Szolgálat a Macskák Királyságában

Mosdó nincs, macskaszőr van – SuhAnna kalandozásai Külföldiában (VII.)

Bangkokba vonattal érkeztem Chiang Mai-ból. A cirka 13 órás vonatút gondolata nem töltött el örömmel, főleg, hogy pár hete Krabiból északra busszal mentem, és több mint egy napot utaztam. Ez az ára, ha az ember nem tervez előre. Mehettem volna repülővel hasonló áron, kényelmesen és gyorsan, ha időben lefoglalom a jegyet. Hakuna matata. Tehát felkészültem a félnapos utazásra. Gondoltam, unalmamban majd olyan éhes leszek, hogy meg akarom enni a szomszédomat. Nem hagyhattam, hogy a magyarokat kannibáloknak gondolják, így vettem krumplival és sonkával töltött péksüteményt, csokit, szendvicset meg több palack vizet.

A vonaton egy hölgy köszöntött, aki indulás után fél órával már a kezembe nyomott egy csomag kekszet, és megkínált vízzel, teával, kávéval. Tiltakoztam, mondván, nem kérek semmit, mivel azt hittem, hogy fizetni kell érte, és mint már említettem, anyagi forrásaim szűkösek. Nyújtottam vissza a kekszemet, de ő továbbment. Figyeltem a többieket, senki sem fizetett. A harmadik osztályon ingyenes a kaja a vonaton?! Királyság! Az ebédemet már nagy mosollyal fogadtam. Rizst, csirkét és kagylót kaptunk. Szerintem nagyon finom volt. Kértem hozzá egy pohár kólát, és kaptam is. Doromboltam az elégedettségtől.

Bangkokhoz közeledve jó öreg aggódós énem visszatért, és halálra nyaggattam a körülöttem ülőket, hogy szóljanak, ha le kell szállnom. Persze ők nem beszéltek angolul, és amikor megkérdeztem az egyik nagyobb állomásnál, hogy ez már reptér-e, bólogattak, hogy igen. Nekem úgy tűnik, hogy a thai-ok minden kérdésre igennel felelnek. A reptér után a második megállónál kellett leszállnom, de amikor megpróbáltam felállni, visszafogtak, hogy no-no-no-no. Végül odaértem az állomásomra, ahol egy taxis se akart elvinni – mint kiderült, az út rossz oldalán álltam, és nekik nem éri meg visszafordulni. A csirke (én) átment az úton, miközben a Fuck You! című számot dúdolta. Találtam taxit. Este 10 körül a sofőröm ki akart tenni egy elhagyatott utcában, mivel nem találta meg a címet, ahova vinnie kellett. Aztán pár perc könyörgés után felhívta a munkaadómat, aki elmagyarázta, hova vigyen. Odaértem, letusoltam, leültem. És innen indul a történet.

Embertelen nyugalom

Embertelen nyugalom

Bangkokba a Workaway-jel jutottam el. Ez egy weboldal, ahol szállást és opcionálisan ellátást kínálnak napi 5 óra munkáért a világ különböző pontjain. Itt találtam meg Jeant, vagyis JP-t, aki 7 macskájának keresett dadát, amíg ő távol van. Jean leírta, hogy vegán, ezért a házában nem szabad húst főzni, sőt a tojás és a tej is kerülendő. Azt is részletezte, hogy mi a teendő a négylábúakkal. Macskaszerető emberként ez ideális „munkának” tűnt. A profilja alapján Jeant én egy laza rocker-hippi lánynak képzeltem, aki szabadidejében füvezik a barátaival, és nagy állatjogi aktivista. Eléggé meglepődtem, amikor az ajtót egy szemüveges férfi nyitotta ki, aki lekezelt velem, és bemutatta a barátnőjét. JP, azaz Jean egy 38 éves francia zenetanár, akinek elege lett az európai viszonyokból, és hét éve kiköltözött Ázsiába. Épp házat szeretnének építeni vidéken, hogy az állatoknak több tere legyen.

