Ha megérdemli a közönség, kap egy kis hűsítést

Vízipuskával érkezik a Kerekes Band a Dombos Festre

Táncházazással kezdték, majd tíz évvel ezelőtt éles fordulatot vettek: vegyítették a magyar népzenei hagyományokat a funk, a dzsessz, a rock és az elektronikus zene elemeivel. Kétszeres Fonogram-díjasok, 2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium Magyarország kulturális nagykövetének választotta őket, így egészen Jamaicáig vihették sajátos hangszerelésű muzsikájukat. Azóta tudják, mit jelent pokoli hőségben fellépni, így már a paradicsomi helyekre is vízipuskával járnak. Ilyennek tartják a kishegyesi Dombos Festet is, ahol jövő szombat este 9-től másodízben láthatjuk őket. A Kerekes Band két tagjával, Fehér Viktor dobossal, az együttes alapítójával és Kónya Csaba basszusgitárossal beszélgettünk tegnap este a Várkert Bazárban, ahol a Múzeumok éjszakája keretében léptek fel.

Milyen emlékek sejlenek fel bennetek a 2009-es kishegyesi koncertről?

Fehér Viktor: Úgy rémlik, elég későn kezdtünk játszani. Kivilágítatlan tájakon utaztunk végig, és ahogy a fényfestés bevilágította a löszfalat, olyan volt, mintha egy paradicsomi országba érkeztünk volna. Egészen szürreális volt a kontraszt.

A jövő héten hány fellépés vár rátok?

Fehér Viktor: Három. Magamban fényturnénak neveztem el őket: csütörtökön Torockóra megyünk, ahol ugye kétszer kel fel a Nap, és a vadiúj Double Rise fesztiválon zenélünk. Onnan utazunk másnap Kishegyesre, ahol fénnyel festik a löszfalat, majd Pécsre, ahol a Zsolnay Fényfesztiválon játszunk.

Fehér Viktor (fotó: www.hardrock.hu)

Fehér Viktor (fotó: www.hardrock.hu)

Körülbelül 60 koncertetek jut egy évre. Bizonyára nem lehet ennyi fellépés közül mindet fejben tartani. Mi kell ahhoz, hogy számotokra is emlékezetes maradjon egy-egy koncert?

Fehér Viktor: Általában nem azokat jegyezzük meg, amelyek nagyon jól sikerültek, és minden zökkenőmentesen zajlott rajtuk, hanem amikor van valami sztori, extrém körülmény.

Kónya Csaba: Például Jamaicában, amikor elaludtunk. A szervező elfelejtette, hogy van egy aznapi koncertünk is, ezért majdnem kiraktak minket a szállodából.

Fehér Viktor: Mi tudtuk, hogy van az a fellépés, ott is voltunk 7-re, csak kiderült, hogy 6-ra kellett volna. Egyszer felmászott mellém a színpadra egy hajléktalan, és koncert közben kezdett el kérdezősködni. Siófokon pedig egy eléggé alkoholos állapotban lévő, nagydarab nő jött fel, hogy lenyomjon egy félsztriptízt. Zsombor (Viktor bátyja, a zenekar énekese) egy vízipuskával – ami mindig van nálunk a Mr. Hungary című számunk kellékeként – telibe lőtte. Így jeleztük, hogy le kellene fáradnia a színpadról.

A jamaicai fellépéseiteket sűrűn emlegetitek. Az egyik koncert csúszásán kívül hogyan zajlottak?

Kónya Csaba: Óriási volt, egy egészen más világ. Maguk a koncertek, azt leszámítva, hogy durván meleg volt, nagyon nagy élményt jelentettek. Látszott a közönségen, hogy olyan zenét kap, amilyet még soha nem hallott.

Ráhangolódtak?

Fehér Viktor: Azt hiszem, ennél messzebbre nem kell menni, hogy kiderüljön, a zene tényleg univerzális. Nem csak, hogy semmilyen kötődésük nincs hozzá, de az ő szemükben valószínűleg elég bizarr is ez a felállás, a furulyával, brácsával, kobozzal. Utóbbit szerintem életükben először látták. Mégis nagyon könnyen befogadták, az első sorban táncoltak. Leszámítva azt a koncertet, amelyiken annyira meleg volt, hogy még a helyiek is árnyékban nézték végig, amíg mi a tűző napon játszunk.

AZ AZ ELSŐ, HOGY A HELYI RÁDIÓKRA TEKERÜNK

Egy interjúban arról beszéltél, Viktor, hogy mondjuk Csehországban vagy Bulgáriában más a fogadtatás, mint például Angliában, ahova minden hazai zenekar be akar törni, miközben ott „magasról tesznek a magyar kultúrára”. Ti ezért nem is annyira erőltetitek ezt a vonalat. A közös gyökerek visszaköszönnek, amikor a környező országokban zenéltek?

