Habemus papam?!

Emberek tömege várta és várta, hogy a jövendölés beigazolódjon. Ám a Vatikán és annak ősz atyái kifogtak a prófécián, nagyot röhögtek rajta, és a sorban következő pápa megmentette az egyházat és a világot. Ez így persze nem nagyon érthető, hát kanyarodjunk vissza az időben 918 esztendőt, méghozzá Írországba, pontosabban Armagh városába. Itt született meg Máel Máedóc, akit manapság csak nemes egyszerűséggel Szent Malakiás néven ismerünk. Fanatikus paranoid hívei pedig mind a mai napig hittek a szavában, ám az adott szó most kudarcot vallott. Bizony csak most, mert azt tarja róla a jelen kor társadalma, hogy kiváló érzéke volt ahhoz, hogy a jövőbe lásson, az „apró” tévedéseket pedig elnézték neki, mondván, a jövőbe látni nehéz dolog.

papa5Malakiás a saját halála előtt hét évvel megjósolta, hogy hol és mikor fog örök nyugalomra térni. Bejött neki a misztikus lottó, de ennek ő már aligha örülhetett.

Jövendölései között számon tartják az írekre vonatkozó jóslatát, hogy a nagy keleti szomszéd oroszlán mancsát ráteszi az ír szigetre, és hét és fél évszázadig nem is távozik onnan. (Az első angol koronás fő 1171-ben lépett ír földre, s az Ír Szabadállamot csak 1922-ben kiáltották ki.)

Ezen apróságok mellett volt egy olyan jóslata is, miszerint 112 pápa lesz hatalmon még, s az utolsó, a 112. lesz az a Péter, akinek uralkodása alatt összedől a világ, Róma és a Vatikán megsemmisül, a világ pedig az apokalipszisbe fut bele. A pápai próféciák 112 sorból állnak. Mindegyik sor egy-egy jelzős szerkezettel vagy tőmondattal utal arra a pápára, akire Malakiás gondolt. Kedves embertársaink voltak olyan jók hozzánk, hogy sorra azonosították ezeket a Malakiás-féle sorokat a pápákkal, s ebben a felállásban bizony a jelenlegi Ferenc pápa az utolsó.

Homokszem került a gépezetbe, mert Malakiás jövendölése szerint Péternek kellene hogy üljön a katolikus egyház trónján, amire duplán adott volt a lehetőség a mostani helyzetben. Az egyik, hogy vagy Peter Kodwo Appiah Turkson ghánai kardinális, vagy Erdő Péter magyar bíboros került volna a Vatikán élére, avagy a megválasztott pápa felveszi a Péter nevet. Viszont a Péter nevet senki nem vette fel, tiszteletük jeléül Szent Péter irányába, aki szintén nem maga választotta a Péter nevet, mivel Jézus adta neki.

Így tehát a porszem a gépezetben komoly kősziklává növekedett, mert Ferencünk van, nem Péterünk. Eredeti nevén Jorge Mario Bergoglio – sehol semmi Péter. Malakiás jóslata mehet a kukába, világvége elnapolva. A jósláshívőknek citromfűteát javasolnék az idegrendszerre, hogy a fejben se legyen apokalipszis a helyzet miatt. A Vatikán pedig kapott egy újabb lehetőséget, hogy változtasson a dolgokon. Hiszen sok ember a világon úgy véli, hogy van mit és van min, de vajon ezt Ferenc pápa is így gondolja? Ezt meg fogjuk tudni, hiszen amint történelem lesz ő is, már könnyebben ítélhetjük meg munkásságát, s az legalább kész tény lesz és nem találgatás.

FILES ARGENTINA NEW POPEJelenleg a világ népességéből nagyjából 1,07 milliárd ember sorolható a római katolikus egyházhoz. A katolikusok aránya a világ népességéhez képest folyamatosan csökken: 1978-ban még 17,88, 1990-ben már csak 17,68 százalékos, 2002-ben pedig csupán 17,2 százalékos a számarányuk. A katolikusok fele (49,9 százaléka) ma már Észak- és Dél-Amerikában él, negyedük (26,15 százalékuk) Európában, nyolcaduk Afrikában (12,84 százalék), tizedük pedig Ázsiában (10,3 százalék).

A számok nem hazudnak, csak éppen azt nem mondják meg, hogy ebből az irdatlan embertömegből mennyien vallják magukat igaz hívőnek, és mennyien vannak azok, akiket csak megkereszteltek – mert ugye a szülők így akarták, a csecsemő pedig nem tud tiltakozni –, s semmi közük nincs az egyházhoz, valláshoz, Istenhez. Ez a csoport pedig elég sok embert érint, egyre kevesebb fiatalt képes megérinteni az egyház, sokuknál pedig már megvan a kultusz, amit nagyon nehéz lenne Istennel helyettesíteni, s ez a kultusz pedig a bennünket körülvevő médiából árad, ahová az isteni erő képtelen belépni. Azaz igen gyengén teljesít a földi helytartó és csapata, mivel a vallási csatornákat csak azok keresik fel, akik egyébként is vallásosak. Vannak ugyan egyházi rádiók, honlapok, Twitter-csatornák, de nem tudják elég hatékonyan használni ezeket a lehetőségeket. Talán azért, mert valahol még leragadtak a ködös múlt nehéz dogmái között, és azok eszközeivel próbálnak továbbra is érvényesülni. De az évekkel változik a felfogás is, az emberek is, csupán a Vatikán dédapakorú vezetőinek gondolkodása nem változik, amiben igen, az túl kevés ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a mai korunkkal. Ezt elismerjük vagy nem, a tény, hogy nem képesek megérinteni igazán az embereket, főképp a fiatalokat, hagyják, hogy messze nézzenek, és a semmit lássák.

