Legeket fürkészünk — Évzáró kérdések szerzőinkhez

Mivel elérkeztünk az év utolsó Képes Ifijéhez, úgy gondoltuk, illene valami összegzéssel előállnunk. Két kérdést tettünk fel az Árok-programos szerzőink közül tíznek. Az első a vége felé járó évre, a második az előttünk álló(k)ra vonatkozik. A téli szünetben lesz időtök nektek is a második kérdésen alaposan elgondolkodni, és esetleg a cselekvési szándékot is megérlelni magatokban, jövőre pedig jöhetnek az újabb szórakoztatóan gondolkodtató írások szerzőink tollából! (a rovatszerk.)

1. Melyik volt 2011-ben az év eseménye Vajdaságban?

2.Mi a legfontosabb fiatalokat érintőprobléma Vajdaságban, amit meg kellene oldani a jövő év(ek)ben?

Oláh Tamás

Oláh Tamás

 Oláh Tamás 1. Mint már több éve, idén is szilárd meggyőződésem, hogy az óbecsei(/zentai/temerini) KMV a vajmagyar ifjúság legkihagyhatatlanabb happeningje, és elképzelésem sincs, hogy milyen tömegmegmozdulás lenne képes más belátásra bírni. Költészetgőzös közösségélmény. Tavaszi art-áhítat. Pörgő ritmusú rügyropogás. Rêve générale. 2. Kevesebb stressz és kevesebb szitok. Kevesebb pofon, kevesebb bőr. Kevesebb bőrönd, kevesebb gyász. Kevesebb verseny, kevesebb gáncs. Kevesebb tabu, kevesebb rendszer. Kevesebb káosz, és kevesebb vegyszer.

Szőke Tímea

Szőke Timi

Szőke Timi

1. A nyár abszolút fénypontja volt a péterváradi Exit Fesztivál. Beléptünk a vár falai közé, és mintha nem is Szerbiában lettünk volna, mindenhol külföldiek, mi is eljátszhattuk a turistát, hogy aljas módon kifaggassuk a házigazdákat, és angolul kérhettük a lángost. Minőségi zene, zenekarok, hatalmas tömegek, mámor és minden jó, ami egy fesztiválhoz kell. 2. A felsőoktatás. Menni vagy maradni? Ha menni, akkor hova? Ha maradni, akkor minek? Közhelyesen annyi, hogy talán nincs is jó vagy rossz döntés, csak döntések vannak, amiket meg kell hozni. És a megoldás? Mondjam azt, hogy nem hiszek benne? Igazából ez annyira összetett probléma, hogy érint mentalitást, gazdaságot, politikát stb., amibe beleszólásunk nincs. Meg hát a nemzeti identitás, a másik lerágott csont is kapcsolódik ide. Sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel az egésszel, pedig olyan egyszerű is lehetne, mert az, hogy magyarok vagyunk, mindenkinek olyan tény kellene hogy legyen, mint hogy vesz levegőt, és nem valami, amiért a mellünket kellene verni, vagy épp a sarokban sírni.

Kelemen Emese

Kelemen Emese

Kelemen Emese 1. Visszagondolva rengeteg dolog történt idén, úgy a kultúra, mint a tudományok területén. Könyvbemutatók, díjátadások, képzések, koncertek, fesztiválok, volt itt minden. Nehéz csak egyetlenegyet kiemelni a sok jeles esemény közül, az nem is lenne igazságos a többivel szemben. Hisz minden rendezvény, ami megmozgatja a fiatalokat, ugyanolyan fontos, legyen szó önkénteskedésről, kutatásról, művelődésről vagy bulizásról. Azt hiszem, tartalmas évet zárunk, néha a bőség zavarában azt sem tudtuk, merre induljunk. Remélem, hogy jövőre is hasonló mennyiségű (és minőségű) esemény vár ránk. 2. Szerintem a legégetőbb és a legtöbb fiatalt foglalkoztató probléma az ösztöndíjak kiosztása. A legtöbb pályázatnál kizárólag a tanulók átlageredményét veszik alapul, és nincsenek tekintettel a diákok anyagi helyzetére. Természetesen a jól tanuló egyetemistákat meg kell jutalmazni, hisz (részben) ezért is dolgoznak egész évben. De mi van azokkal, akiknek a szülei nem tudják fizetni az egyetemi költségeket? Sokan azért nem tudnak jó eredményeket elérni, mert nincs meg a megfelelő családi háttér. Ha pedig egy évre kap is ösztöndíjat, hogy elkezdje az egyetemet, mit fog csinálni a következő évben? Először azt kellene megoldani, hogy tényleg azok a diákok kapják az ösztöndíjakat, akik valóban rászorulnak, és ezt biztosítsák nekik mind a négy évre. Illés Eszter

