Képviseli a Motorolát, vezeti a Partizant, támogatja a Képes Ifit

Újságíró-tehetségeink képzésének támogatója: Zsemberi János

Adott az üzletember, az én üzletemberem, aki pontos, inget visel, egyenesen ül, és kávét iszik, a mobilja szüntelenül félbeszakítja a beszélgetéseket, a postaládája tele van levelekkel, a feje pedig százalékokkal, szorzással, osztással, grafikonokkal, átlagokkal. Ilyen képpel indulok a Sat-Trakt telekommunikációs cégbe, ahol vár beszélgetőtársam, Zsemberi János. Remeg a lábam, a titkárnő kedvesen elkísér az irodába, kényelmes kanapé, halk zene vár, megspékelve Az üzletemberrel. De már kezdi is lebontani a sztereotípiát: kedves mosollyal és jó humorral a tarsolyában fogad. A bemutatkozás után azonnal beszélgetésbe is kezdünk.

Zsemberi János

Zsemberi János

– Falusi, szlovák–magyar konzervatív és szorgalmas családból származok. A szüleim földművesek voltak. Sokat dolgoztam édesapámmal, paprikát kapáltunk, locsoltunk, és közben nézegettem a jó kocsikat, és arra gondoltam, hogy vajon nekem mikor lehet ilyenem.

Az általános iskola után gimnáziumba mentem, azután pedig mezőgazdaságot tanultam Újvidéken és Gödöllőn, de akkor a földművelésre komolyan nem lehetett hagyatkozni. Az embargó feloldása után adódott a lehetőség, hogy telekommunikációs eszközöket, műholdvevőket forgalmazzunk. Ez be is indult, egyre több árut hoztunk be és adtunk el, mert volt rá igény. Később komolyabb cégeket kezdtünk képviselni, mint pl. a Motorola, alkalmaztunk mérnököket, akik nemcsak eladtak, de terveztek is, ez már több volt, mint kereskedelem. Van cégünk Boszniában, Montenegróban, Macedóniában. Leginkább azzal foglalkozunk, hogy saját részre vásárolunk és építünk kábel-tv-ket. Nagyon fontos, hogy jó csapatot állíts össze, és az csapatként is működjön. Olyan kollégáim vannak, akik régóta velem tartanak, és megbecsüljük egymást.

  • Soroljon fel néhány dolgot, amelyek különösen fontosak az életében!

– A két legfontosabb dolog szerintem az Istenbe és önmagadba vetett hited. Ez engem mindig mindenen átsegített, és mondhatom, hogy e két dolog nélkül a többi mit sem ér. Fontos még számomra, hogy egy ember legyen becsületes, valamint a sport is.

  • Az irodájában is van egy focilabda

– A foci családi dolog. Apukám, testvérem, nagybátyám, az ő fiai és én is futballoztam. De kosárlabdáztam is, az összes sportot szeretem, mégis a foci van az első helyen. Nyakig benne vagyok. Szponzorálom a szülőfalum csapatát, Topolyát, benne vagyok a belgrádi Partizanban mint vezetőségi tag. Követem a focit, és játszok. Mindig van a kocsimban egy táska, benne a sportfelszerelés, és Belgrádban vagy Topolyán, hacsak tehetem, játszok. A gyerekeimet is sportra ösztönzöm a nyelvtanulás és a zeneművészet mellett. A fiam focizik, a lányom pedig táncol, nyáron pedig, ha tehetik, teniszeznek.

  • A találkozásunk oka a támogatás, amit a Képes Ifjúság fiatal íróinak szán

– Ahol tudok, segítek. A cég kéthavi keresetét támogatásokra szánjuk. Segítjük a focit, de a templom környékét és a Topolya–Bajsa közti utat is rendbe szoktuk tenni. A sporton keresztül ismertem meg Árok Feri bácsit, a bátyám edzője volt. Ő említette a támogatás lehetőségét, én pedig nagyon szívesen igent mondtam rá. Segítettem egy szegény családból származó kishegyesi fiatalt is az egyetemi évei alatt. A köszönőlevele a mai napig megvan, és boldogság tölt el, amikor újraolvasom. Örömmel adok, anélkül hogy viszonzást várnék. Persze jólesik kapni, de ha arra várnék, akkor lehet, hogy nem is adnék. A Képes Ifi nem az én korosztályomat célozza meg, ezért nem nekem kell tetsszen a tartalma. Fiataloktól fiataloknak szól, és ha ilyen szempontból nézem, akkor tetszik.

  • Szokott olvasni?

– Szabadidőmben, vagyis ha csinálok magamnak szabadidőt. Például Coelhót, Wass Albertot stb. Bár mindig van nálam könyv, ha időm van, fel tudjam lapozni, de sajnos több a megtett kilométer, mint az elolvasott oldal, ezért az olvasás igazából a nyaralásra és a telelésre korlátozódik. Munkanapokon csak a napi sajtót követem.

A bevezetőben leírt szorzó, osztó, grafikonos pacák képe szertefoszlott, a telefonja is csak egyszer csörrent meg, amikor a fia hívta, hogy tanácsot kérjen tőle frizuraügyben.

A végére már csak az maradt, hogy megköszönjem nemcsak a beszélgetést, de a támogatást is, a magam és minden írótársam nevében.

Megjelenés: www.kepesifi.com,  2011.05.14.

The following two tabs change content below.
Rózsa Szabina

Rózsa Szabina

1990-ben születtem Topolyán. Gyermekkoromat a versek vették körül majd a színház világa kezdett csalogatni. Középiskolai tanulmányaimat 2009-ben fejeztem a topolyai gimnáziumban, miközben a szabadkai Színitanodában tanultam, játszottam. Innen indultam el... felfedezni, megcáfolni, változtatni, újraváltozni és újjá változni. Nekifutottam a színművészet akadémiájának, ahonnan aztán az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia szakára pottyantam, onnan pedig a bájos Andalúz olíva hegyek közé sodródtam, s jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán vagyok spanyol-olasz szakos hallgató. És még ez is változhat.