Digitális lábnyomunk lohol utánunk

A Szerbiában még gyerekcipőben járó online képzések tapasztalatairól kérdeztük Dr. Námesztovszki Zsoltot

nam 7Két, a maga nemében úttörő vajdasági webes vállalkozás ért véget nemrég. Dr. Námesztovszki Zsoltnak és kollégáinak (Esztelecki Péter, Kőrösi Gábor, Vinkó Attila és Kovács Cintia) köszönhetően a biztonságos internethasználatról, és az ún. PHP-programozásról (Hypertext Preprocessor; dinamikus weboldalak készítésénél használják) tanulhattak online felületen ingyenesen, magyar nyelven február és március folyamán az érdeklődők. A kurzusok elvégzésekor digitális elismervényt kaptak a hallgatók. A képzés tartalmáról, hátteréről, illetve a vajdasági kutatói pályáról dr. Námesztovszki Zsolt informatikussal beszélgettem.

Namesztovszki Zsolt

Dr. Námesztovszki Zsolt

Tisztázzuk, hogy a biztonságos internethasználat, és a PHP programnyelv kapcsán mit tanulhattak meg az érdeklődők.

– Érzékeltettük a digitális lábnyom fogalmát, bemutattuk a különböző környezetek (Facebook, Google keresés) megfelelő és biztonságos beállításait, valamint az online zaklatások lehetséges megoldásai is említésre kerültek. A PHP-oktatást a kollégáim csinálták. A hallgatók egy komolyabb szintre jutottak el, mivel űrlapokat és minden egyéb kiegészítő tartalmakat tudnak már programozni.

Milyen megfontolás állt a képzés hátterében?

– Ez egy projekt empirikus része volt. Maga az elméleti háttér a Magyar Tudományos Akadémia: „E-learning eszközök alkalmazása a vajdasági magyar informatikai tehetséggondozásban” elnevezésű projektje alatt futott. Elkezdtünk elméleti témákkal foglalkozni, és az utolsó szakaszban elérkeztünk oda, hogy gyakorlati dolgokat valósítsunk meg, ezért indítottuk ezt a két kísérleti kurzust. Kiemelt célunk volt, hogy empirikus eredményekhez jussunk.

Miért ezt a két tematikát választottátok?

– Az elsőt azért, mert nagyon gyorsan változik a világháló, és a folyamatot nem tudják követni a tantervek, amelyek még 2008-ban íródtak, amikor a biztonságos internetről, a közösségi médiumokról nem nagyon volt szó. Folytonosan naprakésznek kell lenni a kérdésben, például az Európa Tanács is állandóan újabb intézkedéseket hoz ezen a téren. A másik a PHP, ami egy felfutó ágazat, nagyon keresettek manapság a hozzáértő szakemberek – Vajdaságban is. Ha most megismerkedünk a PHP-programozással, az esetleg egy sikeres életút vagy karrier kiindulópontja is lehet.

A hallgatóktól milyen visszajelzéseket kaptatok? Mennyire voltak elégedettek a képzésekkel, és a megszerzett tudásanyaggal?

– Nagyon sok hallgatónk számára ez volt az első online kurzus. Az ilyen jellegű oktatási forma népszerű, de az a legnagyobb hátrányuk, hogy mind angolul van, ami komoly gátló tényező sok ember számára. A visszajelzés jó volt, tehát maga az oktatás minősége, a szervezés, a tanulástervezés szempontjából is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.

Életkor szerint hogyan oszlottak meg?

– Már elvégeztünk egy kimutatást, ami alapján megállapítottuk, hogy nagyon vegyes volt a társaság. 10-11 éves kortól egészen a 73 éves, legidősebb hallgatónkig. A 10 és a 30-35 év közöttiek voltak a legtöbben, de képviselve volt minden korosztály.

nam 2

Voltak a kurzuson magyarországi hallgatók is…

– Sőt az egész Kárpát-medencéből. Az első kurzuson 100, a másodikon 150 ember volt, gyakorlatilag a térség minden országából, így Szerbiából, Magyarországról, Romániából, Szlovákiából is. Online felületeken hirdettük meg, elsősorban a Facebookon, így aki ilyen csoportokhoz hozzáfér, az találkozott a hírével, és gondolom tovább is adta, így épült fel az egész rendszer.

Milyen felületeken zajlott a képzés, hogyan kell ezt elképzelni?

– Ez egy külön oktatási környezet, MOOC (Massive Open Online Course) alapú. Teljesen testhez álló modul, elég sok dolgot változtattunk, de igazából nem csak a technikai része az újszerű, hanem maga a módszertan is, tehát hogy hogyan oktassunk ezekben a környezetekben. Az a tapasztalat, hogy nagyon sokan hirdetnek meg MOOC-okat, de az körülbelül abból áll, hogy a prezentációmat megosztom valamilyen internetes felületen. Mi teljesen máshogy szerveztük, nagyon hasonlóan az olyan népszerű MOOC-okhoz, mint a Coursera és az edX. Mindig bevezető oktató videóval indítottunk, ahol a kurzusvezető összefoglalja az aktuális hetet. Általában hetekre osztottuk fel a modult, azokhoz kötődtek aktivitások. A kérdésre visszatérve ez valójában egy honlap volt, a www.ittama.com. Egy Moodle felület, ahova ugyanúgy be kell jelentkezni, mint a Facebookra vagy a postafiókba, és akkor megjelenik egy oktatási környezet, ahol különböző aktivitásokat kell kifejteni.