Illés Eszter

Illés Eszter

1. Talán a könnyített eljárás a magyar állampolgárság megszerzésére. Vagy az MNT ösztöndíja az elsőéves egyetemistáknak. Ez két egymásnak ellentmondó, ugyanakkor egy irányba mutató történés. Szerintem fontos lehet mindkettő. Rám személy szerint az augusztusi, péterváradi Zaz-koncert volt a legnagyobb hatással 2011-ben. 2. Engem leginkább az aggaszt, hogy egyre kevesebben beszélik igényesen a magyar nyelvet. Meg az érdektelenség. Ez a kettő megint csak összefügg, mint a fenti fontos történések. Szerintem égetőbb probléma a beolvadás, mint a kivándorlás, mivel az előbbi épp az érdektelenségből fakad. A legrosszabbat váltja ki belőlem például, ha valaki szerb ékezetekkel írja ki a – különben szép magyar – nevét Facebookon. Apróságnak tűnhet, nekem mégis rosszulesik. Szinte észrevehetetlen figyelmeztető jel, hogy mi fenyeget minket, vajdasági magyarokat. Ifj. Rácz József

Ifj. Rácz József

Ifj. Rácz József

1. Interzone, Dombos Fest. Ezek a fesztiválok olyan aktuális zenei és irodalmi tartalmakat hoztak, amelyek nemcsak a szórakoztatásra, illetve az írók bemutatására, hanem egyfajta nevelésre is építenek. Az Interzone újvidéki fesztivál. Három napján három helyszínen zajlottak a koncertek, így egy városfelfedező élményt is nyújtott azoknak, akik nem ismerik a város összes színpadját. A Dombos Fest 11 éve szerveződik Kishegyesen. A legjobb irodalmi anyag Vajdaságban ott kapható. Nem az a különlegessége, hogy négy nap alatt annyi író, irodalmár, olvasó, folyóirat és színház találkozik itt, mint kevés más helyen, hanem, hogy ezekkel párhuzamosan irodalmi tábor zajlik, ahol a fellépők közül néhányan előadásokat tartanak, és barátságos gondolkodásra, reakcióra kényszerítik a hallgatóságot. 2. A legnagyobb probléma a motivációhiány. Túl passzívak a fiatalok. Talán, mert nem éri őket elég közvetlen hatás a környezetből. Kimaradnak belőle, vagy nem értik. Tehát, talán a nyelv a probléma. Hogy nem értik meg egymást a más nemzetiségűek. Magukba zárkózva ingerszegények lesznek, és nagyon lecsökken a kommunikációs tér. Én sem tudom a megoldást, de meg kellene próbálni megoldani a jövő évek folyamán. Pál Zsófia

Pál Zsófia

Pál Zsófia

1. Ami az év egyik nagy durranása a fiatalok szemszögéből, az véleményem szerint az ifjúsági törvény. Azt sugallja, egyelőre mint valami hetedik érzék, hogy haladunk, haladhatunk. Persze a papír csak poháralátétnek jó, élni is kell a szavakkal. Egyre több civil szervezetet látni ténylegesen a fiatalokkal foglalkozni, ami öröm a zsigereknek. 2. Rendkívül nagy szüksége van arra Vajdaságnak, hogy élhető legyen az élet itt egy öregedő fiatalnak (is). Legyen alkalom is, hely is, idő is arra, hogy beszippanthassuk mindazt a csudajót, ami errefelé, a rónaságon teremhet. Egy kicsit érettebb fejjel, amikor az ember már próbálja magának kikaparni a mindennapi gesztenyét, olykor-olykor abba ütközik, hogy az nem elég, ha tanult, becsületesen dolgozik, emellett akarja és tesz is azért, hogy dögösre formálja a saját kis életét. Mostanában (mivel leginkább mostanában élünk) egy kicsit úgy tűnik, mintha nem lenne a még mindig fiatal, gondolkodó felnőtt rétegre igazán szükség. Rózsa Szabina

Rózsa Szabina

Rózsa Szabina

1. Az egyik legérdekesebb esemény, ami a középiskolásokat érinti, a Tudományos Diákköri Konferencia volt, mert a tizenévesek itt kipróbálhatják, ill. próbálgathatják, hogy milyen tudomány iránt vonzódnak, meg az is kiderülhet, hogy a jövőben mi felé vegye útját. Ugyanígy a VMTDK. De kimondottan fontosnak tartom az egyetemisták demonstrációját is, mert fontosnak tartom, hogy felemeljük a hangunkat, amikor elégedetlenek vagyunk, mert ha nem, akkor nem fejlődünk. 2. Nagy probléma, hogy sok középiskolás olyan alacsony szerbtudással indul egyetemre, hogy szinte nem, vagy csak nagyon sok könny által fejezheti be az első néhány évet. Szerintem sokkal radikálisabb módszereket kellene alkalmazni ezen a téren, mert kinek jó a legszebb éveit csak „legszebbnek” érezni. Ezenkívül szerintem nagy probléma, hogy nem vagyunk elég nyitottak más kultúrákra, ami nagy baj, hiszen mi is kevert kultúrájú közegben élünk, és a minimum lenne, ha nem panaszkodnánk, hanem élveznénk, milyen jó is ez a „mix”, nemcsak a hátrányát, de az előnyét is észrevennénk.