VATICAN-POPE-MASS-INAUGURATIONNo de akkor ha így van, mégis mit kellene hogy jelentsen az egyház? Jogos a kérdés. Azt gondolom, mint mindegyik más vallásról: el kell vezessen bennünket önmagunkhoz elsősorban, hiszen – ha jól emlékszem – Jézus soha nem kifelé mutatott, hanem mindig az emberi belső értékeket emlegette. Pont azokat a dolgokat, amelyektől a média nagyon rafinált módon próbál bennünket eltaszítani, a vallás pedig éppen hogy afelé kellene hogy tereljen, de vajon képes-e rá?

Nézzünk visszafelé ismét egy kicsikét. A prédából egyszer csak vadász lett: a harangok kongatása után a kereszt jelével, a Deus le volt! (Isten akarja!) és az In hoc signo vinces! (E jelben győzni fogsz!) jelmondatokkal a béke és megbocsátás helyett háborút és gyűlöletet szítottak, ami a mai napig tart népcsoportok és hívők között. Eközben megfeledkezve évszázadokon át a ne ölj! törvényéről.

Hogy is van ez? Tanítjuk, hisszük és megszegjük? Fura ez nekem, de így volt és van ez még mindig.

Aztán persze a mai világban a gyorsan áramló információ sok-sok olyan dolgot sodor a partra, ami nem vet jó fényt az egyházra.

Ilyen a pár évvel ezelőtt port kavart Magdolna-mosoda ügy. Miszerint Írországban 1922 és 1996 között több mint tízezer fiatal nőt dolgoztattak embertelen körülmények között az apácák felügyelete alatt. Ha valakit érdekel a dolog, megnézheti Peter Mullan A Magdolna nővérek című, 2002-es filmjét.

S nem lehet elkerülni a szinte mindennap felmerülő témát, a pedofíliát. Egy komoly probléma, amivel az egyház még nem igazán tudott mit kezdeni, pedig vannak olyanok, akik bizony küzdenek ellene, s megtesznek mindent, hogy ez ne történjen meg, vagy ha már nincs más hátra, akkor ne maradjon titok. Ilyen eset történt nem is olyan régen, amikor Jose Gomez Los Angeles-i érsek mintegy száz katolikus pap pedofilgyanús ügyeinek aktáit tette közzé, és Roger Mahony volt bíboros elődjétől megvont minden egyházi megbízatást, mivel szerepe volt az akták elhallgatásában.

papa1

Csak két példa, ami igen nehéz súly az egyházi vállakon, s bizony nem vet jó fényt még azokra sem, akik tisztességesen s hűen követik hivatásukat az egyházi szervezeten belül. Nehéz így szaporítani a katolikusok számát a világban, az pedig, hogy tűzzel és vassal szerezzenek híveket, ahogyan ez bevett s általános szokás volt a középkorban, ma már nem működik.

Ennyi rossz mellett pedig van fény mindenkinek, csak meg kell látni, s ahogyan a rossz terjed az interneten és bárhol máshol, úgy terjed a jó is. Nem hiszem, hogy túl sok olvasó lenne, aki eddig nem találkozott még Böjte Csaba nevével. A szerzetes, aki egyszerűségével és odaadásával hírnevet szerzett magának, a tökéletes ellenpélda minden negatívumra. Sok gyerek felett őrködik, akik már az éhhalál körül voltak, s megmentette őket. Az ő munkásságát sokan segítik, szervezetek és magánemberek is.

Ide sorolható Kalkuttai Boldog Teréz is. Az ő Nobel-békedíja megítélésem szerint ezerszer többet ér, mint Obamáé. Amekkora különbség van a két díj értéke között, akkora a szakadék Teréz és az egyház között is.

Nehéz a jót megtalálni, de nem is nekünk kell, hiszen ha van, akkor az óhatatlanul találkozni fog velünk előbb vagy utóbb. Az pedig, hogy a változást pozitív irányba észre tudjuk venni, nos, az már legyen a jelenlegi pápa, Ferenc dolga. A média s a közvélemény ez idáig igen jó véleménnyel volt róla, egyszerűsége és a szegények iránti elkötelezettsége sokakat megnyert magának.

A nagy kérdés, hogy képes-e az egyházon belül olyan változásokat hozni, amelyek a közvéleményt s még inkább a fiatalokat a vallás felé tudja fordítani.

Az egyház kimondta: Habemus papam!, vagyis van pápánk. Az pedig már Ferencen fog múlni, hogy a hívők is így fogják-e érezni.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2013. 04. 03.

Gombos Dániel

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!