A sorok közt érzed a kocsma szagát

Médiadíjas lett a Kocsmablog

picture-173

Soproni Démon sörvacsorán, 2012. novemberében

Puska Tamással nem meglepő módon egy kocsmában beszélgettünk. A közelmúltban médiadíjjal jutalmazott weboldal tulajdonosa kezdetben olyan, félig-meddig fiktív történeteket írt, amelyeknek ő maga volt a főszereplője. Idővel azonban elkezdett égni a lába alatt a talaj. Ekkor pattant ki a fejéből a Kocsmablog ötlete, melyre jó néhányan bizonyára rákerestünk már, amikor információra volt szükségünk egy-egy szórakozóhelyről.

Pici, de hangulatos kézműves sörözőben várakozunk a kocsmaszakértőre. A rá jellemző, laza stílusban érkezik, nincs egyedül. Csinos feleségét is elhozta, aki Csehországból érkezett. A magyar szakot végzett Anna remekül beszéli a nyelvünket, ám azt kissé sérelmezi, hogy férje nem tanult meg csehül. Egy szó mint száz, az interjút természetesen magyarul folytattuk le, stílusosan némi sör társaságában…

Tamás hosszú évek óta értő szemmel vizsgálja a különféle vendéglátó egységeket. 2008-ban alapította kocsma.blog.hu címen azt a honlapot, amely elsősorban budapesti helyekről szolgál értékes információkkal és őszinte véleménnyel. Munkáját a közelmúltban médiadíjjal jutalmazta a Magyar Sörgyártók Szövetsége. Kézenfekvő volt tehát az első kérdés…

Puska Tamás (jobbra) a feleségével, Annával - Fotó: Csillik Blanka

Puska Tamás feleségével, Annával – Fotó: Csillik Blanka

Meglepett a díj?

– Igen – vallja be Tamás –, már csak a körülmények miatt is. Tudtam az eseményről, írtam is egy beharangozót róla. Mielőtt elindultam volna rá, felhívtak a sörszövetségtől, és gratuláltak a médiadíjhoz, mondván, jobb, ha tőlük hallom először a jó hírt, két perc múlva ugyanis megérkezett a sajtóközlemény, ami a nyomtatott média miatt már a rendezvény előtt megjelent, benne a nevemmel. Az elismerést ketten vettük át a feleségemmel, egy csomó ember előtt szóltunk pár szót, izgalmas volt, és még pénzjutalom is járt érte. Elisszuk!

wkt4MDnFm3a04vSaF0uYBPpE-0qQA09-4vJPbLWpq-U

Aperol Spritz rendezvény, 2015. július

Zavarban voltam, nem tudtam hova tenni, de hát mit lázadjak? Valljuk be, munkálkodik ezen a területen egy-két komolyabb szakíró, Kovács Gábor és Vétek György például évtizedek óta. A nagy öregek nyilván többet tettek le az asztalra, mint én. Azt hiszem, ez inkább arról szól, hogy előtérbe kerülnek a fiatalok. Értékelték a közös gondolkodásra való készségemet, a hozzáállásomat, ezért gondolhattak rám a nyertes kiválasztásakor.

Az is igaz, hogy ha ezt a díjat pár évvel ezelőtt kapom, amikor még gyakrabban jártunk kocsmába a haverokkal, és sokkal több munka volt a blogon, jobban várom. Kétszer kerültünk döntőbe a Goldenblogon, de az első helyről egy hajszállal mindig lecsúsztunk.

Anna és Tamás átveszik a díjat a Bestia sörkertben - Fotó: facebook

Anna és Tamás átveszi a díjat a Bestia sörkertben – Fotó: Sör Mi Több Facebook-oldal

A SÖRSZÖVETSÉG

A Magyar Sörgyártók Szövetsége (MSSz) a vezető hazai gyártók érdek-képviseleti szervezete. Tagvállalatai a Borsodi Sörgyár Kft., a Dreher Sörgyárak Zrt. és a Heineken Hungária Zrt. 1992-ben öt sörgyártó cég alapította annak érdekében, hogy közös érdekeiket a szövetség keretében érvényre juttassák. Napjainkban igyekeznek a kevésbé jelentős sörelőállító üzemeket is támogatni, képviselni őket, kapcsot képezve a nagy és a kis gyártók között. Céljuk, hogy a sörkészítés nagyobb méreteket öltsön az országban. A párbeszéd igen fontos a szövetségen belül, különösen, ha egy gyártó a jövőben nagyobb mennyiséget szeretne előállítani. Ma már a nagyüzemek is próbálják meglovagolni a kézművessör-őrületet, hiszen alkalmanként újdonságokkal is kísérleteznek.

