégis igen. Világló falevél országában születtem, de aztán csillagporos köpönyeget lobogtattam. Felhővé gomolyogtam, de a tetejébe még forgószéllé is kerekedtem. Holott forgószél képében is csak magamat kergettem… Azóta csak forgok az áramlásban, mert nem lel szilárd helyet a lábam. Azóta csak örvénylő tenger ragad magával, mert sodródom, nincs megállásom, s állni sincs ám már hol megállnom.” Toót-Holló Tamás: Üsse Kő
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!