Ha nincs mozi, jó a filmdélután is

Filmvetítések Zentán

A Vasárnapi filmdélután a VMSZ Ifjúsági Fóruma által létrehozott program, mely során az elmúlt év legsikeresebb, legérdekesebb és legkedveltebb filmjei kerülnek vetítésre a zentai Internátus épületében vasárnap délutánonként 18 órától. A második alkalommal megrendezett filmdélutánon már én is jelen voltam, s az egyik szervezőt, Szegedinszki Krisztiánt kérdeztem az ötletről, tervekről, miértekről, hogyanokról…

filmvetites 2Zentán sajnálatos módon nem működik mozi, sőt, a környéken sem akad túl sok, vagy ha van is, ott többnyire csak angol nyelven, szerb felirattal nézhetik az érdeklődők az új filmsikereket. Arra gondoltunk, a fiatalokat, leginkább a középiskolás korosztályt érdekelnék a viszonylag új mozifilmek, amelyeknek mi létrehoztunk egy mozihoz hasonló légkört. A vetítés teljesen ingyenes, bárkit szívesen látunk, szoktuk hangsúlyozni, hogy az érdeklődők hozzanak magukkal rágcsálnivalót, amellyel igyekszünk még kellemesebb hangulatot teremteni, s mellé teát is felszolgálunk. A vetítések vasárnap délután történnek, azért választottuk ezt az időpontot, mert a fiatalok legtöbbje ekkor már ráér, nincs iskola, vagy az idősebb korosztálynak munka. Tudnak pihenni és egyben kikapcsolódni is. Reméljük, hogy hamarosan telt ház előtt mutathatjuk be a filmeket, ehhez az kell, hogy elterjedjen a filmdélután híre. A Facebookon jelentjük a következő vetítés idejét, ahova az érdeklődők profilunkra fel is tölthetik egy-egy film előzetesét, amelyet meg szeretnének tekinteni nálunk. A vetítés alatt rövid kérdőívet osztunk szét, amely által igyekszünk megtudni, hogy ki milyen filmet szeretne megnézni, ezek közül választjuk ki a következőt. Abban az esetben, ha nem érkezik válasz, vagy a válaszok túl széles skálán mozognak, akkor mi döntünk. A legkedveltebb irányvonal a vígjáték, ami azért is jó, mert egyrészt a humor mindenkinek kedvelt műfaja, másrészt pedig nem csak felfogásban, korban is különböznek a résztvevők, hisz annak ellenére, hogy a kiszemelt korosztály a középiskolások rétege, vetítéseinken megjelentek már gyerekek és középkorúak is.

A vetítés valóban kellemes volt, a szervezők minden érkezőt kedvesen, szeretettel fogadtak. A rágcsálnivalókat – amelyek közé én is becsempésztem kis csomagomat – egyenlő részre porciózva, papírtálcán osztották szét a jelenlévőknek. A tea is hamarosan elkészült, egy bájos szervezőhölgy jelentette, hogy az asztalon van, csak vigyázzunk vele, mert még forró. Ekkor én már leültem egy kiszemelt helyre, a harmadik sor közepe táján – innen a legjobb a látvány, egészében látom, nem kell hátradönteni a fejet, sem hunyorítani, pont ideális –, elővettem tollam és noteszem, s lám, pontban öt órakor kezdődött a vetítés! És amit néztünk:

 A diktátor – The Dictator, 2012

the_dictator_film-1920x1200 A filmben hallható egy mondat, amely tökéletesen leírja Sasha Baron Cohen új komédiáját. A mondat így hangzik: „Nem elképesztő, csak kevésbé szar!” Egyszerű, de mindent elmond. A ripacs „munkásságáért” különben sem rajongtam eddig, s bár mélyen a produkciói lelkében akad igazság, tömör, obszcén és kíméletlen jeleneteitől már eleve azt is szégyelltem, hogy megnéztem őket. Pedig mekkora siker volt néhány éve a Borat, mennyien siettek a mozikba, hogy a pucér seggű páviánt és a szőrös, művelődni kívánó barátját megnézzék, ahogy ők ketten ökörködnek Los Angeles utcáin. Vagy amikor a homoszexuális osztrák riporter indul szerencsét próbálni Amerikába. Mindketten a társadalom kissé elnyomott, hebehurgya szereplői, akik a maguk módján mutatják be, miből épül fel világunk. Polgárpukkasztó szövegeik hallatán számos zsidó, politikus, hittérítő vagy feminista kívánja őt a pokolba – már ha nincs humorérzéke. Cohen ugyanis csupán komolytalankodik, görbe tükröt állít Amerika elé, hogy lássuk, mit rejt a fejlődő, globalizálódó nemzet az egyenruhája alatt. Érces, erőltetett, néha szarkasztikus, de egyáltalában nem szerethető karakterei, mondhatnánk, alteregói csinálnak majmot belőlünk, egyszerű polgárokból. S az erkölcsi tanodának még koránt sincs vége.

