És tényleg őrölt hangulat: hippi cuccok, szitkozódó tudósok, eredeti falusi verekedés

Lépésről lépésre az oromi Malomfesztiválon

Korábban csak egyszer jártam Oromon, ám most, hogy “szólított a kötelesség”, lázasan terveztem az útvonalat. Mikor a Google Maps földutakon vezetett át, már tudtam, hogy jó helyen leszek, hiszen ez a vidék ugyanolyan zegzugos, lehetetlen tanyavidék, mint a miénk (Gunaras), a semmibe vezető utakkal, isten háta mögötti községekkel és a kis se falu, se tanya házsorokkal.

malom 3

Egy precíz parkolás és némi baktatás után, fel is bukkant a malom kontúrja. Rombuszkockák tűntek fel rajta, nem azért, mert ilyen viccesre meszelték volna át, csupán egy fényjáték aktuális mintázatát mutatta.

malom 4

Nincs is valamire való fesztivál kirakodóvásár nélkül. A műanyag bóvliktól most tekintsünk el, sokkal érdekfeszítőbbek voltak a népművészeti motyók. Nos, voltak itt agyagozók Magyarkanizsáról, akiknél az érdeklődők ki is próbálhatták magukat (egy kismalom 1 segítséggel egész szép dolgok születtek), de persze kész eszközöket is lehetett kapni a kétszáz dináros bögrétől a többezres cserépedényekig. Voltak nemezelők Szabadkáról, akik a kalaptól a szőnyegekig kínálták a portékájukat, az ár sajnos jelentősen meghaladta a kínai konkurenciáét, pedig nem is merinó gyapjúból dolgoznak, az ugyanis megfizethetetlen lenne – tudtam meg. A zentai lányok közös standon kínálták a gyógynövényekből, kecsketejből és hasonlókból álló kenceficéket, magyarul kozmetikai szereket és az egyénileg varrott hippis ruhaneműket.

A koncertek között meglehetősen furcsa zene szólt, engem leginkább a gyerekkoromban még divatos Hanna-Barbera rajzfilmek ukulelés gyerek country-jára emlékeztetett. Érezhető volt, hogy a magaslaton vagyunk, ugyanis éjjelre meglehetősen hideg lett az idő, ezért a sörsátorba húzódtunk, ahol megtekintettünk egy hamisítatlan falusi verekedést. Ez úgy történt, hogy egy idősebb, szegényesebbnek tűnő társaság egyik tagja szóváltásba keveredett egy fiatal csoporttal, akik olyan trendi gyerekek voltak, jó sok visszafojtott agresszióval. A részeg ember, a részeg emberek szokásos viselekedését produkálva hosszasan alkudozott a biztonsági emberrel, meg a belső hangokkal, majd egy hirtelen mozdulattal bebajszintott egyet az egyik gyereknek, aki ezt nem hagyta annyiban. Ezután a kis barátai leteperték és jól megrugdosták. Érdekes, hogy az asztaltársaságából nemigen siettek a segítségére, vagyis csak egy alacsony csaj, aki hangosan rikácsolta, hogy “Noooormális vagy? A fejit rugdosod? A fejit?” A válasz, pedig roppant felelősségteljes volt: “Ő kezdte!”

Illusztráció

Illusztráció

Aztán nagy csinadrattával kivonultak a helyszínről, olyan áhított ábrázattal, mint a keresztesek a szentföldre. Miután biztonságossá vált a terep, elindultunk a színpad felé, ahol kezdetét vette a fesztivál alfája és omegája, az esti koncert.

A Tudósok nevű magyarországi együttes tagjai, eredetileg a régi júgóból elszármazott avantgárd művészek voltak (kezdetbenmalom 6 Jugoszláviai Tudósok néven is nyomták). Az eredeti felállásból mára csak drMáriás maradt meg a bandában, viszont jött egy nagyhajú dobos és egy fekete-fehér félvér gitáros, aki olyan testtartással fogta és pengette a gitárt, mintha a Lynyrd Skynyrdből lépett volna elő. A zene nem volt rossz, egy kis dzsesszes alapzörej, ha értenék hozzá olyan szívesen írnék olyat, hogy acid jazz, vagy ilyesmit. Olyan jó kis ugrálós fesztiválos volt, egy katonainges csaj még el is vágódott. A szöveg pedig maga volt a kuriózum. Megpróbálom összefoglalni a lényeget. Szóval:
Megb….m a rohadt ku…va ge…sza…os világot, szlovák testvéreim, Dávid Ibolya lucskos löttyedt csö….ből szívom ki az erőt és ráizgulok Bokros Lajos rohadt szétb….szott, kigec..ett pofjára… Bas…meg, Bas…eg, refrén…. kelet európai vagyok, rohadt életbe abba szétkú….t, kigec….ett, szemét mocskos életbe…áhhh…háááá…jeee…etc. Szóval jó volt, de azért falunapra ne hívjuk őket.

Utánuk következett a Lábos Electric Orchestra. Na, most én nem vagyok egy nagy koncertrajongó, sőt! Én a diszkókat szeretem inkább, és nem is értem, hogy miért számít a koncert az elitebb szórakozási módnak. Megvallom, engem zavar az a személyimalom 7 kultusz, ami jellemzi a hangversenyeket, nem szeretek a tömeg részeként csápolni a színpadon lévő “sztárnak”.
De a Lábost vártam, voltam ugyanis egy fellépésükön Óbecsén, ahol nagyon is jó bulit csináltak. Ott nem volt színpad meg pódium, közvetlen volt az egész. Itt azonban nem. Lehet, hogy csak az addig elfogyasztott pia volt több a kelleténél, ki tudja, de itt mintha sok lett volna a “sztár allűr”. Pedig volt egy klarinétos is, egy öltönyös alacsony úriember, akiről majdnem elhittem, hogy egy valódi miniszter.

De azért az jó, hogy a falubéliek a szívükön viselik a zenekar sorsát. Kifelé menet az egyik őrrel beszélgetett egy fazon: Na tetszettek a Kristófék? (Kristóf, az énekes) Jó, jó csináták, de aki előttük volt, abból csak annyit értettem, hogy B…meg!

A fesztivál beharangozónkat itt olvashatod: Őrölt hangulatra van kilátás

(fotók: Szerda Zsófia)

The following two tabs change content below.
Takács Rajmund

Takács Rajmund

A nyolcvanas évek közepén születtem, amikor jók voltak a disco zenék és Tom Cruise is fiatal és normális volt. Lassan nyolc éve próbálok újságíró lenni, amit a gunarasi Hírharangnál kezdtem. Talán a motivációm volt rossz, azt hittem így majd könnyebb lesz csajozni... Miután nem jött be, azóta legfőbb célomnak a vajdasági magyar paraszt-munkás népség szellemi felszabadítását tartom.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!