Vajdasági magyar közegben ez a MOOC típusú képzés mennyire számít úttörő projektnek?

– Teljesen. Én nem is tudok szerbiai példát, ahol MOOC képzést használtak volna, de Vajdaságon belül, magyar nyelven biztos vagyok benne, hogy ez volt az első ilyen próbálkozás. Attól függetlenül, hogy kísérleti jelleggel futott, nagyon sok hallgatónk volt, és a rendszer egész jól működött. Hozzá kell tenni, ez nekünk 24 órás kötelezettséget jelentett. Ahogy online érkeztek be a kérdések, úgy az adminisztrátorunknak, vagy akár nekünk is készen kellett állnunk. Mindez megfeszített munkatempót jelentett.

Úgy is mondhatjuk, hogy két jó tapasztalaton vagytok túl. Mik a terveitek a jövőre vonatkozóan?

– Átadtunk még további pályázatokat tartományi és köztársasági szinten, illetve további magyarországi forrásokra is. Ami szerintem nagyon fontos, hogy ez az egész képzési forma teljes egészében piacképes, tehát el tudok képzelni szélesebb körű képzéseket, akár belső céges képzéseket és így tovább. A felsőoktatásban ezáltal fel lehetne kínálni a tantárgyak bizonyos százalékát online vagy elektronikus formában is. Felfutóban van ez az iparág, ha nevezhetem így, vagy tudományterület, ami lehetőséget ad a továbbgondolására, különösen annak tudatában, hogy a felsőoktatási intézmények folyamatosan pályáznak európai forrásokra.

A kurzusaitokon résztvevő vajdasági hallgatóság alapján, hogy látod, mennyire számít naprakésznek az internetfelhasználói kultúrájuk? Mi a helyzet ebből a szempontból szerbiai szinten? Tudomásod van-e olyan kutatásokról, amelyek ezt vizsgálják?

– Statisztikai kutatásokat mi még nem végeztünk, és nincs a birtokomban mások eredménye sem, ezért csak a saját tapasztalatomra tudok hivatkozni. Miközben mindenben, így ezen a területen is bennünk van a kisebbségi létérzés. Azt látom, hogy nincs nagy különbség Magyarországhoz képest, ahol szintén oktatok. Az online kurzusokon részt vevő egyéb országokban élő hallgatók kapcsán sem véltem felfedezni akkora eltérést, hogy tendenciákról beszélhetnék. Közben látom, hogy bizony van mit tenni, az internet veszélyeivel Magyarországon és Szerbiában sokan nincsenek tisztában.

Végül röviden beszéljünk rólad is. Ha az ember felkeresi a személyes honlapodat, elég sok információt talál, többek között számos publikációdat. Az interneten tehát kutatóként és szakemberként is megjeleníted magad. Mi motivál erre?

– Igazából én látom az internet és webkettes eszközök lehetőségeit. Például tegnap néztem épp a Youtube csatornámat, 12.000 ember nézte meg a fent lévő videókat, offlineban nem valószínű, hogy ennyi embert akár életem végéig el tudnék érni. Ez egy nagyon jó eszköz. Ami a publikációkat illeti, manapság, amikor ennyi plágiumbotrány van, én abszolút nem félek attól, hogy valaki megnézze a doktori vagy magiszteri munkámat, bármelyik írásomat. Nyitott vagyok a szakmai kommunikációra, és arra is, ha valaki azt mondja, nem ért velem egyet, tehát ez teljesen része ennek a létnek.

Zsolt Sági Mihály és Gogolák László kutatókkal Budapesten

Zsolt Sági Mihály és Gogolák László kutatókkal Budapesten

Vajdasági születésű vagy, itthon maradtál, most gyakorlatilag itt építesz kutatói-oktatói karriert. Mennyire látod ezt nehéznek? Nagyon sok történet van arról, mennyire nehéz itt maradni, érvényesülni…

Diploma átvételkor

Diplomaátvétel

– Mindenképpen nehéz, de külföldön sem könnyű. A szűk családi körömből is sokan élnek másik országban. Le kell írni egy papírra, és megnézni, mit nyújt a kiszemelt ország, illetve a szülőföld. Utóbbi esetében mindenképpen fontos, hogy közel van a család, a baráti kör, az ismerősök stb. Külföldről elképzelhető, hogy egy éven keresztül csupán Skype-on tudok kommunikálni a szüleimmel, nincsenek ismerőseim, a társadalmi ranglétrán egészen alulról indulok. Az egy dolog, hogy hozzánk képest jobban keresnek a nyugati országokban, de meg kell nézni, hogyan viszonyulnak az ún. „bennszülöttek” az újonnan érkezőkhöz. Ha valaki azt mondja, bevállalja, nekem azzal abszolút semmi problémám nincs. Nagyon sok mesét hallok arról, hogy az életük alkonyán lévő emberek a mai napig siránkoznak azon, miért nem próbálták meg. Akiben ez benne van, az jobb, ha inkább kipróbálja, hogy neki való-e.

Vataščin Péter

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!