Nemzetközi zenei határfeszegetés Zentán

Herman Müntzing Ensmeble Morph East című előadásának utolsó állomása

Túlzás lenne azt állítani, hogy Herman Müntzing svéd szabadzenész, komponista, zenepedagógus, karmester, hangszerkészítő nevével tele lenne a sajtó, és mindenkinek ismerősen cseng a neve. Az elmúlt másfél évtizedben több helyi és nemzetközi kísérleti, ugyanakkor folyamatosan képlékeny zenei formációnak volt a résztvevője vagy szervezője. Pár évvel ezelőtt járt már a környéken, a szegedi Grand Café mozitermében, ahol saját készítésű flexichord hangszerével lépett fel szólóban. Az Ensmeble idei, minket is érintő Morph East című fellépéssorozata alkalmi formációval történt, melyben szerbiai és magyarországi zenészek vettek részt.

senta03

A történetem Herman Müntzing zeneművésszel szeptember 21-én kezdődött, a szebb napokat is látott zentai moziteremben. Persze a szálak sokkal messzebbre nyúlnak, egészen egy Facebook-eseményig, amit látva ösztönösen éreztem, hogy ott kell lennem, habár gőzöm sem volt, hogy mire számíthatok. Laikus hozzáállásom miatt nem értettem, miért nem a Mojo Clubban lesz a koncert, hisz számtalan hasonló eseménynek otthont adott már, és ekkor még szentül meg voltam győződve, hogy egy free jazz koncertre megyek, ahol lesz valami különleges is. Aztán mikor megérkeztünk, tudatták velünk, hogy már vártak bennünket, mert nem szerették volna elkezdeni nélkülünk az előadást, ami számomra nem igazán volt világos. Miért is várnának bennünket? Ez egy előadás lesz? Toppantam én már be vígan sok koncert háromnegyedére, és soha nem vártak meg a kezdéssel… A helyszínen több zenész ismerőst is láttam, és pár szó után kiderült, hogy ők is fellépnek. Ebből arra következtettem, hogy előzenekar is lesz… nahát, hisz meg sem volt hirdetve!

senta02

Fél kilenckor vonult be a közönség a zenészekkel együtt a mai napig tekintélyt parancsoló terembe. Ezt a tágas hallt – véleményem szerint  legalább tizenöt éve nem használták méltóképpen. Miután mindenki elfoglalta a helyét, az igen szimpatikus Herman Müntzing köszöntötte az egybegyűlteket, és pár mondatban összefoglalta, hogy mit is várhatunk. Leoltotta a villanyt, ránk borult a mindent elnyelő feketeség, nekem pedig végre kezdett összeállni  a kép, hogy itt nagyon nem free jazz dzsemmelésről lesz szó.

novisad_03

A sötét csendből fokozatosan bontakozott ki a fény, majd a hang, a lehetőség pár kijelentésre, amit hangszeren keresztül mondhattak el a zenészek. Nem igazán koncertet hallhattunk, sokkal inkább egy előadást, amely bemutatta a véletlenek láncolatát zenébe fűzve. Mint amikor egy kirakós játékot nem egészen célszerűen alkalmazunk, és új lehetőséget, egy új játékot akarunk létrehozni belőle úgy, hogy ne tegyük tönkre annak funkcióját, csak felépítését változtassuk meg. Nem igazán lehetett tudni, hogy mi fog történni a következő pillanatban, ami kiélezte a feszültséget a teremben. A hangszerek olykor zajból csikartak ki dallamot, olykor a zajból zenét, csendből hangot, hangból csendet. A határokat tehát tágítani próbálták az előadók, és nem kizárólag hangszerekkel. A koncert második felére a közönség automatikusan megtanulta, hogy amennyiben meglátja valamelyik zenész kezét a hangszeréhez közelíteni, nem feltétlenül egy dallam menetet kell várnia. Megeshet, hogy feltűnik egy fűrész, lyukasztó, sajtreszelő, szakadt húr, bármi, amivel egy üzenetet, jelet lehet küldeni a másiknak, majd a közönségnek is. Talán ezért volt olyan érzésem a fellépés során, mintha filmet néznék tudatmódosult állapotban. A szokatlan cselekményláncolatok miatt kissé szürreális volt az egész esemény, amihez nagymértékben hozzájárult a kiváló helyszín, és az előreláthatatlan végkifejlet által okozott izgalom. Körülbelül ötven percet kaptunk Herman Müntzing úrtól, ami kissé kevésnek tűnt. Az előadás végén akaratlanul az a kissé irreális kérdés jutott eszembe, amit inkább folytatásos film után tenne fel az ember a rendezőnek: na jó, de mi történik ezután?

