Lábosban tálalt Vajdaság-feeling

A világ közepe – Malomfesztivál 2017

Van itt ez a malom, tudjátok, Oromon. Már sokaktól hallottuk, hogy Orom a világ közepe. Hát akkor a malom a világ szíve, a Malomfesztivál pedig a lelke!

21055105_1968523959828099_4138738019737950697_o

Sok csöpögős beszámolót olvastam az eddigi Malomfesztekről, de sehogy sem értettem, mire ez a nagy felhajtás. Aztán egyszer csak megértettem. Hogy mikor? Egy augusztusi csütörtök délután, a világ szívének tövében, egy szalmabálán ücsörögve. Ott az a sok ember, stílustól, kortól, nemi identitástól függetlenül. Azok az emberek, akik valamiért elhagyták a hazájukat. És hazajönnek, mert vágynak egy kis lélekbeli szabadságra, egy kis pljeskóra és spriccerre, egy kis kulturálódásra, egy kis Balkánra, na meg egy kis reményre, hogy Vajdaság még nem halt meg, csak gyengélkedik. S hogy megmutassák a nagyvilágnak, bárhol is éljenek, ők patikában sétálni mennek, nem pedig gyógyszert venni, majicát húznak és keszát visznek, s ha megállítja őket a rendőr, a licsnájukat adják oda.



Ezek a dolgok és még sok ilyen apróság tesz minket vajdaságivá, hiszen ezeket csak mi értjük. Sokan eljöttek hippiskedni Magyarország területéről, sőt északabbról és délebbről is (izraeli, amerikai, francia, német, lengyel, cseh, szlovák fesztiválozókkal is találkoztam), mert ők is át akarták érezni ezt a lightos Balkán-feelinget. Rettentő aranyosnak találtam, hogy sok külföldi nagyokat csodálkozott olyan szavakon vagy viselkedési normákon, amik nekünk teljesen természetesek. A szóhasználatunktól az életfelfogásunkig.

Úgy gondoltam, beállok önkéntesnek, hogy a lehető legközelebbről legyen betekintésem abba, mitől lesz igazán malmos ez a fesztivál. Igen, kijelenthetem, hogy a „malom” és „malmos” jelzők már a köztudatban élnek! A balkáni hippiséget jelentik.

21055283_1968522239828271_7665769123379405911_o

A legjobb, hogy te is lehetsz önkéntes, építheted, szépítheted, megsegítheted léteddel a fesztivált. Így láthatod, mennyire családias az egész, s te is a család tagja leszel általa. Az lehet az érzésed, hogy ugyanolyan fontos vagy, mint bármelyik főszervező. Te is alulról építkezel, mint ahogy anno ők.

A görög sztóner Naxatras meg a makedón post-rock Bernays Propaganda koncertjén csápolhattunk, közben az Akácosban a Palma Hills vagy a Lusta Bítek nyomatták. Már csütörtökön az első nap annyi koncert volt, hogy azt sem tudtam, hova szaladjak két szemétszedés között. A Népzenei sátorban is ment a buli, a Fokos zenekarral ért véget. A pénteki agyhalálos szétsülésre az első orvosságot a Csaknekedkislány nagyszínpados ropása adta meg, majd az UpRize reggae zendülésére együtt énekeltük a Malomfeszt himnuszát. A nagy lötyögések közben a másik színpadon a Stubborn szedte szét kemény metállal a fejed, majd egy kicsit lazábbra véve a Lucy Dreamin’ repített el, volt utána Pozvakowski meg mindenféle elektronikus hangzás, csak bírja az ember reggelig. Néha, mikor elegem lett a rohanásból, kiálltam a kirakodósok sátra mögé, ahonnan mindhárom koncertet egyszerre hallhattam. Hát, nem ez volt életem legmegfontoltabb tette, mert fél perc alatt összezavarodtam, és elmentem inkább felkapni pár sörös poharat a földről! Másnap reggel természetesen mindenki csupa kóma volt, kávé, cigi, gyógysör vagy inkább csak még pár óra alvás hiányzott. Utána a (szerintem az egyik legkirályabb kezdeményezés) nagy ebédelés a becsületkasszás vega konyha bográcsosából, a Soul Kitchen séfjei által. Majd az első aznapi sör kortyolgatása. A másik legkirályabb dolog, a tűzoltókocsis spriccelés a hőguta ellen, illetve a nagyszínpad előtti sivatag eltüntetése volt. Kettőt pislogtam és már megint estefelé kanyarodott a nap, kis szellővel megbolondítva. Sin Seekas, vegetáltunk a lemenő napfényben, kaptuk egy kis Zen sodát a nyakunkba hűtés gyanánt, majd a Hornsman Coyote fújt nekünk akkora muzsikákat, hogy csak libabőrösen bámultam. Majd egy kis erőgyakorlat, párkilós szemeteszsákkal maratonfutás, mindazért hogy rophassunk egyet a KAL szerb ihaj-csuhajára, később a Bëlgával énekeltük, mennyire király a fizetésnap, az Akácosban meg grunge-oskodtunk a Dungaree-val. De mint ahogyan mindennek, a fesztiválnak is vége kellett lennie, amit megkoronázott az utánozhatatlan Lábos Electric Orchestra, s nem, nemhiába van a nevükben a lábos.

21083729_1968517526495409_3572821719231485135_o

Lehet, hogy az egyik együttes rosszul játszott pár hangot, a másikban valakinek elszakadt egy húrja, én mégis azt mondom, ezek a tökéletlenségek tették tökéletessé a programot!

Ülök a szalmán a fesztivál zárónapja után, és még mindig részeg fiatalok hangos beszélgetéseitől, kis porontyok kacajától és a Soul Kitchen nagy főzőcskézéseiknek láboskoccanásától hangos a lelkem.

21083170_1968517133162115_8133689844666805638_o

De ne hallgass rám! Azt akarom, hogy te meg te és te is, onnan a képernyő másik feléről, menj el jövőre a Malomfesztiválra, és érezz, táncolj, játssz, nevess, egyél, igyál, fürödj, ess szerelembe, sírj, találd meg magad, vagy csak élj a világ közepének szívében!

21082825_1968523913161437_4771268227124252784_o

21122330_1968523823161446_1686757971207036653_o

Fotók: Ónya Attila “RaggAti”



The following two tabs change content below.
Fekete Ági

Fekete Ági

,,..Fiatalon a legtöbbünktől nem áll távol a lázadás, csak aztán később sajnos belesavanyodunk a megszokásba. Nem arról van szó, hogy nem kell felkészülni az életre, hogy nem kell diplomát szerezni. A hiba akkor kezdődik, amikor az ember elhiszi, hogy az, ami társadalmilag elismert, az akkor is úgy kell, hogy maradjon, ha ő maga beledöglik. Amikor elhiszi, hogy kívülről mondhatják meg, hogy neki hogyan jó az élet!" - Sándor Anikó
Fekete Ági

Legutóbbi írásai: Fekete Ági (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!