JP-nek hatalmas tudása van arról, hogy az állatokat milyen kegyetlen módon mészároljuk le a húsukért, hogy a tehén tejét miért állatkínzás elvenni, hogy a csirkéket milyen borzalmas körülmények között tartjuk. Arról is órákat tud mesélni, hogy miért balgaság azt hinni, hogy csak a húsban van protein, és hogy igazából az embereknek semmi szükségük a húsra. Azt is állítja, hogy a hús íze semleges, és csak a fűszerek miatt lesz ehető, tehát kár fogyasztani – nálam egyedül itt dől meg a teóriája, mert a csak só-bors-zsír kombóval elkészített cigánypecsenye szerintem a világ egyik legjobb eledele. De nem sokkoltam JP-t a magyaros nézeteimmel. Igazából sokat adnék érte, ha vegetáriánus lehetnék, mert rajongok az állatokért – felnézek JP-re, hogy kiszakította a tudatát ebből a gyilkos körforgásból.

macska2A hét benti macskából egy sima házi macska, hat pedig sziámi. A folyosón pedig van még egy befogadott kövér macska, aki azért nem jöhet be, mert mindenkit megharap. A házi macskával összebarátkoztunk, már amennyire a macskákkal össze lehet barátkozni. A sziámik közül a Hercegnővel jól kijövünk, a többieket nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól. A hét macskából 5 kandúr, úgyhogy eléggé rémes szagok terjengenek, sőt le is vizelnek mindent. Nem, ezek nem jelölnek, ezek vizelnek. Ez a lakás az övék, ezt már az első öt percben tudtam. Az összes holmim – az ágyneműmtől, a laptopomon, útlevelemen át – a balkonon van. Jó, hogy nem a monszun idején jöttem. Alapjáraton nincs velük sok gond. A házi macska, Laski időnként összeverekszik a többiekkel, ilyenkor őt meg a másik delikvenst a dühöngőbe kell tennem, tehát két külön szobába kell zárnom őket egy órára.

Szinte a teljes napomat itthon töltöm. Este, amikor JP barátnője hazaér, kimehetnék, de napközben az a kérés, hogy legyek velük, hogy ne kelljen bezárni a két legverekedősebbet. Sajnos, mivel Kisbajmokon – vagy a pestieknek: Kőbánya alsón lakom – nagyon sokba kerül bejutni a központba. Itt nincs igazán BKV. Az elején börtönben éreztem magam, de most már kezdek örülni ennek az embertelen nyugalomnak. Hm, micsoda képzavar. Hétvégén aztán nyakamba veszem a várost, és 20 kilométereket gyalogolok.

Biztos, hogy a leghigiénikusabb itt az élet, de ha az ember nem azzal tölti az egész napját, hogy wifit vadász – ami kb. percenként elmegy –, akkor ez egy igazán jó hely arra, hogy átgondolja az életét, a céljait, az álmait. Sajnos JP nagyon környezettudatos is, úgyhogy a WC-t nem lehet lehúzni… Kidobta a mosdó lefolyóját, és most egy vödörbe ömlik a szappanos víz. Azzal kell leöblíteni a saját és az állatok „hozadékát”. Nagyon állat- és környezetbarát. Az embereket meg annyira amúgy sem szereti – ezt ő vallotta meg nekem.

Ideérkezésem másnapjának reggelén JP és barátnője 4 napra elutazott. Anyukám nem akarta elhinni, hogy egy teljesen berendezett lakást a 7 macskával ott hagynak egy lánynak, akinek talán még az igazi nevét se tudják. Nem írtunk alá szerződést, nem kérték el az útlevelemet, nincs ajánlólevelem sem. Elmondtam anyukám gondolatait JP-nek, amikor hazajöttek, és csak annyit mondott erre: ha megengeded, hogy a félelem irányítsa a tetteidet, megmérgezi az elmédet. Ez a legnagyobb veszély, ami leselkedhet rád.

A különbség: 10 méter

A különbség: 10 méter

Úgy érzem, itt igazán belelátok a thai életbe, ahogy boltba megyek vagy a külvárosi plázában wifit vadászom. Ez a körzet nem a kirakat-ország, két hét alatt 3 nyugatival találkoztam, ők is a buszra vártak. Amikor körbejártam a belvárost, ami tele van nyugatiakkal, láttam, mekkora a különbség a két színpad díszlete és színészei között. Persze, a macskák nem változnak, Szerbiában, Magyarországon és Thaiföldön is ugyanúgy viselkednek. Ezért hálás vagyok. És azért is hálás leszek, ha egy nap nem találok mindenhol, de tényleg mindenhol macskaszőrt.

Suhajda Annamária

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!