Az LDP hagyatéka, fesztivállá nőtt templombúcsú

A törökbecsei Nagyboldogasszony Napok rendezvénysorozat zárónapján jártunk

Beszéltem az egyik szervezővel, nagy darab boszánac, mégis inkább vajdasági jellegű dolgokat akar a rendezvényre, semmi nyársra húzott birka meg ilyesmi” – mesélte nagy hévvel régi ismerősöm, aki az egyik helyi borászat kedvéért halasztotta el a kivándorlást. Ezúttal a múlt hétvégi (augusztus 27–30.) törökbecsei Gospojina ünnepségen bővítette az italkínálatot, vagy ahogy fogalmazott, emelte a színvonalat. Hozzá hasonlóan a fesztivál szervezőbizottsága is kitesz magáért, az ortodox templombúcsúból kinőtt fesztivált az Exit és a Guča után ma már az ország harmadik legtömegesebb rendezvényeként emlegetik.

gospojina

A Gospojina már évtizedek óta a törökbecseiek kirakodóvásárral, lovasfogatok felvonulásával összekötött népünnepélye. Tíz éve azután a – lassan a történelem lapjaira kerülő – Liberális Demokrata Párt (LDP) vezette önkormányzat alakította át egész Vajdaságból tömegeket vonzó fesztivállá. Kezdettől fogva nagy cégeket sikerült mögé állítani, mindvégig hangsúlyozva, hogy a város költségvetéséből nem áldoznak rá. Bár az évtized alatt számos pletyka szárnyra kapott a településen a mind sikeresebb esemény pénzelésével kapcsolatban, közben egyre inkább magukénak kezdték érezni a helyiek, szinte mindenkinek van már hozzá köze valamilyen szinten – tudjuk meg helyi kollégánktól.

kozonseg

Bármennyire is törökbecsei ünnepről van szó, ügyesen kihasználják, hogy a tartomány földrajzi középpontjában helyezkednek el, így vidékünk szinte minden szegletéből származó rendszámot láthattunk. Érthető is, hiszen ritkán adódik rá alkalom, hogy a benzinpénz áráért (mivel ingyenes a belépő) olyan előadókat láthasson a közönség, mint pl. Zvonko Bogdan, Severina, Bajaga, Hari Mata Hari – hogy csak az idei fellépők közül emeljünk ki néhányat. Az Edda szintén meghívást kapott, bevett szokás, hogy minden évben egy magyarországi fellépő is színpadra áll. Finom ötvözete ez a jószándéknak és a hideg üzleti racionalitásnak.
Nem aprózzák el a szervezést, valószínűleg Közép-Bánát valamennyi rendőre itt túlórázott. Már a város szélén leparkoltatták az autókat, így hosszú séta után érkezett meg a tömeg a helyszínre. Az útvonalat valószínűleg a helyi turisztikai hivatal is jóváhagyta, mert a hangulatosan kiépített Tisza-parton vonultunk végig. A folyóra épített nyári színpad a tekintélyes fényjátékkal, a kivetítőkkel és a rengeteg emberrel valóban a nagy fesztiválok hangulatát idézte. Nem beszélve a deszkákon ugráló, hajat és gitárnyakat rázó öregfiúkkal.
Habár az Edda, jobban mondva frontembere, Pataki Attila ma már inkább a megmosolyogtató kategóriába tartozik elképesztő bulvárszereplései miatt, régóta szerettem volna élőben látni a legendás formációt. A fellépés elején az új, a többség számára ismeretlen számaikat játszották, de csakhamar következtek a jól ismert örökzöldek. Egyes kritikusok nincsenek túl jó véleménnyel a már a kommunista rendszerben is futtatott együttesről, mondván, a szövegeik közhelyszerűek, sziruposak, a zenéjük pedig egysíkú és hatásvadász. Kicsit talán szigorúak ezek a szavak, de egyezem azzal, hogy az Edda muzsikája távol van a világmegváltó vagy az azt szétcsapó rock and roll élménytől, sokkal inkább a nyolcvanas évek szintipop világa köszön náluk vissza. Ebben a stílusban azonban az Edda valóban jó, sőt világszínvonalú. Ezen még Pataki viselkedése sem változtat, aki szerencsére földönkívüli élményeivel ezúttal nem terhelte a közönséget, csupán hiperaktív túlmozgásával és néhány rejtett nemzeti büszkeségre buzdító elszólásával.

