Mindig csak azok a gyerekjogok…

Az UNICEF Ébresztő-óra programjáról

Sokszor, sokfelől hallom mostanában, mennyire elkanászodtak a mai gyerekek, tiszteletlenek, lusták, pofátlanok, satöbbi, satöbbi. Panaszkodnak a tanárok: mindenki csak a jogaikról beszél, a kötelességeikről már senki, és ez borzasztó, mindig csak azok a gyerekjogok, biztos ettől nyílt ki ennyire a csipájuk.

Érdekes, de egészen a közelmúltig nem sokat hallottam arról, valójában milyen jogaik is vannak a kiskorúaknak. Amikor jómagam gyerek voltam, senki egy szóval sem említette, hogy lennének ilyenek. Pedig nem hiszem, hogy egy csapásra pofátlanná váltam volna, ha megtudom, jogom van a szólás- és gondolatszabadsághoz vagy a szociális biztonsághoz…

D. Tóth Kriszta és Azurák Csaba műsorvezetők beszélgetnek a gyerekekkel a jogaikról (Fotó: www.nol.hu)

D. Tóth Kriszta és Azurák Csaba műsorvezetők beszélgetnek a gyerekekkel a jogaikról (Fotó: www.nol.hu)

Az UNICEF Ébresztő-óra elnevezésű programja azt tűzte ki céljául, hogy tájékoztassa az általános és középiskolásokat nemcsak a jogaikról, hanem arról is, hol kérhetnek segítséget, ha őket vagy barátaikat zaklatják, bántalmazzák. Nagyon fontos célja ezenkívül a programnak az is, hogy ráébresszék a magyar kisdiákokat, milyen szerencsések: a világ nagy részén ugyanis az élethez, a biztonsághoz, az oktatáshoz, az egészséghez való jog egyáltalán nem olyan magától értetődő, mint nálunk. A tájékoztatás mellett tehát ennek a kilencven perces rendhagyó osztályfőnöki órának központi eleme, hogy elindítsa a gyerekeket a szociálisan érzékeny, gondolkodó felnőtté válás útján.

Jónász Gerdát, a Közép-európai Egyetem PhD-hallgatóját egy véletlen folytán ismertem meg. Ő hívott meg az első szegedi Ébresztő-órák egyikére a Karolina Gimnáziumba. Neki és társának, a szegedi joghallgató Szántó Katának ez volt az első órája – és kezdésképp mindjárt egy huszonhét fős, izgága tizedikes lányosztályt kaptak. Az óra elején úgy tűnt, minden ellenük játszik: a gyerekeknek a sportnapról kellett visszaülniük a padokba, ahova sehogy sem akart besütni a nap, és kintről behallatszott a többi osztály nevetése, a madarak csivitelése; ráadásul annyira tikkasztó meleg volt, hogy a projektor felmondta a szolgálatot, így az önkénteseknek le kellett mondaniuk arról, hogy képekkel, videókkal illusztrált órát tartsanak. Így is sikerült viszont felkelteni és fenntartani a lányok érdeklődését: Gerda és Kata először röviden bemutatták az UNICEF-et, majd egy nagy hatású videóval vezették be az egyik fő témakört: a világon mélyszegénységben élő gyerekek magas halálozási arányát és az UNICEF ez elleni küzdelmét.

A videóban D. Tóth Kriszta, Kemény Dénes, Halász Judit, Fluor Tomi, Caramel, Cserhalmi György, Dukai Regina és más magyar hírességek és közéleti személyiségek hangsúlyozzák: naponta 19 000 gyermek hal meg élelem, tiszta víz és gyógyszerek hiányában (a videó hároméves, ez a szörnyű adat azóta 17000-re csökkent). Ők mind hisznek abban, hogy ez a szám nulla is lehet – a kampány neve is: Higgyünk a nullában!

Gerda és Kata ezek után arról beszélt, milyen eszközökkel küzd a szervezet a kiskorúak megmentéséért: engem például teljesen lenyűgöztek a Mars csoki méretű, földimogyoró alapú szeletek, amik ellátják őket a megfelelő tápanyagokkal és energiával. Nagyon tetszett még az is, hogy felhívták az oktatást valószínűleg halálosan unó, a tanév végére teljesen elcsigázott lányok figyelmét az iskolák fontosságára katasztrófa sújtotta területeken: krízis esetén az UNICEF 72 órán belül 50 kilogrammnyi taneszközzel, tankönyvvel megpakolt koffereket juttat el az iskoláknak, hiszen ilyenkor létfontosságú, hogy amennyire csak lehet, fenntartsák a gyerekek normál életének ritmusát, lekössék őket, és ne engedjék, hogy pánikba essenek.

Szót ejtettek továbbá egy nagyon aktuális, a magyar kiskorúakat is érintő veszélyről, az online zaklatásról, és megismertették a diákokat azokkal a felületekkel, ahol segítséget kérhetnek. Ezek közül én most a HelpApp-ot emelném ki: ez, ahogy a neve is mondja, egy alkalmazás, amely segít megállapítani, hogy valóban bántalmazás történt-e, és amelyen keresztül azonnal és díjmentesen segítséget lehet kérni, és történeteket lehet megosztani.

gyerekjogi_infografika_3

A 90 perces óra második felét kreatív, interaktív feladatok töltötték ki, melyek során tudatosították a diákokban a jogaikat és azt, mekkora különbségek vannak a világ különböző pontjain élő gyerekek élete között: vagyis hogy nem mindegy, hova születünk.

Az UNICEF önkéntes előadói eddig 5500 magyar kiskorúhoz juttatták el az Ébresztő-óra üzenetét – pedig a program még csak most fog igazán beindulni. Ősszel új volontőrképzést terveznek, tehát szeretettel várják azok jelentkezését, akiknek nem mindegy, milyen felnőttek válnak a mai kisdiákokból, és akik maguk is elkötelezettek a gyerekeket érintő problémák megoldása iránt. Az ország bármelyik pontjára lehet önkéntesnek jelentkezni, képzések is több különböző városban folynak, és három alkalmat foglalnak magukba. Ezenkívül az iskolák jelentkezését is folyamatosan várják: az Ébresztő-óra teljesen ingyenes, és összhangban áll a Nemzeti Alaptanterv és a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célkitűzéseivel is. Bár az anyagi keretek szűkösek, az sem kizárt, hogy a programba a vajdasági intézményeket is bevonják, mivel van egy ottani volontőrük is (egyelőre csak egy, de lehet ám több is!) – érdemes tehát onnan is jelentkezni.

A programról és a jelentkezésről minden információ megtalálható az ebresztoora.unicef.hu honlapon.unicef-telenor_3

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!