Egy gyermekotthon láthatatlan ünnepei

Az óbecsei lurkók mindennapjai a házfelelős tollából

„Nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is.” (Márai Sándor)

lurko-6Hihetetlen, milyen gyorsan tud szárnyalni az idő madara. Mintha csak egy szárnysuhintásba telne neki, míg egy újabb évszakot, fészket vagy éppen ünnepet rak körénk. Lurkóházunkban a piros betűs napra készülünk. Én azonban inkább ezekről a másféle, láthatatlan ünnepekről számolnék be. Talán az adventről, a várakozás idejéről. Mert várunk, lassan 5 éve. Arra, hogy lurkóink elsajátítsák az illemtan szabályait, elsőre mondják el, mi a házi feladat, legyen igényük a rendre és a jó osztályzatokra, ápolják a testüket, és ha lehetséges, mielőbb váljanak „angyalokká”. Mert ki az, aki szeret várakozni? Add ide most és azonnal! – kiáltja gyakran a szívünk és a szánk.

A napokban egyik védencüket kísérgettem a fogorvoshoz. A várótermi ücsörgés kiváló alkalom arra, lurko-8hogy újra felfedezzem adventünk rejtett aranyait. Az elmúlt esztendők alatt lehet nem sikerült Nobel-díjat érdemlő gyermekeket nevelnünk, de a dicséret mindenképp megilleti őket. Mekkora csoda, hogy lánykánkkal a fogorvosnál vagyunk, már a 4. fogát javíttatja. Lehet, hogy az Önök számára ez nem nagy valami, de gondoljuk csak végig. A fogápolásra nem tanították, a romlott fogait nem javíttatták, betegkönyve nem volt. Ma pedig bátran mer mosolyogni a világra.

Házfelelősként sokáig hittem: megvalósítható a tökéletes rend a házunkban. Például az, hogy minden gyermek szorgalmasan tanul a saját tantermében, a cipők szépen sorakoznak az előszobában, a fürdők csillognak a tisztaságtól, a kamránk megrakva minden jóval, a játékszereink elpakolva, az udvarunkban a zöldséges kert tündököl.

lurkko-1Mára nem remélem ennek bekövetkeztét, hiszen az idillikus valóság csakis a Mennyországot illeti! A lurkóknak köszönhetően tanultam meg, hogy létezik aktív várakozás is! S talán az efféle aktív várakozásban bújik meg maga az élet. Átgondolva az elmúlt esztendőt, jó érzés tölt el. Szinte már szeretem, amikor belépve a házunkba belebotlok a 24 pár cipő egyikébe, miközben az emeletről jön le a 3 bentlakónk, táskával a hátukon, frissen mosott hajjal, kijelentve: nincs szükségük sapkára, úgysem fáznak meg. Az egyik teremben a lurkók tanulgatnak, a másikban veszekednek, a harmadikban a nevelőnk öltözteti a legkisebbet, a szakácsnőnk a reggelit adja a megkésett picurnak, a tévészobában ketten alszanak, az udvarról pedig behallatszik a hinták csikorgása. A padlón sárnyomok, morzsák, a falakon disznózsír, a fürdőben szennyes, a tükrön fogkrém. Mindeközben hozzák a hízót, önkéntes böllérünk élesíti a késeit, a nagyfiúk zokniban rohannak az udvarra, nehogy valamiről lemaradjanak, bekiabálva, milyen fűszereket kell beszereznem a boltból. A kabátomat húzva látom, és nem akarok hinni a szememnek, hogy pont most parkol le a tűzifával megrakott traktor. Igen, minden túlzás nélkül így vagy hasonlóképpen néz ki egy nap a Köztársaság utca 192-es szám alatt. Valami ehhez hasonló napokra gondolhatott Márai is, amikor megfogalmazta az élet által hozott másféle, láthatatlan ünnepeket. Mert ezek valódi ünnepek! Ahol önfeláldozó élet van, ott ünnep is van! Ahol pedig ünnep van, ott a szívek az örömtől dobbannak!

Valahol olvastam: Ha szürkék a hétköznapjaid, színezd ki őket!

Szabó Izabella házfelelős, óbecsei Lurkóház

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Elhangzott Varga Izabella tolmácsolásában a Vajdasági Baráti Egyesület Jótékonysági Mikulás-estjén. A Vajdasági RTV felvételén 17, 31-től látható belőle részlet:

 





Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!