Akasztófát a Kossuth térre?

Az elmúlt hetekben borzalmas bűnügy borzolta a magyarországi kedélyeket. Egy húszéves kaposvári dohánybolti eladót halálra késelt egy nála is fiatalabb támadó. Az eddig békésnek, sőt talán unalmasnak is tűnő somogyi megyeszékhely lakói döbbenten állnak a gyilkosság előtt.

Helyszínelés a dohányboltnál (fotó: Kovács Zoltán Tamás - www.kaposvarmost.hu)

Helyszínelés a dohányboltnál (fotó: Kovács Zoltán Tamás – www.kaposvarmost.hu)

Habár hasonló bűntények korábban is előfordultak Magyarországon, ezúttal nem várt közéleti vitát generált az ügy, miután a népszerűségét folyamatosan veszítő kormányfő az eset kapcsán felvetette a halálbüntetés visszaállításának megvitatását. Azt szokták mondani, egy ilyen tragédiánál már csak az a rosszabb, ha azt egyesek saját érdekeikre kívánják felhasználni. Márpedig ilyenkor mindig felharsog a halálbüntetést követelők kánonja, majd csakhamar színre lépnek a támogatásukat, szavazataikat megszerezni kívánó pártok is.

Korábban már megszokhattuk, hogy egy-egy súlyos bűntény után leginkább a magát radikálisnak nevező oldal kezd el kampányolni a halálbüntetéssel, illetve különféle társadalmi problémákra kínál változatos megtorlásokat. Ezen már szinte fel sem szisszen senki. Most azonban maga a miniszterelnök vetette fel a témát, amire természetesen minden kisebb-nagyobb sajtóorgánum felkapta a fejét. Sőt, a kormánypárt több jelentős tagja (pl. Lázár János, Rogán Antal) is támogatja (igaz a frakció többsége inkább ellenzi) – természetesen egyelőre nem a halálbüntetés bevezetését, csupán a róla szóló közbeszédet. Ki tudja, talán még ebből is kisül egy nemzeti konzultáció…
Ugyanakkor úgy tűnik, a közvélemény jelentős része olcsó és méltatlan népszerűséghajszolásnak könyveli el a felvetését, ezúttal mintha nemcsak az ellenzék, de a kormányt támogató oldal is felszisszent volna.

Habár nem kellemes belegondolni abba, hogy egy emberélet a politikai csatározások kellékévé válik, muszáj egy pillantást vetnünk az eset körülményeire. A gyilkosság egy dohányboltban, úgynevezett trafikban történt. A „trafikmutyi”, vagyis a kereskedelem átszervezése a jelenlegi kormány sokat vitatott és sok visszaéléssel tarkított rendelkezése volt. Még alig kezdték el működésüket a lesötétített ablakú boltocskák, mikor sorra érkeztek a hírek a kirablásaikról. A külvilág szeme elől elzárt kasszák szinte vonzották a könnyű pénzre vágyókat.

(fotó: www.thomyholia.hu)

(fotó: www.thomyholia.hu)

Az Európai Unió hamar mindenki tudtára adta, hogy mereven elzárkózik a halálbüntetés ötletétől, világosan jelezve, hogy annak tilalma uniós alapelv. Martin Schulz az Európai Parlament (EP) elnöke telefonon vonta kérdőre az ügyben a magyar miniszterelnököt, majd az EP csütörtök (május 7.) délutánra tűzte napirendre a kérdést: milyen következményekkel járna, ha valamely tagállam a halálbüntetés újrabevezetéséről döntene?

(fotó: www.europarl.europa.hu)

Martin Schulz (fotó: www.europarl.europa.hu)

Orbán Viktor, aki az első ciklusban valóban figyelemre méltóan tudta növelni az ország mozgásterét, ezúttal azonban valamit nagyon félreérthetett az európai alapelvekkel kapcsolatban. A teljesítményét mostanáig elismerők számára fájdalmas látni az utóbbi idők mélyrepülését. Ennek egyik jele, hogy a szóban forgó ötlete nem talált valódi táptalajra sem pártjában, sem a szavazói körében, holott abban korántsem lennék biztos, hogy a Fidesz népszerűségének csúcsán is ez lett volna a helyzet. Csupán annál a rétegnél szerez ezzel jó pontokat, amelynél a racionalitást felülírják a nyers érzelmek, ez a tábor pedig ily módon egyre közelebb sodródik a Jobbikhoz, lehet, hogy épp Orbán kijelentései adják meg számára a végső lökést.

Orbán Viktor

Orbán Viktor (fotó: www.kolozsvaros.ro)

Persze joggal merülhet fel a kérdés, miért is számít tabunak a halálbüntetés. Azért, mert a társadalom érettségét mutató szimbólum az, ha már magunk mögött hagytuk a gondolatát. Azt jelzi, mennyire vagyunk képesek megérteni a bonyolult társadalmi folyamatokat, közöttük a bűnözést.

Az őskorban, illetve a ma élő primitív népeknél is megfigyelték, hogy igyekeztek nem elpazarolni az emberi erőforrást, ezért a törzsön belüli szankciók során próbálták minimálisra csökkenteni a veszteségeket. Az ösztönös erődemonstrációval párosuló testi fenyítés, esetleg a száműzés volt a bevett gyakorlat – ami igaz, sok esetben egyenlő volt a halálos ítélettel. Az ókori államok megjelenésével váltak a különböző kivégzési módszerek általánossá. Súlyos árat kellett fizetnie annak, aki valamilyen oknál fogva nem volt képes betartani a társadalmi együttélés szabályait. Sok-sok évszázadnak és a felvilágosodásnak kellett eljönnie, míg a társadalmak megértették: önmagában a büntetés nem orvosolja az elkövetett bűnt.

Gondoljunk csak a bajmoki gyilkosságra, amely a kaposvári esethez hasonló indulatokat váltott ki Szerbiában. A gyors felhördülés a legsötétebb elveszejtési módokat kívánta az elkövetőnek, de talán egyetlen ötlet sem érkezett arra vonatkozóan, hogyan tudnák a szülők biztonságosabbá tenni a fiatalok éjjeli hazaérkezését. A kommentárok célkeresztjébe kerültek a bűnüldöző szervek is, annak ellenére, hogy ezek a már megtörtént bűnök felderítésével foglalkoznak, nem pedig a megelőzésükkel – mint ahogy az a nevükben is benne van.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nemcsak magunkért vagyunk felelősök, hanem egymásért is, azért a társadalomért, amit közösen felépítettünk. Nem a bűnözők jogairól, vagy valamiféle vadvirágos humanizmusról van itt szó. Egyszerűen arról a nagyon is hideg racionalizmusról, hogyha bűn történik, az azt jelenti, hogy hiba került a társadalmi rendszerünkbe, amit kötelesek vagyunk együtt kijavítani. Az első lépés, hogy szembenézünk az elkövetővel, nem pedig eltussoljuk a hibát a kivégzésével.

(fotó: www.hir24.hu)

(fotó: www.hir24.hu)

The following two tabs change content below.
Takács Rajmund

Takács Rajmund

A nyolcvanas évek közepén születtem, amikor jók voltak a disco zenék és Tom Cruise is fiatal és normális volt. Lassan nyolc éve próbálok újságíró lenni, amit a gunarasi Hírharangnál kezdtem. Talán a motivációm volt rossz, azt hittem így majd könnyebb lesz csajozni... Miután nem jött be, azóta legfőbb célomnak a vajdasági magyar paraszt-munkás népség szellemi felszabadítását tartom.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!