novisad_02

A kérdés, hogy mi történhetett volna, értelmét veszti az idő bizonytalan változásában, de annyit megtudtam a fellépést követő beszélgetésekből, hogy a Morph című zenei darabot láttuk, amelyet  Müntzing 2005-ben készített. Ez valójában egy improvizációs, fejlesztő hatású, kártyaalapú játék profi, vagy akár amatőr zenészek számára. A zenészeknek 52 lap áll rendelkezésre instrukciókkal, amiket maguknak kell értelmezniük, és érzékelt benyomásaikkal összhangban cselekedniük.

senta01

A négy alkalomból álló (Újvidék, Szabadka, Szeged, Zenta) koncertsorozat csapatát Herman Müntzing (flexichord, sampler), Andrea Berendika (fuvola, alt szaxofon), Marina Džukljev (szintetizátor), Juhász László (preparált hegedű, tárgyak), Đorđe Marković (gitár), Lenkes László (gitár), Milan Milojković (programok), Vladimir Rašković (basszusgitár), Filip Đurović (dobok) alkották. Egy részük ismerős lehet az újvidéki vagy szegedi zenei életből, esetleg a különböző improvizációs műfajokkal foglalkozó internetes oldalakról (http://improv.hu/http://improstor.blogspot.com/). A zenészek kiválóan teljesítettek, de ezen az estén közel sem a virtuozitáson volt a hangsúly, sokkal inkább az egymás közötti kommunikáción és zenei érzékenységen. Ha valamelyik látogató elégedetlenkedett, azt is meg lehet érteni, mert ez valóban nem kimondottan klasszikus értelemben vett zene volt, mint inkább zenés előadás, nem is feltétlenül a zenéről, mint inkább annak lehetőségeit bemutatva.

novisad_01

Véleményem szerint rendkívül érdekes előadásban volt részünk, és valószínűleg sokkal többen élvezték volna, mint ahányan ezt feltételeznék magukról. Sajnálattal konstatáltuk az alacsony érdeklődést, de az apátia Zentát sem kerülheti ki. Nem lehetett kis feladat megszervezni ezt az eseményt, a szervezők igazán minden elismerést megérdemelnek. Remélhetőleg máskor is lesz ilyen vagy ehhez hasonló, lehetőleg mihamarabb!

senta04

Fotók: Szép Hedvig és Juhász László

Győri Norbert

The following two tabs change content below.
Győri Norbert

Győri Norbert

Győri Norbert néven láttam meg a napvilágot Zentán, abban az évben, amikor korszakalkotó heavy metal lemezek születtek Nyugaton, Jugoszláviában a novi val (új hullám) hódított, és meghalt Josip Broz Tito. Egyetemi diplomámat szociológiából szereztem, emellett hobbi szinten újságírással (a Press Szón kívül évek óta írok nyralothep néven zenei témájú cikkeket a Képes Ifinek) és zenéléssel (az Ashen Epitaph zenekarban) foglalkozom. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem néznek rám hülyén, mikor jól érzem magam, ahol nem kell öltönybe bújt ördögöket kerülgetnem, akik istennek hiszik magukat és arról sem akarnak meggyőzni, hogy rettegnem kell.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!