A feje tetejére állított világ

In memoriam Örkény István

Örkény István groteszk egyperces novelláit két csapat is felhasználta az idei Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén. A szabadkai Ópium színjátszó csoport a deszkákon, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tanulói pedig a filmkockákon elevenítették fel a 100 éve született szerző halhatatlan novelláit.

„MI IS MEGÍRTUK A SAJÁT EGYPERCESÜNKET”

Örkény -zenta Bolyai kisfilmA filmművészeti kategóriában Somorai Renáta, Papp Dóra és Rúzsa Réka a Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy a legegyszerűbb kérdésekben nem című novella átdolgozásával nevezett.

Miért épp erre az az egypercesre esett a választásotok?

Rúzsa Réka: – Talán azért, mert úgy gondoltuk, hogy ez jól mutatna képernyőn is. Megmosolyogtató a történet, ezt igyekeztünk érzékeltetni a kisfilmen is.

Egyáltalán miért Örkény novelláihoz nyúltatok?

Rúzsa Réka: – Igazából órai feladat volt az iskolában. Lázár Tibor tanár úr olvasott fel néhány egyperces novellát, és ezek közül választottuk ki a nekünk legjobban tetszőt. Nagyon szerettük ezeket az írásokat, és bár nehezen kezdtünk neki, a végén már teli voltunk ötletekkel.

Miben különbözik a kisfilmetek és a novella tartalma?

Papp Dóra: – A novellában két személy között folyik a párbeszéd, míg a mi filmünkben három szereplő volt. Nálunk az eladó egy idősebb asszony, akit én alakítottam, a vásárló pedig nem egy személy, mint a novellában. Mi sziámi ikrekkel gazdagítottuk a szereplők listáját. A filmünk végén az eladó szidja a fiatal ikreket, mivel nem tudták őt megérteni. Ez a jelenet szintén nincs benne a novellában.

Olvastál már korábban is Örkény műveket?

Rúzsa Réka: – Igen, magyarórán tanultunk róla. Több novelláját is átelemeztük, például az Ahasvérust, a Nászutasok a légypapíront, az In memoriam dr. K. H. G.-t, sőt mi is megírtuk a saját egypercesünket. Érdekes és humoros írások születtek. Mind a két órát élveztem, amelyeken Örkény műveivel foglalkoztunk.

HA A DIÁKOK LÁTJÁK, BESZÉLNEK RÓLA

A szabadkai Politechnikai Iskola tanulóiból összeállt Ópium színjátszó csoport neve is irodalmi vonatkozású, hiszen az ópium Csáth Gézához kötődik, aki szabadkai író volt, és kábítószerezett. Ezzel a csoportnévvel azt akarták kifejezni, hogy ők olyanok, mint az ópium: nem elég belőlük egy szippantás, hanem több kell. A színdarabjuk címe Hammm, melyben Balázs Piri Dorottya, Móra Annamária, Komjáti Misel és Németh Dániel szerepelt. Az előadásukkal kapcsolatban kérdeztük a rendezőt, Móra Reginát és két tanulót, Dorottyát és Miselt.

Honnan jött az ötlet, hogy Örkény-novellákat dolgozzanak fel?

Móra Regina: – A diákok tudták, hogy általános iskolásokat is vittem az ÁMV-re, ahol szintén Örkényt dolgoztunk fel, innen jutott eszükbe. Mivel csak négyen voltak, elég nehéz volt négyükre színdarabot találni, ezért döntöttem úgy, hogy válasszuk Örkény egyperceseit, mert ezeket a rövid kis novellákat rájuk lehet formálni. Ezzel ők is egyetértettek.

Mennyire tartja fontosnak, hogy a mai társadalom megismerje az irodalmi műveket ilyen feldolgozások alapján?

Móra Regina: – Minden magyartanár töri a fejét azon, hogyan hozza közelebb a tanulókhoz az irodalmat. Ez egyfajta lehetőség erre, hogy színdarabkészítés közben ismerjék meg az írott kultúrát a szereplők és a nézők is. Ezért a darabot más osztályoknak is bemutattuk, és még Királyhalomra is elvittük, ahol a hetedik és a nyolcadik osztályosoknak játszottuk. Ha már látják a diákok, akkor beszélnek róla.

ELBESZÉLNEK EGYMÁS MELLETT

Mit tudtatok meg Örkény István novelláiról a feldolgozás során?

Balázs Piri Dorottya: – Elsősorban azt, ami a nézőknek is valószínűleg feltűnt az előadás során: minden szereplő nagyon fura, elbeszélnek egymás mellett, igazából nem érdekli őket a másik, csak saját mondanivalójukkal törődnek, és önmaguk kicsiny világában élnek!

Melyik novellák alapján készült az előadás?

Balázs Piri Dorottya: – Hosszas válogatás után a hozzánk mind korban, mind stílusban legközelebb álló novellákat választottuk ki. Ezek voltak a: Tébolydában, In memoriam dr. K. H. G., Nincs semmi újság, Hír, Apróhirdetés, Legmerészebb álmaink is megvalósíthatóak!, Hogylétemről, Választék, Fasírt, Bevégezetlen ragozás.

Melyik Örkény-novella áll legközelebb hozzád?

Balázs Piri Dorottya: A nyitójelenet, azaz a Tébolydában. Sohasem bírtam ki nevetés nélkül. A karakterem eljátszása mindig megmosolyogtatott. Persze nemcsak eközben, hanem a próbák során is végig nevettünk.

Te mint diák mennyire tartod fontosnak, hogy az irodalmi művek közelebb kerüljenek a fiatalsághoz?

Komjáti Misel: Szerintem rendkívül fontos, hogy valamilyen módon ezt sikerüljön elérni. A rohanó világ hatására egyre kevesebb idő jut a művelődés azon formáira, amit például egy könyv forgatása nyújt. A színdarabokon, filmeken keresztül viszont még azok figyelmét is fel lehet rá hívni, akiket eddig nem érdekelt.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.04.25.

Hévízi Heléna

ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK

Örkény István

Örkény István

Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog. A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában:

Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák… Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont –, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót –, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.

Örkény István

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!