Cohen ezúttal egy afrikai köztársaság diktatórikus elnöke, aki rangjához képest egy idióta, megalomán, dölyfös és magányos ember. Aladeen admirális-generális diktatórikus rendszere által hatalmában tartja népét, senki nem szegülhet ellen, aki ezt teszi, vagy csak egy apró, véletlen szóval megsérti őbárgyúságát, arra halál vár. Egy ENSZ-beli beszéd kedvéért utazik az Egyesült Államokba (hova máshova), de egy rosszul sikerült rablási kísérlet miatt Aladeen rangja- és hatalmavesztetten kezd kóborolni Manhattan utcáin.

the-dictator05Ami a film előnyére szolgált (s máskülönben talán nem is tudtam volna ép idegekkel végignézni), az a visszafogott hangvétel, ami a „művész úr” presztízsétől elég távol állt eddig. Nem használ ki minden alkalmat helyzetgenerálás érdekében, hagyja, hogy a forgatókönyv sodorja – amelyet nem mellesleg ő írt. Persze a társadalomkritikák igen helyénvaló kinyilvánításaitól most sem szabadulhatunk, de ezt nem két szőrös hátsó közt közli a nézővel, ami azért számomra nagy megkönnyebbülést jelentett. De áldozatai továbbra sem ússzák meg szó nélkül, a demokratikus törvénykezés és állam egy igen kemény kritikában részesül, kap egy-két szót maga az USA és politikai helyzete, megszólja a zsidókat (Cohen egyébként zsidó származású), de a nemi diszkrimináció is terítékre kerül. Az Ali G-korszak szójátékaiból már rég kinőttünk, a sokkal közkeletűbb helyzetkomikumokra és beszólásokra épít, elkerülve a drámai nyomvonalat. A diktátorba azonban szorult egy kevés drámaiság, ami abban nyilvánul meg, hogy egy egyszerű, akár hétköznapinak is vehető szerelmi szál bontakozik ki Aladeen és a bájosnak alig mondható, feminista kereskedőlány között (Anna Faris haja és bőre sötétebb, sminkje fényesebb a Maci Laci óta).

Érdekesség, hogy a film nyitóképe emléket állít Kim Dzsongil előtt. Nos, Kim Dzsongil a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (tehát Észak-Korea) diktatórikus vezetője volt, aki 2011. december 17-én hunyt el. Az elnök és Cohen alteregója között igen sok közös vonás van, azon sem lepődnék meg, ha róla mintázták volna hősünket.

THE DICTATORNem mondom, hogy kellemes csalódás volt ez a film az elmúlt néhány Cohen-komédia óta, de azt sem, hogy megbántam, hogy megnéztem. Szórakoztató, felettébb humoros, vasárnap délutánra tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult. Ugyanakkor ne tessék a szavaimat félreérteni, véleményem cseppet sem változott a brit színészről. Egyelőre…

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2013. 04. 10.

The following two tabs change content below.
Annus Szabolcs

Annus Szabolcs

Több éve foglalkozom már újságírással; keresetlen kezdőként készítettem kósza kritikákat a Képes Ifinek, mostanában pedig pártatlan publikációkat vetek papírra a Press Szónak. Ugyan nem vagyok hivatásos és az iskolapadon még mindig sűrűbben körmölök, mint a gép előtt, mégis, azt kell mondjam, ez azért több, mint hobbi. Jah, egyébként Zentán születtem, túl rég, hogy emlékeznél rá vagy említésre lenne érdemes, és még facér vagyok (ha bárkit is érdekelne).
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!