Keringő kilenc „menyasszonnyal”

Amikor 2008-ban beiratkoztunk, mi lettünk a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium hatodik generációja. Nagy létszámmal bővítettük az iskolát, ugyanis akkor nyitották meg először a matematika szak mellett a képzőművészetit is. Gyorsan elmúlt a négy év, és ahogy azt a hagyomány megkívánja, idén is megrendezésre került a BTGK szalagavató ünnepsége. Az idei azonban kicsit más volt, mint az eddigiek. Valami különlegeset akartunk, olyat, ami szokatlan, újszerű a környékünkön…

Különböző ötletekkel álltunk osztályfőnökünk, Csikós Pajor Gizella elé, aki ugyan segítőkészen hallgatta meg gondolatainkat, mégsem sikerült könnyen meghoznunk a végleges döntést. Végül bál mellett döntöttünk, mert úgy gondoltuk, ez a jó forma arra, hogy a szülők, a tanárok és a diákok együtt ünnepeljenek. 

bMivel a matematika szakos osztályunkban 20 fiú mellett csak 7 lány van, és a másik osztályból még 2 lány csatlakozott hozzánk, így 9 pár táncolta el a bécsi keringőt az estélyen.

A hónapokig tartó felkészülés kezdeti próbái igen viccesen folytak. Közel sem vagyunk profi táncosok, de azért mindenkin látszott a nagy akarat. Eleinte összevissza forogtunk, egymásnak ütköztünk, bukdácsoltunk, volt, hogy a párunk lábában, de volt, hogy a többórás próbák után már sajátunkban buktunk fel. A fiúk sokszor elveszítették a türelmüket, és jött a hiszti, hogy ők éhesek meg fáradtak, meg focizni kell menni, stb. stb. …Bár az ilyesfajta nyafogás általában a csajok szokása, de ebben az esetben ez fordítva volt. Talán azért, mert a lányok szeme előtt a mézesmázos amerikai tinifilmekben látott bálok, ruhák lebegtek, és mi is ilyen estéről álmodoztunk. Addig azonban nem hittük igazán, hogy ez valóra is válik, amíg egyik osztályfőnöki órán fel nem merült a kérdés: milyen öltözékben táncoljunk? Gondba estünk: ha már bál, akkor báli ruha kell, de hogy mutatós is legyen, akkor egyforma színű ruhák lennének szépek… Ekkor pattant ki az ötlet a fejünkből, hogy mi lenne, ha esküvői ruhákat bérelnénk?! Az ötlet minden lánynak nagyon megtetszett, de ugye a menyasszonyi ruhák ára köztudottan az egekben jár. Aztán nagy szerencse ért minket, hogy rátaláltunk Szabadkán egy olyan esküvőiruha-szalonra, ahonnan mindannyiunk számára megfizethető összegért valódi menyasszonyi ruhákat tudtunk bérelni.

El sem tudtuk hinni, hogy ez valóban velünk fog történni. Egyre jobban vártuk a napot, április 26-a estéjét, aminek helyszínéül a b1zentai Royal Hotelt választottuk. A bécsi keringő mellett a maturska parada, azaz a ballagók parádéja nevű (francia négyes) táncot tanultuk meg. Ebben két igazán kitartó tanárnő, Berec Kállai Patrícia és Deli Emina volt a segítségünkre.

Sok energiára és lemondásra volt szükségünk, hiszen nemcsak a szalagavatóra kellett készülnünk, hanem párhuzamosan a sok felmérőre is, hiszen még csak most érünk a tanév hajrájához.

FŐPRÓBA: HERCEGNŐK VÖRÖS SZŐNYEGEN

Az utolsó héten már tényleg hatalmas volt az izgalom, a fiúk jót nevettek azon, hogy órákat tudtunk fecsegni a ruháinkról még tanítás közben is, az interneten frizurákat és sminkeket nézegettünk. Ők ezt nem érthették, csak akkor kezdtek ránk irigykedni, amikor a várva várt napon az órákról ki-be szállingózhattunk. A menyasszonyokhoz hasonlóan nekünk is sok idő kellet, hogy a frizurával és minden mással elkészüljünk.

Délután ötkor már türelmetlenül toporogtunk a hotel folyosóján, amikor egyszer csak megérkeztek a ruháink! Hatalmas öröm és sikítozás tört ki rajtunk, csak úgy csillogott a szemünk, mikor megláttuk újra azokat a ruhákat, amelyeket hetekkel azelőtt kiválasztottunk magunknak. A hölgy, aki a ruhákat hozta, mindenkit felöltöztetett, és csak gyönyörködtünk egymásban. Hercegnőként vonultunk le a főpróbára a hotel vörös szőnyeges lépcsőjén.

