BorTér – Magyarország legnagyobb borfesztiválja egy vajdasági gólya szemével

Szeptemberi szüret Szegeden

Újdonsült szegedi egyetemistaként pont az egyik eltévedésem közepette nyomtak a kezembe egy szórólapot. A sokadik volt már azon a napon, ezért csak ment a többi után a táskámba. Több óra bolyongás után visszaértem a kiindulópontba, azaz a koliszobámba. Egy vérbeli egyetemistához hűen a szórólapok között kuponokat vagy akciókat kerestem. Efféléket ugyan nem találtam, egy piros programfüzetet viszont igen: „BorTér Szeged 2016 – 6. őszi bormustra a Dóm téren szeptember 14-től 18-ig.” Aztán fellapoztam, s ilyeneket találtam benne, hogy „tartalmas kikapcsolódás, szüreti felvonulás, a Nyugat és borai, vörös mandulabor, jazz koncert…” Izgalmasabbnál izgalmasabb címszavak jelentek meg a szemem előtt. Ezek hatására döntöttem úgy, hogy kinézek a bortérré változott Dóm térre. Félreértés ne essék, semmi kifogásom a kocsmatúrák ellen, de két hét tivornyázás után vágytam egy kis kulturális programra is.

Kép forrása: www.borter.hu

Kép forrása: www.borter.hu

Több mint száz kis faházikó állt a szemem előtt. Nem, nem tudok ilyen jól fejben számolni. Az előzőleg áttanulmányozott programfüzetben olvastam, hogy 111 pincészet hozta el közel félezer borfajtáját az idei borfesztiválra. Sokkoló adatok, sokkoló látvány, sokkoló tömeg. Felfedeztem még két színpadot is, Szeged város térbútorát – természetesen felturbózott, borfesztiválhoz illő öltözékben –, két tucat kézműves kuckót és egy csomó vendéglátóst, akik jobbnál jobb illatokkal árasztották el az egész teret. (Kivéve a sajtos házakat, na, azok előtt nem szívesen sétáltam el.) A háttérben álló bazilika pedig csak megkoronázta a látványt. Eddig is az egyik kedvenc szegedi épületem volt, de azt hiszem, ezután még jobban fogom szeretni.




A diákok pénztárcájának ugyan nem kedveztek a borok árai, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a borkülönlegességek láttán senki se tudta megállni, hogy ne kóstoljon meg legalább egyet. Nem vagyok ugyan borszakértő, de ha valaki engem kérdez, ezentúl a vörös mandulaborra, a levendulás borra, az eperborra és az igazi hungaricumnak számító Irsai Olivér-féle száraz fehérborra esküszöm. Meg bizonyára esküdnék még sok másikra is, de az elkövetkezendő három évre is kellett hagynom néhányat.

Kép forrása: www.szeged.hu

Kép forrása: www.szeged.hu

Tudom, hogy nem vagyunk messze a szerb–magyar határtól, mégsem gondoltam volna, hogy a magyarkanizsai tamburazenekar fog muzsikálni pont akkor, amikor odaérek a fesztiválra. Arra meg végképp nem, hogy egy-két szerb nóta is elhangzik majd, de bevallom, nem bántam, sőt, itthon éreztem magam tőle Szegeden is. A zenei programok színessége azonban korántsem merült ki ebben. Földbegyökerezett lábakkal hallgattam végig minden egyes koncertet, amit a Szegedi Szimfonikus Zenekar adott, s szerencsére mind a négy napra jutott egy. Néhány órával később pedig ugyanezek a lábak nem tudták megállni, hogy ne tipegjenek a Storyville Jazz Band vagy épp a Coco Bongo swingegyüttes dalaira. Bevallom, egyikről sem hallottam ezelőtt, s ahogy észrevettem, a körülöttem álló emberek sem, de ez egy pillanatra sem vette el a kedvünk a táncikálástól. A Maya Soul-koncertet pedig elbűvölve hallgattam végig. Hogy miért? Mert egy roppant helyes fiú ült egy bárszéken a színpadon akusztikus gitárral a kezében, s mellette egy aranytorkú, csinos lány énekelt jól ismert zeneszámokat. A szombati kubai salsa koncerthez fűztem talán a legnagyobb reményt, s nem is csalódtam, mert Elsa Valle és az őt körülvevő Jazz Latin Syndicate olyan erőket szabadított fel, amiktől teljesen megszűnt a világ körülöttem. Alighogy egy szám felcsendült, egy kezet éreztem a kezemben, s a másik pillanatban már pörögtem is a saját tengelyem körül. Aztán egy ismeretlen fiút pillantottam meg, aki fülig érő mosollyal próbálta túlkiabálni a zenét, s valami olyat mondhatott, hogy úgy látta, táncolni van kedvem. Én is felöltöttem egy mosolyt, de megszólalni már nem tudtam. Azt mondanom se kell, hogy salsázni nem tudok, de szerencsére ő sem volt profibb nálam, úgyhogy együtt bénáztunk. Minden estét 23 óra 55 perckor a II Silenzio fúvóskvartett és Csúry Ferenc óraműves 1936 óta üzemelő zenélő órája zárt.

https://www.facebook.com/borter4

Kép forrása: https://www.facebook.com/borter4

A kedvencem a Múzsák Háza volt. Egy sátor, boros hordókból készült asztalkákkal, szintén hordóból készült székekkel és egy gyönyörű fekete zongorával, mely egyszerre volt három művészeti ág szentélye: a festészeté, a zenéé és az irodalomé. Délutánonként hat órakor Balogh József színművész, Lukácsházi Győző túravezető, valamint Kontra Zoltán zongoraművész és egyben a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezetője vagy az imént említett zenekar vonósnégyese várta az érdeklődőket. Petőfi, Kosztolányi, Babits, Ady, Baka István és Darvasi László műveit hallgathattam zenei kísérettel. Amikor meghallottam a Szomorú vasárnap dallamát, ismét földbe gyökereztek a lábaim, azután egy gyors váltással vendéglátós zene következett, majd Csajkovszkij, Kodály, Bartók, s egy alkalommal Lady Gaga Pokerface-ével és Michael Jackson Smooth Criminaljával zártunk, amik hihetetlenül jól hangoztak a négy vonós hangszer előadásában. A festmények mind-mind szegedi vagy Szegedhez valamilyen módon kapcsolódó művészektől származtak, mint például: Munkácsy Mihály, Tóth-Molnár Ferenc, Aba-Novák Vilmos, Karvaly Mór. Ám ez csak egy szelet abból a tortából, amit a Móra Ferenc Múzeumban meg tudunk nézni.

Kép forrása: https://www.facebook.com/borter4

Kép forrása: https://www.facebook.com/borter4

A zenélő óra utolsó koncertje alatt az egész tér elcsöndesedett, én pedig szépen lassan megindultam a kollégiumom felé. Ahogy visszaértem, jó nagyot köszöntem a portás bácsinak, s felmentem a szobámba. Lefekvés után is csak az elmúlt négy nap eseményeire tudtam gondolni. Eszembe jutott egy mondat, amely egyik zenés-verses esten hangzott el: „inni kell, mert komoly gondolatokat szabadít fel az emberben”, s én aznap mosollyal az arcomon, ezzel a gondolattal tértem nyugovóra.

Péter Luca


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!





The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!