Kell egy ház, mert megduplázódott a család

Szakács Patrícia fészekrakó blogsorozata – 1. rész

A párommal mindketten kertes házban nőttünk fel, így az már korán megfogalmazódott bennünk, hogy mi is ezt szeretnénk nyújtani a gyermekeinknek, ha majd eljön a fészekrakás ideje. Egy szép áprilisi napon derült ki, hogy állapotos vagyok és habár régóta vártunk a gyermekáldásra, a továbbiak, vagyis a hol, hogyan és miként kérdések megválaszolásáig még csak elméleti síkon sem jutottunk el. 2017 tavaszán azonban beindult a tervezgetés. Mindez persze csak óvatosan, hiszen a terhességem legelején jártunk és ez került az életünk középpontjába. Vizsgálattól vizsgálatig e körül forogtak a gondolataink, miközben boldogságunk határtalan volt.

29633448_10215688808722175_6795871_o

Pláne, mikor kiderült, hogy két babóca fészkelte be magát a pocakomba. Ekkor teljesen világossá vált számunkra, hogy a város szívében található, imádott lakásban nem maradhatunk, hiszen annak ellenére, hogy két szobás, így, gyerekekkel – többesszámban – kibővülvén, a családunk már nem férne el kényelmesen. Emellett ezt a második emeleti kis lakot valahogy mindig is átmenetinek éreztem. A szívem szakad meg a kicuccolásnak már a gondolatától is, ugyanakkor mindig tudtam, hogy ez nem egy végleges kuckó számunkra. 30074467_10215779207062077_1533113083_oA lelki szemeink előtt ugyanis mindig az a kép élt, hogy az utódokkal a kertben játszadozunk, ők hintáznak, a kutyákkal szaladgálnak, leszedik a régóta nevelgetett nefelejcseket, vagy épp átröpítik a labdát a szomszéd udvarába. Amikor tehát a nőgyógyász tudtunkra adta, hogy két csöppség növekszik odabenn, egyértelművé vált, hogy költözünk. Ez viszont csak az egyik érv volt a döntésünkkor, a másik, egy “betegség”, melyet én hörcsögségként definiálok. Ez egy genetikai hajlam, amit édesapámtól kaptam örökül, legalábbis azt hiszem. Hogy mit is fed ez a probléma valójában?! Ahogy apukám, úgy én is mindent gyűjtögetek, azzal a jelmondattal, hogy “jó lehet ez még valamire”. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy szeretem a “csináld magad” dolgokat, ezért valóban előfordult már, hogy szükségem volt egy-egy fagylaltos pálcikára, vagy éppen parafadugóra, esetleg WC-papír gurigára, de bevallom, a diplomázásomra kapott csokron lévő gyöngyöket is megtartottam és egy későbbi alkalommal felhasználtam valamire.

29994336_10215779212982225_447160039_o

Szóval az évek során hatalmas szedett-vedett tárgyakból álló kollekcióra tettem szert, ami igazából kizárja annak lehetőségét, hogy patyolat rend és tisztaság legyen nálunk. Védekezésként erre a hiányosságra pedig természetesen azt szoktam felhozni, hogy nincs elég hely, kicsi a lakás. Na, de ha majd házban élünk, minden megoldódik…

29250892_10215688861323490_1102766073_o

Elkezdtük hát keresgélni a leendő fészkünket. Először csak felmértük a terepet, majd belevetettük magunkat a vityillónk felkutatásába. Hamar rá kellett jönnünk, hogy abból a pénzből, ami rendelkezésünkre áll, egy icipici garzonlakásra futja csupán. Majd, mint a rajzfilmekben, felvillant a villanykörte a fejünk felett, és adta magát az ötlet, miszerint V. nagyszüleinek házába költözzünk, ahol a nagynénje egyedül él, akinek viszont mára már – elmondása szerint – nagy lett az udvarral rendelkező házikó. A terv az volt, hogy ő egy kisebb lakásba költözik, mi pedig belakjuk az ő eddigi otthonát. Persze, ez a legkevésbé sem ment egyszerűen és tervszerűen. Számára egy másfél szobás lakást kellett találnunk. A néni egy épülőfélben levőt választott, amelyről kiderült, hogy év végéig be is cuccolhat. Mi pedig arra számítottunk, hogy elkészülünk a házfelújítással mire megérkeznek a babák, akiket a kórházból egyenesen a mi kis fészkünkbe vihetünk haza. Éppen ezért úgy gondoltuk, amit csak meg lehet csinálni a nyár folyamán, azt elvégezzük. Kisebb sokként ért bennünket a tény, miszerint rengeteg mindent rendbe kell szedni ezen a lakon, amit V. nagyszülei építtettek, úgy 60 éve. Hogy igazán élhetővé váljon, ajánlott volt megjavíttatni a tetőt, kicserélni az elavult villany- és vízvezetéket, továbbá megoldani a fűtést, szigetelni a falakat, beállíttatni az ablakokat, felújítani a fürdőt és a konyhát, kipolírozni és lelakkozni a padlót, és persze kimeszelni, bebútorozni. Mindez akkor megvalósíthatónak tűnt, nem riasztott el bennünket és teljesen pozitívan vágtunk bele új otthonunk kialakításába.

29404969_10215688821602497_1078816653_o

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!