A koszovói egzódusz rugói

Megpróbálták egy szebb jövő reményében – Vándorlók nyomában (I.)

Számos migráns sorsot, élethelyzetet mutattunk be már eddig is a Press Szón, ahogy a jövőben is fogunk. A „Vándorlók nyomában” című új sorozatunkban azonban a migrációval kapcsolatos kérdéseket elméleti szempontból járjuk körbe, különös figyelmet szentelve a kényszer migráció és a gazdasági migráció jelenségének. Vajdaság érintettsége az említett témakörökben az utóbbi időben különösen hangsúlyossá vált – legyen szó akár a térségünkön keresztül Nyugatra távozó menekültekről, akár a vajdaságiak tömeges elvándorlásáról.

magyar rendőrök osztrák rendőrökkel együttműködve ellen

Első körben az elmúlt hónapokban lezajlott koszovói migrációs hullám hátterét vizsgáljuk, ami regionálisból európai méretű problémává nőtte ki magát. A témáról személyes tapasztalataira és meglátásaira támaszkodva Földházi Enikő beszélt március 5-én a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület 20 éves fennállása alkalmából megrendezett Variációk Migrációra című konferencián.

Földházi Enikő – a Magyar Honvédség Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ értékelő tisztje 2008 óta van jelen csapatával hosszabb-rövidebb periódusokban Koszovóban. Többek között humanitárius és közvetítő szerepet látnak el, úgy, hogy közben együttműködnek és együtt is élnek a helyiekkel.

Koszovó hosszú elszakadási harca után 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, amit mára a világ több mint 100 állama elismert. Az ország azonban gazdaságilag instabil, nem képes függetlenné válni, így a diaszpórából hazaküldött pénzek, illetve a nemzetközi szervezetek által érkező segélyek, az EU-s és az USAID pályázatokon való részvétel tartja fenn. A 2000-es években folyó harcokban a NATO mellett az UÇK (Koszovói Felszabadító Hadsereg) vett részt, amelynek tagjai a függetlenség kikiáltását követően politikai és állami vezetőkké váltak, az állam régióinak és a különféle cégek élére a hadsereg ex-parancsnokai kerültek.

Hashim Thaçi az UÇK akkori vezére, későbbi miniszerelnök, katonai vezetőkkel

Hashim Thaçi az UÇK korábbi vezére, későbbi miniszerelnök, katonai vezetőkkel

Az elszakadás óta mindkétszer három év után (tehát időnap előtt) került sor a választásokra, ám egyik sem hozta meg a vágyott változásokat. Így a legutóbbi, 2014 júniusában zajló sem, amely továbbörökítette a kialakult koalíciókat.

A népben mindez egyre nagyobb kiábrándultságot generált, hiszen a kiharcolt függetlenség, ami a 2008 előtti elnyomást váltotta fel, szinte azonnal csalódásba fordult. Az oktatás, az egészségügy, a biztonság, a gazdaság nem tudott lendületbe jönni. Erre aztán a helyi lakosság többféleképpen reagált, vannak optimisták, akik bíznak a lassú fejlődésben, és vannak, akik a kivándorlás mellett döntenek. Kialakult közben a magyarországi Jobbikhoz hasonlítható Önrendelkezési Mozgalom (Vetëvendosje), amely a második ciklusát tölti a parlamentben. Tagjai a külföldi befektetők távozását tűzték ki célul, s bár egyéb alternatív megoldást nem kínálnak, de annál több tüntetést szerveznek.

vetevendosje

A társadalmi szolgáltatások passzívak, az egészségügyi szolgáltatások nem elérhetőek, így Olaszországban látnak el olyan betegeket, akik a nemzetközi katonai erőkhöz fordulnak segítségért. Földházi Enikő másfél évet élt Koszovón, és személyesen tapasztalta meg azt, hogy a nők Szkopjéba (Macedónia) járnak terhességi vizsgálatra, mivel nincs, vagy legalábbis csekély számú a nőgyógyászati vizsgálatot végző intézet. Az oktatási helyzet viszonylag jónak számít, több nemzetközi iskola nyílt, a munkaerőpiac viszont élettelen, ezért a tanult fiatalok elhelyezkedési esélye alacsony.
A lakosság száma 1,8 millióra tehető, aminek 25%-a 30 év alatti, és akiknek 60%-a munkanélküli. Így egyetlen esélyük a kivándorlás – hiszen munkára a közeljövőben sem lehet számítani. Az informális foglalkoztatottság nem mérvadó, hiszen az a „feketegazdaság” része, és a családi vállalkozásokat nem sújtja az adózási teher.
Több Koszovóból indult elvándorlási hullámot különböztethetünk meg. Az 1999-ben kialakult konfliktust megelőzően a koszovói albánok menekültek el nagyrészt, 1999 után pedig a koszovói szerbek és romák. Utóbbiak jelentős hányada Szerbiába menekült, ami – mivel elvileg országon belül történt – a migrációs statisztikákat megkerüli. Egy részük letelepedett, a többiek hazaköltözését a szerb állam támogatja (Koszovóba, Boszniába stb.). Koszovói diaszpóra alakult ki a messzebbre vándoroltakból főleg Franciaországban, Svájcban, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, melyek egy része 2008 után visszaköltözött Koszovóba, az új ország szebb jövőjének reményében. A képviselőjelöltek életrajzában például rendre feltűnnek a külföldi referenciák, tanulmányok, sokuk idegennyelv-ismerettel, felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