20151110_195557

A kedves hangulatú Pepin – Fotó: Csillik Blanka

Hogyan indult a Kocsmablog, mikor pattant ki a fejedből az ötlet?

– 2008-ban kezdtem el, de volt előzménye. Fesztiválozós korszakomban fogtam bele egy egoblog írásába, amilyenek ma már alig léteznek. Ebben az életem volt terítéken, és amikor nem volt elég izgalmas, kiszíneztem, mint a fene… Fikció és valóság keveredett benne, én voltam a hős, pontosabban a hősi blogáruló, akivel minden nap történik valami, aki sorra hódítja a nőket és segít, ahol tud. Akik nem ismertek, azt hihették, ez az igazság. Már ha megértették, mert elég bonyolult szóképekben írtam meg. 2004-től csináltam, kis ideig a kocsmabloggal párhuzamosan. Aztán magánéleti gondokat okozott. Az aktuális barátnőim nem értették, miért írok ilyeneket. Néha ők is, mások is magukra ismertek benne, és senkinek sem volt egyértelmű, mi igaz a történetekből, és mi nem. Sok konfliktusom volt miatta, ezért inkább elengedtem, az írást viszont nem akartam feladni.

Ebben az időben a barátaimmal eljártunk az úgynevezett „szent szerdákon” iszogatni, jellemzően ugyanarra a három-négy helyre. Az egyik alkalommal, amikor épp kritizáltunk valamit, adta magát az ötlet, hogy ezt kellene megírni, illetve adni a helyről egy átfogó képet. Mindenki lelkes volt, és innentől mindig máshová jártunk. Szépen beindult a dolog. Kezdetben hetente jelentek meg a kocsmakritikák. Persze nem sikerült másnaposan mindig másnapra elkészíteni őket, de lényegesen több időm volt rájuk, mint most.

Egy-két hasonló kezdeményezés létezett, de egyik sem volt már aktív. Tehát befuccsolt minták voltak előttem. Feltérképeztem az erősségeiket, továbbgondoltam, hogy lehetne a témából jobbat kihozni. Nemzetközi oldalakon is kerestem, de ott meglepő módon egyáltalán nem találtam ilyen kategóriát.

20151110_200015

Folyamatban a kocsmafelmérés – Fotó: Csillik Blanka

Amikor arról faggatjuk, mi alapján rangsorolják a kocsmákat, Puska Tamás egy nyomtatott papírlapot vesz elő, amelyen rubrikákat kell kitölteni. Egytől ötig lehet kategorizálni a dizájnt, a kiszolgálást, a zenét, az árakat, sőt a közönséget is. A szakértő természetesen plusz információkat is felír magának, amelyekre szüksége lehet.

– A pontokból kijön az átlag – magyarázza. – A cikket a benyomásaimból és a begyűjtött információkból rakom össze, de annak is utánanézek, mi jelent meg korábban a kocsmáról. Ártatlanul érdeklődöm a pultban, mióta létezik, honnan a név, hogy megy az üzlet, és feltűnés nélkül persze körbe is fotózom. Így kellően részletes véleményt alakítok ki róla. Fontos számomra, hogy ha valaki a kocsmablogon talál rá egy vendéglátó egységre, ne érezze azt, hogy másutt is informálódnia kell.

A „szent szerdázás” a haverokkal ma már a múlté. Az idő előrehaladtával egyre többeknek született gyerekük, sokan kötöttek ki külföldön, de így is sikerül néha összejönni, és olyankor továbbra is megírjuk a tapasztalatainkat egy-egy helyről. Ez a papír ennek az alapja – mutatja fel Tamás a lapot.

Hogyan működik tovább a blog ilyen körülmények között?

