A mai gólyák már inkább diszkóra ropják

Az újvidéki Gólyabál november 27-én 17-ik alkalommal várta tárt kapukkal az egyetemistákat

Nem feltétlenül kell gólyának lenni, ha az ember Újvidéken jár felsőoktatási intézménybe, nagy rá az esély, hogy az első év befejezése után is gyakori látogatója lesz a Petőfiben „fészket rakott” gólyabulinak. Ezt bizonyítja, hogy a VaMaDisz (Vajdasági Magyar Diákszövetség) szervezte hagyományos, össznépi egyetemista találkozón csütörtökön mintegy 550 bulizni vágyó fiatal közül mindössze 70 volt gólya. A jegyek többsége már hetekkel ezelőtt elkelt, de az utolsó napig élénk érdeklődés mutatkozott a rendezvény iránt – tudtam meg Szabó Viktóriától, az egyik szervezőtől.

10806491_616469805142070_5523977116930196777_n

Az „egyetemista vagyok” életérzés már a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ előtti utcákban hallatszódott, a helyszínre érkezve pedig jól láthatóvá vált az alkoholgőzös fejeken. A jókedvű, before-rituálé után lévő embersereg percek alatt ellepte az üres helyiségeket. A megérkezőkre váró tradicionális kihívás, a kabát leadása probléma nélkül, gördülékenyen zajlott, így már semmi sem állhatott a felhőtlen szórakozás útjába.

1374774_616479735141077_1416477297815543085_n

Ebben az évben a megszokottól eltérően, az elektronikus zene kedvelői a nagy teremben élvezhették Katapult Dj őrületes hangulatot teremtő mixeit, tortadobálását és a Dj Martinez által teremtett szárnyaló lüktetést, míg a koncertekre a lemezlovasok korábbi, kisebb birodalmában került sor. A helyszínek felcserélését a tömeg láthatóan nem bánta, amit Ficze Tímea, tapasztalt gólyabálozó is alátámasztott. Szerinte a lehető legjobb ötlet volt ez az újítás a szervezőktől, jót tett a bulinak, megfiatalította az eseményt. Surányi Emese, negyedéves hallgató szintén pozitívan vélekedett: „Mindenképpen az összejövetel előnyére vált, hogy megcserélték a helyszíneket. Általában nagyobb igény van a diszkós bulikra, mint a koncertekre. Most ezt a világot éljük. Persze az sem mellékes, hogy idén nagy DJ-ket hívtak el zenélni, ami igényelte is a nagy teret…”

1524711_616480735140977_1190598511566508306_n

A koncert-stagen a Chameleon, a Phrenia és a Sequence együttesek szórakoztatták a nagyérdeműt. Bogár Ákos, a Sequence énekese így foglalta össze esti élményeit: „Mi nagyon jól éreztük magunkat. A szervezők profi munkát végeztek, a hangosítás kiváló volt, a közönség pedig eszméletlenül hatalmas. Megvolt az összhang, ha eltekintünk a közénk rakott korláttól és a két „szekrénytől”. :) Jövőre ugyanitt, ugyanekkor?!“

10450593_616486868473697_5713712839325747503_n

További fotókért KATTINTS IDE! 

 

The following two tabs change content below.
Csehák Mirella

Csehák Mirella

Csehák Mirellaként nem egyszerű dolog boldogulni a világban. 1991-ben az univerzum még nem volt felkészülve a nevemre, kisvárosom, Ada pedig egyenesen meghökkentőnek tartotta, amit a későbbiek során előszeretettel éreztetett is velem. Az óvodás Mivikéből, szépen lassan általános iskolás Miréna, Mirinda, Marella lett. Hogy javult-e a helyzet gimnáziumi tanulmányaim során? Gondolhatjátok. Egy idő után felkaptam a fejem a Csehók, Csernák, Csepák , Marillára, Milénára, Mirabellára, azaz mindenre, ami kicsit is hasonlított az eredetire (bár megjegyzem, a Cserák Mihály azért egy picit fájt :-) ). Újvidéki egyetemista éveim alatt megtanultam, hogy a magyar nyelvnek van az a különös tulajdonsága, miszerint az érthetetlent, idegent leegyszerűsíti, saját kénye-kedve szerint formálja. Így alakulok nevemmel én is, így lesz komolytalanságom komolyságom éltetője, így leszek az, aki vagyok: Miri, néha Piri, esetenként Konstantin! :-)
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!