Meg kell mondanom, hogy eléggé megijedtünk, amikor megtapasztaltuk mennyivel nehezebb ezekben a ruhákban táncolni, mint a farmernadrágokban. Aztán úgy voltunk vele, lesz, ami lesz, és visszavonultunk az öltözőbe. A teremben közben gyülekeztek a kamerák, erősödtek a fények és szaporodtak az emberek.

FRANCIA NÉGYES, BÉCSI KERINGŐ

b2Este 7-kor minden lány két fiúval az oldalán vonult be a terembe, ahol a szüleink, rokonaink és a tanáraink lélegzet-visszafojtva figyelték a ruhakölteményeinket.

Kezdetét vette a hatodik generáció szalagavatója. A harmadikosok rövid műsorral készültek, amit egy versenytánc-bemutató követett. Ezután került sor a francia négyesre, melyet fülig érő szájjal táncoltunk végig. Ebben a táncban az osztályfőnökünk is részt vett, akire mindannyian nagyon büszkék voltunk. A képzőművészeti szak végzőseinek szereplése után elérkezett a számunkra annyira várt bécsi keringő. Rengeteget készültünk rá, de így utólag úgy érezzük, hogy nagyon megérte! Minden vendég csodálattal nézett minket, és mi is egymást.

Amikor befejeztük, a zene újraindult, és mindannyian felkérhettünk valakit a nézők közül. Volt, aki a tanárát, volt, aki szülőjét vagy testvérét vezette a táncparkettre.

SZALAGOZÁS

b3Ezután következett az, amiért valójában ez az esemény létrejött, a szalagozás. Az ünnepélyességet fokozta, hogy a végzősöket név szerint szólították. Mind az 55 diákot megtapsolták a meghatódott szülők. Gajda Attila igazgató úr is mondott egy rövid beszédet, majd következett a svédasztalos vacsora és az esti mulatozás. A buli végéig a hófehér ruhákban maradhattunk, táncoltunk, nevetgéltünk és fényképezkedtünk.

Biztos vagyok benne, hogy évek múlva ezeket a fényképeket végignézve könnyekkel küszködve gondolok majd vissza a középiskolás éveimre. Szívből remélem, hogy a következő generációknak is alkalmuk lesz rá, hogy ilyen felejthetetlen módon ünnepeljék meg a szalagavatójukat.

Megjelenés: www.www.kepesifi.com, 2012. május 4.

Nagy Lilla

Éljetek boldogul!

Magyar területen valószínűleg az 1830-as években Selmecbányán rendeztek először szalagavató bált, bár ott még valétálásnak nevezték. A „valétálás” latin kifejezés a „Valete!” szóból származik, melynek jelentése „Éljetek boldogul!” Ezzel a kiáltással üdvözölték a végzős diákok az alsó tagozatosokat. Régen a bál szalagszenteléssel kezdődött, ahol a diákok maguknak tűzték fel a szalagot. Akkoriban kétféle szalag létezett, egy rövid aranyrojtos karszalag és egy monogramos, évszámmal ellátott szalag, melyet a diákok a vállukon viseltek.

A menetet a legidősebb diák nyitotta, aki egy hosszú botra kötözött tölgycsokrot vitt, míg a többieknek egy tölgylevél díszelgett a karimájukon. A régi szokás szerint az alsóbb évesek fáklyás menettel kísérték végig a városon a végzősöket, egészen a városkapuig, ahol egy jelképes fenékbe billentéssel jelezték, hogy immáron nincs ott keresnivalójuk.

Innen a végzősök egyenesen a helyi vigadóba mentek, ahol nagyszabású bál zárta az ünnepséget.

A régi szokás főbb elemei napjainkban is élnek Magyarországon. Ma is a végzős diákok hordanak szalagot, büszkén jelezve, hogy utolsó évükhöz értek a gimnáziumban, szakközépiskolában. Sok iskolában már szeptemberben elkezdenek készülődni a végzősök. Az általános időpont a szalagavató bálokra a december–február közötti időszak. A szalag feltűzése fontos esemény mind a diák, mind családja részére, ezért is készülnek oly nagy hévvel és lelkesedéssel, hogy tanáraiknak, családjuknak megmutathassák, hogy mit is tudnak egy keringő, palotás vagy éppen a modern tánc keretein belül. Az este sokféleképpen végződhet. Az osztály akár egy szórakozóhelyre is elmehet együtt, vagy a tanárokkal és meghívottakkal ott maradnak a bál helyszínén.

A szalagavatóra tekinthetnek úgy a fiatalok, mint életük egy korszakának lezárására.

Családinet.hu

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!