Katolikus vagyok, azért még elfogadsz?

Gyönyörű évszázadban élünk: dübörög a tolerancia, folyik mindenütt az elfogadáspropaganda, elítélünk mindenkit, aki elítél másokat. Mindenki a testvérünk, mindenkit elfogadunk, szabadelvűek vagyunk. Gyere, csatlakozz hozzánk, legyél te is nyitott és toleráld a másikat! Ja, azt mondod, vallásos vagy? Ú, hmm… Na jó, de ne beszélj a vallásodról, és ne neveld úgy a gyereked, jó? Majd ő szabadon eldönti, te meg csak ne erőszakoskodjál! Még megsérted a gyerek jogait, pedig ez itt a demokratikus Európa! És fogadd már el a melegeket, azistenér’! És most miért vagy így kibukva, az a karikatúra a szentháromság anális közösüléséről tök jó egyházkritika, legyen már egy kis humorérzéked! Meg most komolyan, szerinted az oké, hogy a papok megerőszakolják a kisfiúkat?

Katolikusnak neveltek, bár kamaszként ezt nem tartottam fontosnak. Az osztályból majdnem mindannyian jártunk hittanra, szóval nem volt nagy cucc. Aztán felnőttem, egyre több embert ismertem meg, egyre több nézetet, helyzetet, problémát, és az identitásom részévé vált a vallás és a hit. És most, amikor néhány szélsőséges őrült megölt egy tucat újságírót, azt kell látnom, hogy ez a baromi liberális és elfogadó világ sokak identitásának fontos részét alázza, a hívőket a helyes életvitelre intve – a muszlimokat, elsősorban, de sokkal több a hívőket úgy általában kiosztó poszt a Facebook-falamon (ezekből nyúltam le a vallások/katolicizmus elleni fenti aggodalmakat, amikre válaszolni fogok).

es 3
Ha ilyen elfogadó a világ, akkor miért általánosítanak olyan sokan a terrortámadások alapján? Hányan vesznek részt ezekben, és hány olyan vallásos ember mászkál a világban, akik a légynek sem ártanak? Ti beszéltek nekem elfogadásról meg szólásszabadságról, amikor arra kértek, ne beszéljek a vallásomról? Tudjátok mit? Eddig eszembe sem volt a meggyőződésemről beszélni vagy írni. De most kedvem támadt. Ne parázz már, nem akarlak megtéríteni. Annyira érdekel, hogy miben hiszel, mint hogy levágtad-e a lábujjkörmödet. Csak eddig még nem találkoztam ellenposzttal, szóval, gondoltam, csinálok magamnak egyet.

Szóval azt mondod…

…ne beszéljek róla. Eddig sem beszéltem, csak ha valaki rákérdezett, és ez kb. így zajlik mindig: „Szóval katolikus vagy?” „Aha.”. De, ha gondolod, legközelebb majd csak bólintok. Nem, az is sok? Akkor válasz helyett majd inkább elmesélem életem legizgalmasabb fogmosását. Majd megkérem beszélgetőtársam, adjunk hálát az Úrnak együtt a fogkefe csodájáért. Bocs, igazad van, egyszerűen nem tudok másról beszélni.

.

.

Szóval azt mondod, ne neveljem vallásosnak a gyerekemet. Jó, de akkor mondd meg te, hogy neveljem. Én, szerencsétlen, nem tudhatom, mert már a szüleim is tévedésben éltek, és így neveltek. Jó, tényleg kicsit fura vagyok néha. De eddig azt hittem, inkább attól, hogy gyerekkoromban néhányszor legurultam a lépcsőn. Vagy mert egyszer megcsípett egy darázs. Vagy mert nem volt kutyánk. Vagy ilyennek születtem. Nem? Akkor biztos azért, mert katolikusnak neveltek, csakis ez lehet a gond. Csak most döbbenek rá, hogy rám, szegény kis tehetetlenre, rám erőszakoltak egy vallást. Ah, pfui! Megyek is Strasbourgba.
Szóval azt mondod, fogadjam el a melegeket. Ez kemény ügy. Tudod, mi, Katolikusok, és ők, Melegek ősi ellenségek vagyunk. Bár egyszer egy katolikus meg egy meleg egymásba szerettek, és titokban élettársi kapcsolatot jelentettek be, aztán mérget ittak egy kriptában, és mindketten meghaltak. A gyász közelebb hozott minket, talán van remény.
Szóval azt mondod, nevessek egy jót a hitemet kigúnyoló karikatúrán. Hát, nem fogok. És ezen a ponton ironizálni sincs kedvem… Ha látok egy valóban vicceset az egyházról és az elöljáróiról, tehát földi halandókról, akik emberek, és hibáznak, azon röhögök. De a Szentháromsággal ne packázzon senki (és, ha már itt tartunk, a Prófétával se). És képzeld, ettől függetlenül engem is megrázott a karikaturisták lemészárlása. Tudod, azt tanultam hittanórán, hogy ölni csúnya dolog (na, csak összejött az irónia!).
Szóval azt mondod, legyen humorérzékem. Ebben nem segíthetek. Utálok nevetni. Legszívesebben csak álldogálok egy kapualjban, mint egy ájtatos szűz, és siratom a hitetleneket, akik elhaladnak előttem a járdán. A múlt héten véletlenül elmosolyodtam, amikor ájtatoskodás közben véletlenül meghallottam egy disznó viccet, amiért aztán hét ostorcsapással büntettem magam szerény hajlékom magányában.
Szóval azt mondod, háborodjak fel azon, hogy papok kisfiúkat erőszakolnak meg és kifosztják a híveket. Jó, felháborodok. Akkor most már rendben vagyok?

.

.

Szóval azt mondom…

…van még mit tanulnod az elfogadásról, toleráns barátom. Nekem is, ne is mondd! De nem feltétlenül többet, mint neked.
Szóval azt mondom, emeld fel a hangod a terrorizmus ellen, én is ezt teszem. De ne bántsd az iszlámot, ne bántsd a vallást. Nem érdemes néhány hülye miatt feláldoznod a nyitottságodat. Ne légy extrém vallásos, de extrém vallásellenes sem.
Szóval azt mondom, je suis Charlie, je suis Ahmed. Je suis catholique, et je ne suis pas ton ennemie. Et toi?

.

.

(A képek illusztrációk, forrás: internet)

Olvasd el, mit gondolnak a szakértők a terrortámadás hátteréről!

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!