Szülésznőnek tanul, egyre jobban énekel – és nem Rúzsa Magdinak hívják

Paku Patrícia, a Szigetköz 2014-es Hangja

Paku Patrícia

Paku Patrícia

Patríciát 2005-ben ismertem meg, amikor még mindketten a Zentai Színtársulatban amatőr színészkedtünk. 2007-ben Győrbe költözött, és ezután már nem sokat hallottam róla, csupán néhány Facebookon megosztott hanganyagból értesültem arról, hogy énekel. Pár hete arra a hírre lettem figyelmes, hogy Patri megnyerte a Szigetköz Hangja Énekversenyt Győrben. Találkozót kértem tőle, majd egy kellemes fagylaltozás mellett megosztotta velem élményeit, terveit, ezután azt a kérdést is körbejártuk, milyen szerepet tölt be életében az éneklés, énektudásában pedig édesapja.

• Utoljára akkor beszéltünk, amikor bejelentetted, hogy elköltözöl, majd néhány hónappal ezelőtt láttam a videót, amelyben Michael Bublét énekelsz. Mi történt veled a kettő között?

– Tizenöt éves voltam, amikor kiköltöztünk Győrbe. Bekerültem a gimnáziumba, ahol az énektanár első órán bejelentette, hogy legközelebb szeretné meghallgatni, ki hogy énekel. Egy népdalt adtam elő, amelyet még a nagymamámtól tanultam. Mindenki tátott szájjal hallgatta az előadást, a tanárom pedig ezek után azon volt, hogy a lehető legtöbb helyen és műfajban kipróbáljon. Fellépésekre vitt, énekeltem kórusban és szólóban egyaránt. Később találtam egy énektanárnőt, akihez fél évig jártam, de rájöttem, hogy egyelőre jobb lesz, ha otthon képzem magam. Ebben sok segítséget kaptam édesapámtól, aki szintén jártas a zenében, hiszen a zentai Adrenalin zenekar énekese volt. Jártam tehetségkutatókon is, de ez idáig nem értem el jelentősebb eredményt. Egy éve vagyok a Viktória Énekstúdió tagja. Mindeközben persze leérettségiztem, s most már az egyetem lépcsőit taposom – szülésznőnek tanulok ápolás és betegellátás szakon (láttunk már hasonló párosítást – a szerk. megj.).

• Mely stílusban érzed leginkább otthon magad?

– Még én sem tudom, több irányzattal próbálkoztam az évek folyamán. Talán a pop és az R’n’B állnak hozzám a legközelebb, viszont a jazz sem távoli. Nemrégiben kóstoltam bele és nagyon sok olyan pluszt hordoz magában, amit bármelyik előadó bele tud építeni a saját stílusvilágába.

10602896_779695288743718_1154224591_n

• Már korábban is kaptál felkéréseket, hogy énekelj? 

– Igen, akik hallották a dalaimat nem egyszer azzal kerestek meg, hogy énekelnék-e különböző rendezvényeken, például Szent István napján, karácsonykor a fények gyújtásakor vagy éppen az öcsém szalagavatóján.

• A versenyre céltudatosan készültél?

– A Szigetköz előtt egyhetes táborban vettünk részt, ahol énektanárok készítettek fel bennünket a megmérettetésre. Valójában nem is a verseny miatt szerettem volna részt venni ezen, hanem, hogy képezzem magam, fejlődjek, és ha már lehetőség van rá, a legjobbaktól tanulhassak. Elfogadom a dicséretet, az észrevételeket, hogy jó hangom van, de ez, önmagában nem jelent semmit. Az előadóművészekben ennél sokkal több van!

• Hogyan emlékszel vissza a táborra?

– Hatalmas élmény volt, és valóban sikerült rengeteg tudást magamba szívni. A legnagyobb énekesek, mint Takács Nikolas, Emilio, valamint a legtapasztaltabb énektanárok jelentek meg a táborban, például Hajós Laura, akik azért voltak ott, azért foglalkoztak velünk, mert láttak bennünk fantáziát, és ez önbizalommal töltött el bennünket. Nagy segítségemre volt Havas Lajos producer, énektanár, akitől nagyon sokat tanultam, és aki olyan nagy nevekkel dolgozott már együtt, mint a Király testvérek, Kállay-Saunders András vagy Cserpes Laura. Ezért is volt megtiszteltetés, hogy részt vehettem az oktatásán.

• A verseny eredményét ismerjük. Mi történik ezután?