Fehér Viktor: Szerintem a kelet-közép-európai térségnek eleve van egy közös nyelvezete, érezhető az azonos emberi kapcsolódási pont, és hogy egyenrangú félként kezeljük egymást. Tőlünk nyugatabbra ez már nem annyira jellemző. Ott egy izgalmas keleti produkció vagyunk, míg ezekben az országokban egy izgalmas produkció. És ez nagy különbség.

Fehér Zsombor és Fehér Viktor (www.band-perme.hu)

Fehér Zsombor és Fehér Viktor (www.band-perme.hu)

A környező országok közül hova jártok vissza a legsűrűbben?

Kónya Csaba: Ukrajnán kívül mindenhol voltunk. Szerbiában a Domboson kívül felléptünk Szabadkán is.

Fehér Viktor: Na, például az is emlékezetes koncert volt! Az Interetno fesztiválon jártunk, és amint nekiláttunk volna kirakodni a színpadra, orkán erejű vihar tört ránk. A sofőr elszaladt a kocsiért, és kezdtük visszapakolni a cuccokat, de az előttünk vagy utánunk fellépő együttes annyira megrémült, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy egy 9 fős indiai zenekar ül a kisbusz hátsó ülésén összepréselődve, és boci szemekkel néznek ránk, hogy hadd vészeljék át ott a vihart.

Előfordul, hogy beépítetek valamit a zenétekbe abból, amit felszedtek a környező országokban?

Fehér Viktor: A zenekari buszban az az első, hogy a helyi rádióra tekerünk. Nagy különbség a nyugati, de még a magyarországi szokásokhoz képest is, hogy Romániában, Bulgáriában és Szerbiában a népzene abszolút jelen van a rádiókban. Szinte biztos, hogy egy órán belül belefutsz valamilyen népzenei összeállításba. Én ezeket mindig imádom hallgatni. Nem tudom, a zenekar többi tagja hogy van ezzel.

Kónya Csaba: Megbékéltek vele.

Fehér Viktor: Mi alapvetően a magyar népzenei hagyományokra támaszkodunk. A világzenének az olvasztótégely hatását kevésbé alkalmazzuk, sokat hallgatjuk viszont nemcsak az említetteket, hanem például az afrikai népzenét is.

FELTURBÓZTUK, RÁÖNTÖTTÜNK EGY KIS BENZINT

Tavaly ünnepeltétek a fennállásotok huszadik évfordulóját, csakúgy, mint a Fonó Budai Zeneház, amelynek ügyvezető igazgatója a Dombos Fest főszervezője, Horváth László. Gyakori vendégek vagytok a Fonóban?

Kónya Csaba: Régebben sűrűbben jártunk, most már kicsit túl kemények, hardcore-ok vagyunk oda.

Kónya Csaba (fotó: divany.hu)

Kónya Csaba (fotó: www.divany.hu)

Fehér Viktor: Mi még mindig erősen ragaszkodunk a népzenei hagyományokhoz, de ez kívülről lehet, hogy nem így jön le. Nem hiszem, hogy a szervezőség miatt játszunk kevesebbet a Fonóban, inkább az ottani közönség miatt, amelynek vélhetően más az igénye. Például a Muzsikás együttes tagjait mi abszolút zenei apostoloknak tartjuk, de nem hinném, hogy az ősrajongóik ott tolonganának az első sorban egy Kerekes Band-koncerten. Tavaly azonban újraélesztettük a táncházazós hagyományainkat, és kettőt is tartottunk. A zenekar 1995-ös alapítása után évekig táncházaztunk és gyűjtöttünk. A tavalyi 20 éves jubileumi koncert előtt egy hónappal tartottunk egyet a Fonóban. Úgy érezzük, hogy ennek sokkal inkább ott van a helye, mint a csűrdöngölősebb zenének, amit mostanában játszunk.

A népzenész közeg miként élte meg a nyitásotokat a funk, dzsessz, rock és elektronikus műfaji elemek felé?

Fehér Viktor: Volt, aki jött velünk, volt, aki eltávolodott. A magyar népzenében nincs dob és basszus, így ez egy nagyon erős vízválasztó, márpedig mi Csabával elég „poweresen” játszunk.

Kónya Csaba: Nemcsak színezzük a népzenét, hanem fel is turbózzuk, ráöntünk egy kis benzint.

Fehér Viktor: A magyar népzene mint vonósközpontú muzsika nagyon durván távol áll attól, hogy dob meg basszus zakatoljon benne. A moldvaira és a gyimesire, amelyet mi tanultunk, viszont már kevésbé igaz ez.

Bár a táncházmozgalom a 70-es évek közepén indult, a 90-es évek elején zajlott le az intézményesülése. Számos népzenei műhely jött létre akkoriban, amikor a Kerekes Band is alakult. Hogyan éltétek meg azt az időszakot?