Koszovóban még a politikusok sincsenek biztonságban, Elvis Pistát, a Thaçi vezette PDK párt jelöltjét tavaly nyáron lőtték le

Koszovóban még a politikusok sincsenek biztonságban, Elvis Pistát, a Thaçi vezette PDK párt jelöltjét tavaly nyáron lőtték le

Az elmúlt hónapokban tapasztalt kiutazási hullám hirtelen megugrása szemet szúró a statisztikában, annak ellenére is, hogy az utóbbi években folyamatosan emelkedett az emigrálók száma. Többségük nem totális szegénységben élt, rendelkeznek tőkével az utazási költségek fedezésére. Befolyásoló tényező már az is, hogy az embercsempészek felé fizetett összeg fejenként nem 4000-5000 euró, mint néhány éve, hanem 300-400. Segíti a mozgási lehetőségeket a szerbiai és magyarországi jogszabályozás enyhülése is, Szerbia például nem ismeri el Koszovó függetlenségét, minden koszovói állampolgárt sajátjának tekint, így személyi igazolvánnyal átléphetik a Szerbia–Koszovó határt, és mivel Szerbia már nem vízumköteles az EU felé, vonatra szállva továbbutazhatnak. A zöldhatáron való átkelésnek érzelmi töltetű jelzésértéke van a koszovói állam vezetősége irányába, ugyanis lényegbeütköző változás nem történt Koszovóban az elmúlt években, hónapokban, így motivációjukban egész egyszerűen a szebb jövő, a stabilitás keresését kell látnunk. Ezért meghozza mindegyikük az áldozatot: eladják házukat, hitelt vesznek fel stb. Ha nem is kapnak menedékjogot, legalább megpróbálták, esélyt adtak maguknak a jobb életre.

ko 6 (infovilag)
A fogadó országok lerongyolódott, szegény, alulképzett embereknek állítja be ezeket a menekülteket, de hangsúlyozandó, hogy többségük beszél idegen nyelvet vagy nyelveket, informáltak, és nagy arányban várja/várná őket egy külföldön letelepedett családtag, ismerős. Sokan közülük már rendelkeznek is szerb, magyar vagy svájci állampolgársággal, így csak azok kockáztatják meg az átkelést a zöldhatáron, akiknek még nincs ilyen dokumentum a birtokukban.

Átkelés a zöld határon

Átkelés a zöldhatáron

Az ismertető kampányok, amelyek a menedékkérelem lehetőségeit és jogait mutatják be, kezdik kifejteni hatásukat, ezáltal csökken a Koszovóból érkező migránsok száma, amelyhez az is hozzájárul, hogy a koszovói parlamentben, hosszas egyeztetést követően, elfogadták a 2008 előtti közüzemi adósságok eltörlését. Az más kérdés, hogy ez mennyiben tartja vissza a reményvesztetteket. Habár Magyarország irányába február közepétől visszaesett az azt megelőző „stabil” állapotra a koszovói migránsok száma, Albánia és Olaszország felé hatványozódott.

1 ko (origo)

(fotók: www.origo.hu, www.magyarhirlap.hu, www.infovilag.hu)

The following two tabs change content below.
Gyantár Edit

Gyantár Edit

1989-ben született kulcscsont-töréssel. Keresi a megfelelő, közösséget összefogó médiumot. Azt hitte sokáig, hogy az eleve adott, de rá kellett jönnie, hogy építeni kell. El kell fogadnia, hogy nem mindig társul intimitással. Próbálkozik. Írni nehéz. Hobbi-filmezett, táncol… Ír. Addig ír, amíg fel nem szabadul benne, ami még nem tudja, mit jelent. Naiv. Erről bővebben nem nyilatkozik. Szeretné tapasztalatokkal és emberekkel megtölteni a szavakat. Emberi alapanyag nélkül nem megy. Vegetáriánus. Kedvenc eledele a töltött paprika. Azt mondják, a kulcscsontom rendben összeforrott.
Gyantár Edit

Legutóbbi írásai: Gyantár Edit (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!