A GYŐZTES DAL:

– A nyertes Havas Lajossal karöltve elkészítheti első saját dalát, melynek munkálatai ősszel fognak elkezdődni. A versenydalom stílusa áll hozzám a legközelebb, valószínűleg ebből fogunk kiindulni. Feltehetően olyan szöveget írunk, amelynek mélyebb mondanivalója van, ami mindenkihez szól, és amit mindenki megért majd.

• A barátok, családtagok hogyan viszonyulnak a sikeredhez?

– A családomról annyit kell tudni, hogy az egyik fele zenész, a másik fele sportoló. Kicsi koromban a szüleim azt akarták, hogy én is, csakúgy, mint az öcsém, a sportban találjak rá önmagamra. Akkor még nem gondolták, hogy a zene és az éneklés világában fogom jól érezni magam. Mostanában vallották be – miután hallottak énekelni –, hogy milyen büszkék rám, és megértették, hogy ez az én utam, nem pedig a sport. A barátaim és a párom is támogatnak, sőt, nem egyszer kérnek meg egy-egy összejövetelen, hogy énekeljek.

• Milyen érzés számodra kiállni a nagyközönség elé, és bemutatni, amit tudsz?

– Amikor fellépek a színpadra, egy új Patri válik belőlem; nincs bennem félelem, nem izgulok, csak a dalra és a közönségre koncentrálok. Kikapcsolom a körülöttem lévő világot. A legjobb az egészben, amikor érzed az emberek szeretetét, azt, hogy eljut hozzájuk az üzeneted, értékelik azt, ami neked olyan sokat jelent.

10578468_779695298743717_175963999_n

• Mit gondolsz, mit hozhat számodra a jövő?

– Merem remélni, hogy akár magyarországi szinten is elismert előadó leszek, aminek első lépése talán éppen ez a verseny volt, a következő pedig az a bizonyos saját dal lesz. Ha jól sikerül – és azon fogok dolgozni, hogy jól sikerüljön –, ez is hozzásegíthet a célomhoz. Persze ez nem minden, addig akarok elmenni, ameddig csak lehet, amíg meg nem tudom, mi vár rám az út végén. A határ a csillagos ég!

• Mit csinálsz, amikor nem énekelsz?

– Alszom (nevetünk). Valójában a szabadidőm is az éneklés körül forog. Hazaérve a suliból karaoke-alapokat teszek be – és dalra fakadok. Utána leülök a szintimhez, komponálni próbálok – és éneklek. Vagy előveszem a gitáromat, játszom valamit – és éneklek mellé. Napi szinten gyakorlok, mert mindig van hova fejlődni. Ha nem a zenével foglalkozom, a családdal, barátokkal, párommal töltöm az időt, de szívesen járok konditerembe, és szeretek a természetben futni, mert az mindig kikapcsol. Otthon általában apu hallgat meg. Ő a legszigorúbb kritikusom, mindig azt mondja: Jó ez, jó ez, de tudom, hogy ennél sokkal több van benned! Mindazonáltal mindenben támogat, szívesen meghallgatom a tanácsait és igyekszem azok szerint cselekedni!

• Minden fellépés után ki szoktad kérni a véleményét?

– Általában, amikor lejövök a színpadról, már keresem a tekintetét a közönségben, és várom, hogy legalább felemelje a hüvelykujját, hogy igen, Patri, ez jó volt, de persze a negatív kritikát is elfogadom, hiszen ebből is nagyon sokat lehet tanulni.

• Szerepel a terveid között, hogy visszatérsz Vajdaságba, vagy mindenféleképpen Magyarországon szeretnéd kamatoztatni a tehetséged?

– Mindig visszahúz a szívem ide, hiszen tizenöt évig volt Vajdaság, Zenta az otthonom. Itt vannak a gyerekkori barátaim, a rokonaim, az emlékeim. Sokáig is tartott, mire Győrben beilleszkedtem, mire azt a várost is az otthonomnak tudtam nevezni. Ott tervezem a jövőmet, de ha csak látogatóba is, mindig vissza fogok térni ide, Zentára. Annál erősebb ez a kötelék, semmint örökre hátat fordítsak neki.

The following two tabs change content below.
Annus Szabolcs

Annus Szabolcs

Több éve foglalkozom már újságírással; keresetlen kezdőként készítettem kósza kritikákat a Képes Ifinek, mostanában pedig pártatlan publikációkat vetek papírra a Press Szónak. Ugyan nem vagyok hivatásos és az iskolapadon még mindig sűrűbben körmölök, mint a gép előtt, mégis, azt kell mondjam, ez azért több, mint hobbi. Jah, egyébként Zentán születtem, túl rég, hogy emlékeznél rá vagy említésre lenne érdemes, és még facér vagyok (ha bárkit is érdekelne).
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!