Kónya Csaba: Viktorék ebben nőttek fel, tőlem viszont távol állt a népzene, fura is volt kicsit a közeg, szemellenzősnek éreztem. A basszusgitárommal sokszor úgy álltam ott, mint egy szentségtörő, aki bejön ide, és meggyalázza a magyar népzenét.

Fehér Viktor: Teljesen egyetértek Csabival, mert bár a táncházmozgalom azt hirdeti magáról, hogy egy nagyon befogadó közösség, érdekes mód a legtöbb barátom, akiket elcibáltam táncházba, úgy tért haza, hogy egyébként jó lenne ez, de abszolút nem érezte, hogy befogadták volna. Mi egriek vagyunk, ott máshogy volt egy kicsit. Egyetlenegy táncház létezett, utána indítottuk el a sajátunkat. Amikor feljártunk Budapestre, akkor óriási dolognak tűnt, hogy itt 200 ember össze tud verődni. Nálunk Egerben, ha 50–80-an voltak, az már nagy dolognak számított. Ugyanakkor lehetett egészségesen fejlődni, nyugodtan kísérletezhettünk basszusgitárral, dobbal, nem jött le a népzenei megmondóember, hogy ezt vagy azt nem szabad.

(fotó: Ancsin Gábor - mindenamieger.blogspot.hu)

(fotó: Ancsin Gábor – mindenamieger.blogspot.hu)

LESZ IDŐNK LAZÍTANI, ISMERKEDNI KISHEGYESEN

A produkció koncertről koncertre változik? Másra számíthatnak azok, akik ott lesznek szombaton, mint akik ma itt a Várkert Bazárban hallgatnak meg titeket? 

Kónya Csaba: Próbálunk úgy válogatni a repertoárból, hogy ne ismételjük ugyanazt. Persze megvannak a stabil koncertszámok, mindig szokott lenni Csángó Boogie vagy Mr. Hungary, de egyébként próbáljuk színesíteni. És játszunk az új lemezünkről is.

Fehér Viktor: Októberben jelenik meg az új albumunk Back to folk címmel, a nyáron már folyamatosan játsszuk róla az új számokat. A sajátos hangszerfelállás miatt el tudom képzelni, hogy egy kívülállónak minden számunk ugyanolyannak tűnik, de mi mindig arra törekszünk, hogy olyan dalt lopjunk bele a koncertbe, amit akkor épp szívesen előadunk. Mert az tényleg meg tudja ölni a produkciót, amikor ugyanazzal a set listtel nyomja végig a turnét egy zenekar. A harmadik előadás után saját magadnak leszel unalmas. Igaz, nekem ez Zsomborral mindig egy kicsit vitapont. Ő szokta bedobni, hogy ezt nem játszottuk fél éve, de csináljuk, majd csak kisül belőle valami. Mindig félek, hogy meg tudjuk-e oldani, de azt mondja, vagyunk olyan jó zenészek, hogy ha el is felejtünk dolgokat, ki tudjuk pótolni. Ezekből pedig olyan improvizációk születhetnek, amelyek megismételhetetlenek. Minden koncerten van legalább két olyan pillanat, ami után fellégezhetünk és örömből játszhatunk, mert elment a mumus.

(fotó: www.vaskarika.hu)

(fotó: www.vaskarika.hu)

Mennyire lesz rohanós a kishegyesi kiruccanásotok?

Kónya Csaba: A következő nap Pécsett játszunk, így nem lesz annyira sietős.

Fehér Viktor: Végre ott aludhatunk egy koncerthelyszínen. Hallottuk Lacitól, hogy nagyon sokat fejlődött a helyi borvidék. Egy kicsit lazítunk, szétnézünk, a helyiekkel ismerkedünk és magunkba szívjuk a kultúrát.

Laci mit mesélt még, mi vár rátok a helyszínen?

Fehér Viktor: Azt mondta, nem fogunk éhesen lefeküdni.

Kónya Csaba: Ez jó hír!

A vízipuskát bekészítettétek?

Kónya Csaba: Azt mindig.

Fehér Viktor: Főleg most, hogy 30 fok van. Szerintem a szívünk mélyén mindannyian arra vágyunk, hogy bárcsak minket locsolna le Zsombor koncert közben, de a hangszerek miatt nem lehet.

Minden koncerten elsül?

Fehér Viktor: Attól függ, hogy megdolgoznak-e érte. Kicsit olyan, mint a Mikulás, ha megérdemli a közönség, akkor kap egy kis hűsítést.

(fotó: www.top-event.hu)

(fotó: www.top-event.hu)


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

Interjú a főszervezővel és a teljes program:

Nagy fölhajtás, lösz Kishegyesen

Olvasd el interjúnkat a péntek este fellépő Sin Seekas énekesnőjével:

Sóti Juliék felnőttek a Domboshoz

 

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!