edda
A rögtönzött lakosságcsere, vagyis az Edda közönségének elvonulása és Lepa Brena rajongóinak megérkezése között kicsit szétnéztünk a városban. Szép hely ez a Törökbecse, legalábbis a szűk központja, amelyre futotta időnkből. Az utcák tiszták, ottjártunkkor is egy rakás kommunális munkás tette épp a dolgát. Szembeötlött, hogy a legtöbb felirat kétnyelvű, persze szóba elegyedni már nehezebb magyarul, de mindenesetre szép gesztus ez. Miután kiélveztük a búcsúhangulatot, a jól öltözött biciklitolvajoktól a balkano-latin ritmusokig és a 180 dinárt kóstáló csapolt sörig (odabenn 150 dinárért lehetett kapni, a standard hamburgert pedig 200-ért), indultunk is vissza megnézni az ex-yu nagyasszonyát.

Lepa Brena (fotó: a Gospojina Facebook oldala)

Lepa Brena

A még mindig mutatós popdíva – persze nem annyira, mint a nagybátyám sárga Zastavájának tükrén fityegő nyolcvankettes képen – érdekes, Balkánt átszelő zenei utazásra invitálta a közönséget. A csárdás ritmusra emlékeztető Miki, Mićo című nóta után borongós hegyvidéki melódiák következtek, darutollas janicsárnak öltözött háttértáncosokkal és egyéb, a misztikus keletet idéző figurákkal. Persze a történelmi pontosságba inkább ne menjünk bele, hiszen a törökök nem viseltek pánttal átkötött lepelt a fejükön, hogy arabok pedig mikor jártak a Balkánon, azt nem tudjuk. Mármint a régmúltban, persze. Mostanában európai ruházatban és európai vágyakkal utaznak át az országon, az olajállamok sivatagi sejkjei pedig klimatizált irodákban tárgyalnak. Hangosan nevettünk barátom ordenáré poénján: „Gondolom most arról szól a performansz, hogyan adják el a beodrai zadrugát”.

No, de haladtunk mi szépen Észak felé, a törököset lassan felváltotta a balkáni cigány, majd a hamisítatlan harmonikadallam. Egy vlach fuvolamuzsika után pedig a közönség nagy megelégedésére felharsogott a Mile voli disco. Ezután egy belgrádi modern dal zárta a sajátságos balkáni utazást. Nem mindenkinek tetszett a túlzott népi és keleties jelleg, amit jól mutat, hogy a kezdetben igencsak zsúfolt nézőtér a végére jócskán megritkult. Még mielőtt azonban végleg elszivárgott a közönség, az utolsó ütemek között felcsendültek Brena jól ismert, sajátosan mormolt magyar rigmusai is: „szeeeretm, szeeeretm”

 Fotók: a Gospojina Facebook-oldaláról

The following two tabs change content below.
Takács Rajmund

Takács Rajmund

A nyolcvanas évek közepén születtem, amikor jók voltak a disco zenék és Tom Cruise is fiatal és normális volt. Lassan nyolc éve próbálok újságíró lenni, amit a gunarasi Hírharangnál kezdtem. Talán a motivációm volt rossz, azt hittem így majd könnyebb lesz csajozni... Miután nem jött be, azóta legfőbb célomnak a vajdasági magyar paraszt-munkás népség szellemi felszabadítását tartom.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!