– Amikor ráébredtem, hogy nem fog pörögni az oldal, ha teszem azt, háromhetente kerül fel újabb kocsmabeszámoló, kitaláltam újabb rovatokat. PR-jellegű megkeresések is voltak, egyre több sajtóanyagot kaptam, amelyeket először kétkedve fogadtam. Aztán úgy döntöttem, ám legyen, létrehozok egy Alkoholkult rovatot. Sokszor értékes tartalmak ezek is, amikkel meg lehet pörgetni a számlálót. Ha már új rovat, ne álljunk meg egynél – gondoltam. Eszembe jutott, hogy érdekes lenne ismert arcokat megszólaltatni a kocsmázási szokásaikról és a kedvenc helyeikről. Másutt nem jellemző, hogy ilyesmit kérdeznek, nekem meg témába vág – ez lett a Ma10. De létezik az ún. Kocsma10 is, ahol azok a vendéglátó egységek mutatkozhatnak be, ahová nem jutok el. Itt jellemzően vidéki, sőt akár határon túli kocsmák is írhatnak magukról.

sörmaraton_új_rekord

Sörmaraton – Guinness-rekord, 2013. június

Mennyi időbe telt, amíg ekkora népszerűséget ért el a kocsmablog?

– Számomra most is kérdés a népszerűsége, hiszen nem vagyok tisztában azzal, hogy kisebb szerkesztőségek milyen látogatói számokat hoznak. Nagyjából ezer látogatónk van naponta, bár volt ez kétezer is, amikor a Facebook még nem ennyire pénzéhesen nyomta. Természetesen, ha egy-egy cikkünk kikerül az Index anyaoldal címlapjára, vagy összejön egy közönségkedvenc írás, az felviszi a nézettséget. Kiváló a helyezésünk a Google-rangsorban, amikor az emberek egy-egy konkrét helyre vagy témára keresnek rá. Valójában minél több kocsmafelmérés szerepel az oldalon, annál nagyobb az olvasói létszám. Körülbelül 520 vendéglátó-ipari egységről írtunk kritikát a blog indulása óta.

Jó hangulatban - Fotó: Csillik Blanka

Jó hangulatban a sörözőben – Fotó: Csillik Blanka

Puska Tamás nem titkolja, hogy a kocsma.blog.hu nem hoz sokat a konyhára, inkább csak hobbi a számára. Ha felkérik egy-egy PR-jellegű anyag elkészítésére, sokat ígérni nem tud, de tisztességesen elvégzi a munkát, és szükség esetén profi körülményeket biztosít hozzá.

– Van azért ennek hátulütője. Ha pénzt kérek egy hely szerepeltetéséért, egy italmárka kedvező megjelenítésért, lehetek-e onnantól teljesen őszinte? Olyan oldalt, ahol minden tökéletes, nem szívesen csinálnék, mert már létezik. Merem remélni, hogy ha valaki elvárja az őszinteséget, ránk fog kattintani. Ezzel nem fér össze a készpénz. Eseményekre, kóstolókra, különféle rendezvényekre persze meghívnak, és megyünk is szívesen a feleségemmel, ez is egyfajta fizetség.

Ha már jövedelem: a nap nagy részében nem a Kocsmabloggal foglalkozol…

– Valóban. Tizenhat éve dolgozom a Magyar Telekomnál műszaki területen. Érdekesség, hogy a cégnek is van egy szabad vélemény-kinyilvánítós blogja, a Mobiltudós blog, és oda is rendszeresen szoktam írni. Így megvan a két szakmai pólus az életemben – az egyik a műszaki vonal, a másik pedig a Kocsmablog, amire szeretek olyan romantikával gondolni, hogy ez megidézi a XIX. századi kávéházi írók stílusát és hangulatát.

IMG_2948

Sörtúra, 2015. július

A cégemnél évek óta tartó csoportos létszámleépítések árnyékában bármikor bekövetkezhet, hogy egyszer én is elveszítem a munkám. Ebben az esetben biztos megpróbálnám a Kocsmablogot a hobbi szintről a profizmusig emelni és nyereségessé tenni, aminek a legkényelmesebb formája talán az lenne, ha az egész brandet eladnám egy sikeres híroldalnak, én meg újságírói fizetésért dolgoznék a blogon tovább, naponta jelentkező új tartalmakkal. Nos, akkor tényleg igazi kávéházi íróvá válhatnék, aki 10-kor felkel, délben beül valahova, este pedig elkészíti a cikket! – nevet a kocsmaszakértő, majd hozzáteszi: lehet, hogy korábban is elkezdhette volna mindezt kiépíteni, de úgy hiszi, hiányozna neki a műszaki vonal. Így érzi egyensúlyban az életét.

Hogyan osztja be idejét a blogger, hogy a munkájára és a kocsmafelmérésre is jusson?

