Vidám reggae reggeltől estig

Peace, love, unity az idei LB27 Reggae Campen

Idén is elérkezett a várva várt szívdobbantó fesztivál,

Csoda tán… hatvanbéli rasztabál!

Kit zavar, ha a magasba kiáltod: „Rásztáfáráj”?

Kapsz cserébe peacejelet, kacsintást,

ölelést meg padlizsánt.

Körbenézel, s mit látsz?

Nemezhajat, száz fajtát:

Szőkét, barnát, vöröset,

hosszút, göndört, rövidet.

Pálmafát és borostyánt,

reggae-re repülő kolbászt.

A táborhelyemhez úgy jutsz el, hogy a hatvannyolcadik zöld Quechua sátornál jobbra térsz, majd a lobogó Bob Marley-oroszlánfejzászlónál balra kanyarodsz. Onnan már látni fogod a hat rasztafiú szomszédom, ottan ülnek üldögélnek, kerekerdő közepében… Eltéveszthetetlen.

11800326_575794112558348_5038555181504891670_n

Az igluban csak a legfontosabbak: paradicsom, citrom, néhány ruhanemű, de feltétlenül hiányos jellegű, hisz hőségriadó van. Világvége, forróság, meg fogunk pusztulni… De kell ennél szebb halál? Azonnal ugrás a medencébe, ahol a strand-dj hangolja lélekhúrjainkat pozitívba… Elkezdődött! Lassan kúszik belénk a reggae ritmusa, észrevétlenül valamiféle elragadó báj is uralmába veszi földi megnyilvánulásunkat. Ez az! Jamaica, sunshine, lubickoló, mókázó emberek. A medencét közös mosolyunk öleli körül.

Lassan összeáll bennem egy fantáziakép: este pomponlány leszek a zentai Uprize reggae band koncertjén!

„Sziasztok fiúúúk! Végreee!”

UpRize

UpRize

Pimaszul energikusak, mondhatni zamatosak és ropogósak a srácok! Hej, itt rasztalányok pomponoznak repülő hajzuhatagjaikkal! Ennyit a pompon-leader fantáziaképemről… Nevetek! Mindenki imádja őket!
A következő nap számomra egy új, egyáltalán nem átlagos, inkább kifejezetten érdekes szemszögből engedi látni és átélni a fesztivált: lázas beteg vagyok.
Irány a medence, tüzet kiolt (tssss…), törölközőre fekszik, reggae zenét hallgat.

JahWalker

JahWalker

Minden sejtemben ólom, a gravitáció imád, s én engedek neki. Szememet becsukom és a ritmusba feledkezem. Az első nagyszínpados zenekar, a Tohu Bohu vibrálása felkapja gyönge testemet és repülőszőnyeggé változtat. Ringok, remegek, ernyedten lebegek.

„Mi ez?” Hirtelen az Ocho Macho ska ritmusa megragad és dobálni kezd a tömeg felett… Amit látok: ütemes kéz-lábrepkedés, porfelhőben.

Közben valahol megsemmisülhettem, mert most közvetlenül a fülem mellett folyó spontán gitár- és kongakoncertre eszmélek fel. Félig kinyitom a szemem, de csak az egyiket. A leghatékonyabb gyógyírnek érzem ezt most éppen… Csontjaimba ivódik a sámánzene, új élettel lehel tele.

„Felfelé! Mostmár függőlegesbe!” – biztatom magam, mert öt perc múlva kezd a Sin Seekas. Nagyon kíváncsi vagyok: új tagokkal, új fényben… vajon mivel lepnek meg minket?

SinSeekas

SinSeekas

Azta-raszta!! Eeeez már igen! Harsona trütty, tamm-tamm, Sóti Juli, Ragaman.

Hihetetlenül erős az új vonal! Saját dalokra összpontosítva egy újjászületett, energiától pattanó produkciónak vagyok most része… És nemcsak hogy felálltam rasztaágyam lázdunnáiból, hanem ropom már, rakom kezem lábam, egyiket a másik után.

Hatalmas meglepetés és őrületes élmény számomra ez az elsöprő új-régi egyveleg.

Meggyógyultam.

Reggel jó érzéssel heverészem a nyitott sátorban. Felettem hársfa. Alulról szagolom.

A fesztivál közösségi terén végigsétálva egy őszibarack, egy szilva és egy körte kacsint rám akusztikus trióként a „shake and take” turmixokat áruló sátorból. S lassan előtűnnek háttértáncosaik is görög- és sárgadinnye, áfonya, szeder és mangó képében. Mmm… vitamint az agynak, fruktózt a vérnek!

Továbbslattyogva újdonsült afrikai árus barátomnak intek. Széles vigyorral, s high five-val fogad. Jawalker ad teret és hangszert a legtutibb jammeknek.

Ezerhangú Copy Con kettőt koppint sámánbotjával és háromra leszakad az ég… A vihar ideje alatt sör nem kapható, de a törzsi szeánszokat idéző improvizatív doboscsapat mámort varázsol az egyetlen nagy fedett sátorba, ahol apraja-nagyja összegyűlt. Sajátságos intim légkör alakul ki, szinte kívánjuk: essen még…

De csitul már… és a szervezőgárda hangol a színpadon. Ladánybene 27. Vagy 30?

Vártam már. Ők nélkülözhetetlen hangulati pillérei a campnek. They know the situation!

Tarapcsik Hajnalka

Fotó: Tóth Attila – One Love Reggae

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!