Balog Anikó

Balog Anikó

Balog Anikó 1. Szerettem ezt az évszámot, mert a két egyest a kétezer után lehetett csak vonalakkal írni. Nekem ez is fontos volt, főleg, amikor siettem. Komolyra fordítva a szót: az év talán legpozitívabb „fontossága” az egyetemi és főiskolai hallgatók számára az MNT által meghirdetett ösztöndíj volt. A havonta érkező 130–150 euró (dinárban) minden bizonnyal sokat segít gólyáknak és demonstrátoroknak (felsőbb évfolyamok ösztöndíjas hallgatói) egyaránt, s lévén a támogatás nem csupán anyagi jellegű (lásd demonstrátori segítség), sokakat buzdíthat a következőkben is a továbbtanulásra. 2. Csak idén tíz (plusz-mínusz kettő) barátom, kedves ismerősöm vette vállára a batyut, s próbált szerencsét a nagyvilágban. Máshol. Messze. Néhányan csak pár hónapra vállalkoztak, de vannak olyanok is, akik újból visszamentek például Kaliforniába, mint mondják, ott van minden. Ennek a mindennek hosszadalmas a definiálása, azonban bízom benne, hogy ha nem is a teljességre törekedvén, de azt legalább megközelítve javulhat nálunk is a helyzet. Mert, ha egyszer „mindenki” elmegy, akkor aztán tényleg nem marad semmi! Mátyus Ákos

Mátyus Ákos

Mátyus Ákos

1. A 2011-es év legfontosabb, fiatalokat érintő eseményének az idén jubiláló X. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát tartom. Hallgatóként tisztában vagyok a napjainkban uralkodó tanulási morállal, a kötelezőnek tekintett tananyagot sem sajátítják el, így az azon túlmutató munka már nehezen várható el. Erre cáfol rá némileg az imént említett tudományos és művészeti fórum, amely nemcsak hogy megérte évtizedes fennállását, hanem évről évre dinamikusan fejlődött, és mostanra csaknem megháromszorozódott a résztvevőinek a száma. 2. Az egyik legsúlyosabb, fiatalokat érintő problémának a drogfogyasztás terjedését tartom. Egyes felmérések szerint minden második középiskolás fiatal kipróbált már valamilyen könnyű drogot, és ezt saját környezetemből is sajnos csak alátámasztani tudom. Amit viszont ennél is ijesztőbbnek tartok, hogy e jelenség kezd nemcsak elfogadottá válni az ifjúság körében, hanem egyre több baráti körben elvárt magatartásként jelenik meg. Ma már számos civil szervezet, közéleti személyiség áll ki felelőtlenül a könnyű drogok ártalmatlansága, azok legalizálása mellett. Onnantól kezdve, hogy valaki élt egy ilyen helyzettel, átlépett egy határt, ahonnan már nincs visszaút. Ismerőseim közt is tudok olyanokat, akik egy szál „ártalmatlan” füves cigivel kezdték, és nem álltak meg ennyinél, mert ugyanolyan könnyen adódik lehetőség kemény drogok kipróbálására is. A pillanatnyi élvezetekkel együtt járó, gyakran egész életen át végigkísérő romboló hatás sajnos sokszor csak későn tudatosul a használóiban. Ambrus Kinga

Ambrus Kinga

Ambrus Kinga

1. Zsebbe gyömöszölt diplomával, kisebb-nagyobb politikai odakacsintás nélkül, a takarítónőt sem szégyenítő fizetésért olyan munkát kapni, amihez értesz is – no, 2011-ben két hasonkórász ismerősömnek sikerült. Nem hinném, hogy ez a „teljesítmény” például a kettős állampolgárság vagy a vajdasági magyar egyetemisták ösztöndíjazásának hírfaktorát lekörözi, de így és ilyen körülmények között fontos(abb?) esemény. Jó lesz koccintani rá szilveszterkor! És az idei 10. Tour de Délvidékre is, ahol a nyár legolcsóbb és legfinomabb dinnyéit találtuk meg Dél-Bánátban. 2. Jövőre választások lesznek, így illúziónak is vérszegény, ha gyengébb politikai hátszelű (mindegy, honnan jön) ifiszervezeteket, koncerteket, versenyeket, kulturális rendezvényeket kívánok. Viszont az még elvárható lenne, hogy a nem nyilvános hirdetőket és a fákat ne fojtogassák plakátokkal. És, ha leszedem, mondjuk, mert nem jogszerű a helye, és inkább kedvelem a pártmentes falusi nyírfákat, a szimpatizánsok meghagyják pór életem. „Maradj éhes, maradj bolond!” (Ronggyá idézték már ebben az évben, úgyis tudjátok, kitől…) Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.12.23.

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!