– Ötig-hatig dolgozom, utána előveszem a kocsmablogot, megsimogatom, apránként előkészítem az anyagokat. Ezt a feleségem még tolerálja, este hét után otthon találkozunk. Vagy más esetekben együtt megyünk el az aktuálisan kiválasztott szórakozóhelyre, és ott a barátainkkal közösen időzünk késő estig. Különösen élvezem, amikor sajtóesemények alkalmával a kocsmablogger szerepében a fegyelmezett újságíró kollégák között én magamat adhatom. Az én imidzsemnek nem árt, hogy amíg ital van, addig maradunk.

Mit fogyasztasz a legszívesebben?

11428908_915341108530576_1028489295_o

Budavári Sörfesztivál, 2015. június

– Sörös vagyok. De a blognak köszönhetően megnyílt előttem az alkoholos italok világa. Mára a pálinkák is a szenvedélyeimmé váltak, amihez Zwack Sándor adta meg a kezdőlökést, mikor lementünk vele a Zwack Kecskeméti Pálinka Manufaktúrába, és igazán remek kínálattal találkoztam. Ha megtetszik valami, komolyan utánamegyek a témának. Pár napja a whisky show-n szembesültem azzal, hogy ennek az italnak is milyen mélységei vannak. És ugye ott vannak még a borok…

Hogy látod, mennyire változott a budapesti kocsmafelhozatal, amióta írjátok a blogot?

– Egyre igényesebbek a helyek – véleményezi Tamás a fővárosi éjszakai életet. – Az is látható, hogy sok jellegtelen kocsma „lemorzsolódott”. Régebben a nyerőgépek képesek voltak elvinni egy-egy boltot, de ez már a múlté, ahogyan dohányozni sem lehet bent. Bevezették az online kasszát, nőtt az alkohol adóterhe, új szabályozások, nyitvatartási és tűzvédelmi szigorítások léptek életbe. Számos üzlet nem bírja tartani a tempót, ezért akik napról napra éltek, lehúzták a redőnyt. Sok dolgot kell figyelembe venni: elsősorban a célközönséget. Még most is élő kategória az, ahová a masszív alkoholisták járnak, más a fiatalokat, megint más az igényes fogyasztó közönséget szeretné becsábítani. Olyan is akad, aki azt reméli, hogy adottságaiból fakadóan a környék eltartja. Nézd csak meg a Gozsdu-udvar hogy pörög, pedig ott is állandóan tulajdonosváltások vannak. Nincs tuti sikerrecept, rá kell érezni! Jó, ha valamivel ki tudsz tűnni, érdemes programokat kitalálni, de ehhez egyrészről szükséges némi fantázia, másrészről pénz a marketingre.

Vonzó irány, hogy egyre több vendéglátó-ipari egység igyekszik minőségi gasztronómiai kínálatot biztosítani. Korábban jobbára a ropi, pogácsa, chips, zsíros kenyér, melegszendvics menüsorból lehetett választani, ma már hamburgerek, tapasok és megannyi ínycsiklandó étel került fel a kézműves sörök és a válogatott borok mellé.

Megfigyelhető, hogy ezt a tematikát követve ma már a körúttól kifelé is működnek jól menő kávézók, ivók – így az Élesztő –, míg ez korábban nem volt jellemző. Párhuzamosan tágul a bulinegyed, a 4-es és a 6-os villamos megállói mentén sorra nyílnak a non-stop alapozó és kilépő helyek.

Folyamatba a kocsmafelmérés...

Tamás mindig kíváncsi a pultos véleményére is – Fotó: Csillik Blanka

Hogyan lehet Magyarországot elhelyezni a kocsmatérképen? Milyen benyomásokat szereztetek külföldön?

– Kizárólag kocsma miatt nagyobb távolságokat még nem tettünk meg – vallja be Tamás nevetve. Anna azonban közbeszúrja, hogy megismerkedésükkor rosszul viselte párja szokását: ugyanarra a helyre sosem tértek vissza, hiszen szakmai okokból mindig újabb kocsmát kellett felfedezni.

– Gyakran csak ültem és vártam, amíg ő beszélgetett a pultos lánnyal, vagy fotózott – emlékszik vissza a feleség. A blogger mindenesetre bízott abban, hogy elmúlik a neheztelés, és az idő valóban őt igazolta.

– Ha külföldön járunk, oda ülünk be, ami éppen megtetszik – meséli. Csehországra látunk rá leginkább, hisz a feleségem miatt gyakran járunk oda. Náluk máig 130 liter az egy főre jutó sörfogyasztás éves mennyisége, ami hazánkban 63. Az ország híres a söreiről, majdnem minden városnak van saját sörfőzdéje, egy 2014-es térképen 47 nagyobb és több mint 220 kisebb szerepel. Ezzel szemben Magyarországnak 3-4 nagy gyára van, és csak az elmúlt öt évben nyertek teret a kisebb kézműves üzemek. Azok, akik a rendszerváltás után kezdtek bele, és azóta folyamatosan foglalkoztak sörrel, többnyire úgy tudtak fennmaradni, hogy ellátták a környék kocsmáit. A Főzdefeszt szervezőinek érdeme, hogy sikerült meggyőzni őket, a nagyokkal árban versenyezni felesleges, inkább használjanak minőségi alapanyagokat, és higgyék el, hogy lesz kinek eladni drágábban is a söreiket. Többek közt ilyen a csepeli Rizmajer, aminek még ma is kapható helyben egy olcsóbb világos söre, de az illusztris kézműves sörházban már ott sorakoznak a csapon a különlegességek is. Ami a közönséget illeti, nyilván a fiatalok és a tehetősebbek a kísérletezőbbek, és kíváncsiak inkább az újdonságokra.

Puska Anna hazánkban lett búzasör-rajongó, de otthon is bármikor vevő egy pohár cseh Krakonosra a szülővárosából. Megjegyzi: számos külföldi barátja van, akik Prágában is éltek, és nagyon kedvelik Budapestet. Menő lett a magyar főváros, sokak szerint a csehnél színesebb és fiatalosabb, aktívabb az éjszakai élet, kedvezőek az árak, szépek a lányok…

20151110_180413

Mi is kitöltöttük a kocsmaértékelő papírlapot – Fotó: Csillik Blanka

Puskáék szerint Prága a kocsmák szempontjából nagyon olcsó. Egy üveg ásványvíz többe kerül, mint egy pohár sör. S míg ott az óvárosi rész tele van zsúfolva turistákkal, a magyar fővárosban jobban eloszlik a tömeg. A cseh metropolisban ráadásul nagy a kontraszt, ha kicsit kijjebb megyünk a belvárosból, már látványosan proli részek vannak. A sok turista mindkettőjüket zavarja, ezért szilveszteri úti céljuknak Brnót, az egyetemi várost szemelték ki, ahol komfortosabban érzik magukat.

11796451_1477352932561910_2931429237882574927_n

Sör mi több rendezvény, 2015. augusztus

Tamás és Anna nevetgélve adja egymásnak a szót. Amikor a megismerkedésük kerül szóba, megint egy szilvesztert emlegetnek: Tamás évekkel ezelőtt Prágába készült a barátokkal, és az akkor még létező Iwiw közösségi portálon keresett valakit, aki prágai és tud magyarul, hogy jó helyeket ajánljon. Anna segített, de a találkozás akkor elmaradt. Közös történetük évekkel később vette kezdetét, amikor a lány – immár a Facebookon – jelezte, hogy segítségre lenne szüksége a magyar szórend megértéséhez. Ezúttal Tamás ajánlkozott, és azt követően két napig el sem váltak egymástól. Mindez öt éve történt. Tavaly az oltár előtt is megerősítették kapcsolatukat. A cseh és a magyar kultúra tehát kéz a kézben jár náluk…

S ha már cseh hangulat, a kocsmablogger nejének tetszését rendkívül elnyerte az interjúra kiszemelt hely – hiszen azt hazájának írója, Bohumil Hrabal egyik regényhőse után nevezték el Pepinnek, és a söröző igyekszik visszaadni a könyv hangulatát. A falakon visszatérő motívumként jelenik meg a jópofa mosómedve, amellyel kapcsolatban Anna nevetve idézte fel a kötetben szereplő, híres mondatot: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!”

A kiszolgálásra nem lehetett panasz – Fotó: Csillik Blanka


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Búcsú Adrienn

Búcsú Adrienn

Van, aki szerint ez az érzés idővel elmúlik, de nálam nem úgy tűnik. Általános iskolásként kerültem Magyarországra, még gyerekként. Kecskeméten végeztem a képzőművészeti középiskolát és Szegeden a kommunikáció szakot. Ma budapesti vagyok. Sosem felejtettem azonban el vajdasági gyökereimet. Szegényebbnek érezném magamat, ha nem lennének. Sokat jelent a délvidéki életérzés, sokat jelentenek az onnan származó emberek. Valahol talán törvényszerű volt, hogy egyszer csak róluk írni is elkezdek...
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!