A Malomfesztivál nem esik messze a Cortextől

Összművészeti klub nyílt Szabadkán kreatív fiataloknak

Őszbe fordult az idő, dió és gesztenye koppan a fejemen, mégis mosolyt csal az arcomra, ha felidézem a derűs, fesztiválokkal teli nyarat. Már csak az ozorás karkötőm és az Interetnón a vidám indiai fickótól kapott „FRIEND” feliratú szalag emlékeztet rá, hogy május és szeptember között eltelt három hónap. Az augusztus végi Malomfesztivált is gyorsan belepnék az őszi falevelek, ha szeptember 19-én a Cortex nyitóbulija nem egy „Malomfeszivál-after” lett volna.

a malom sarkabol

A Kosztolányi Dezső Színház udvarában nyílt lokál és a Malomfesztivál különálló entitások, hangulatában mégis összefonódik a két történet.

Mindkét esetben fiatalok akartak tenni az ittlevőkért, mertek nagyot álmodni, de nem álltak meg az ötletelésnél – meg is valósították. A közösség is kialakult körülöttük, és kis összefogással létrejött egy igazi vajdasági hangulatú fesztivál, valamint a művészetekre és a kultúrára nyitottak klubja.

Miután kipihente a megnyitót, elcsíptem Vígi Lacit, a Malomfesztivál egyik szervezőjét, hogy a klub és a fesztivál viszonyáról kérdezzem.

– A Malomfesztivál és a Cortex kapcsolódási pontjai szerintem már rögtön a megnyitón fellelhetőek voltak multidimenzionális valójukban. Mire is gondolok pontosan? Szabadka központjába beköltöztek a medúzák, a szalmabál(n)ák, a tervezői csapat ízlésesen kidíszítette a helyszínt és rengeteg olyan ismerős arc eljött, akik a fesztiválon is jelen voltak. Nagy örömömre szolgált, hogy az eső is esett, ezzel mintegy magabiztosan állíthatom: ha Malomfesztivál, akkor eső! Jövőre külön kézikönyvet állítunk össze arról, hogyan lehet a legjobban felkészülni az esőkabátot igénylő körülményekre – hogy ebből is kihozzuk a maximumot. Az eső a barátunk. Nélküle nem nőne a búza és nem lenne kenyér sem, ergo a malomnak sem lett volna dolga régen. Őseink kezéből kiszáradt volna a munka és lehet, hogy mi sem lennénk, utódok, akiknek megadatott az a szerencse, hogy továbbvigyünk pár búzaszemet, amit szüleink, nagyszüleink hagytak ránk. De nem elég az eső. A búzaszemek éréséhez szükség van egyetlen életet adó, elementáris csillagunk éltető erejére, tehát Nap is kell. Valahogy így látom a Malomfesztivál és a Cortex viszonyát. Kell a két fél, hogy meglegyen egy egész. Valami megindult. Egy kert ez, ahol sok szép virág nő és előszeretettel gondozzuk majd ezt a fajta kultúrát is, ahol szépen megfér az önkéntesség, az önfeláldozás, a művészetek apraja-nagyja, te is, én is, mindenki, sőt, még a kutyád is.

hajnali_malom

Talán pont ezek a dolgok azok, amelyek az itteni vajdasági fiatalokat, idősebbeket maradásra tudják bírni, ha pedig elmennek, visszahúzza őket. Hiszen ez nem csupán egy fesztiválról és egy klubról szól, hanem a köréje formálódó közösségről.

Sokat gondolkoztam azon, főleg, huzamosabb idejű külföldi tartózkodásaim alatt, hogy mi tartja össze ezt a kört, amely sokféle embert befogad, a nem odavaló azonban előbb-utóbb távozik. Lényegtelen, hogy Vajdaságnak melyik szegletéből jöttél, Magyarországról vagy a világ másik tájáról csöppentél ide, ha megtetszik, amit látsz, bekerülsz és azonnal mély kapcsolatok köttetnek. Ahogy múlik az idő, a szálak egyre inkább összekuszálódnak, és a nyári Malomfesztivál vagy az őszi kocsmamegnyitó egy kis falucskává válik. Akárhova nézek, ismerőst látok, aki tartozhat a múltamhoz, jelenemhez vagy a jövőmhöz. Jelentőségteljes pillantások, sok-sok emlék és érzés lobban fel, miközben mindent tudunk egymásról, hiszen a hírek egy szempillantás alatt bejárják a falvakat, városokat. Hogy mindez elviselhető legyen, ott a sör, a bor, és a jóféle pálinka – elkészítéséhez általában valakinek köze van a jelen lévők közül. Az est előrehaladtával egyre több az ember és a zsibongás, a zenészek húzzák a nótánkat, elhangzanak a sérelmek, ismeretlen ismerősök mutatkoznak be egymásnak, kacér pillantások szállnak fiúk és a lányok felé… Kicsit mindenki megőrül (már ha nem voltak eleve azok), így a résztvevők szürreális élmények előidézőivé, elszenvedőivé vagy tanúivá válnak. Az ember olykor úgy érezheti magát, mintha cirkuszban lenne, miközben a színpadon égő szintetizátort nézi, és a 65 éves Kóbor János-hasonmás azt kiabálja a megafonba a háta mögött, hogy: „Nem pofázik, vonul!”

bohemian_betyars-2

A Bohemian Betyars koncertjén mindenki megőrült kicsit

Persze nem kell, hogy az élet minden pillanata cirkuszi produkcióra hasonlítson. A nyugodtabb időszakoknak a Cortex nyújthat teret, hiszen, mint ahogy az egyik tulajdonos, Bezzeg Gyula elmondta,  „azért nyitottuk a helyet, hogy a szabadkai kreatív fiataloknak legyen hova eljönni beszélgetni, ötletelni, nyugodtan tudjanak létezni.” Ekkor pillantásom a könyvespolcra esik, ahol Kunderától kezdve a rock ikonikus figuráinak gyűjteményes összefoglalójáig mindenféle megtalálható – magyar, szerb és angol nyelven egyaránt.

– Voltak Hamvas-kötetek is, de azt gondoltuk, nem biztos, hogy ez a legjobb helyszín arra, hogy itt tartsuk, hiszen túl sokaknak a kedvence. És természetesen nemzetiségtől függetlenül bárkit szívesen látunk. Terveink között szerepel, hogy programokat szervezünk fiataloknak és kevésbé fiataloknak egyaránt. Kisebb koncertekre, könyvbemutatókra, beszélgetésre kerül majd sor, és itt zajlik majd hétfő esténként a QuizNight is. A lényeg, hogy folyamatosan történjen valami érdekes, de az sem baj, ha épp nincs semmilyen program, csak beszélgetnek az emberek. Szeretnénk a színházzal karöltve promóciókat csinálni. Például, aki aznap esti színházjeggyel érkezik, az első itt elfogyasztott italát 50%-os kedvezménnyel kapja.

A vendégek pedig szorgosan hordják a bögréket, amelyek rendkívül illenek a földszinti rész „nagymama kicsi szobácskája”-hangulatához. A Cortex ezáltal is továbbélteti év közben a Malomfesztivált, a vendégek elhozhatják a klubba saját csészéjüket, amiből garantáltan csak ők fogják fogyasztani kávéjukat. A fenti emelet fiatalos, művészi hatásáért többek között Oláh Dóri és Nagy Kornélia a felelős.

SDC10716

Oláh Dóri a Cortex emeleti falát díszítette a megnyitó alatt

Úgyhogy ha nincs jobb dolgod Szabadkán, nézz be a Cortexbe, a Kosztolányi Desző Színház művészklubjába (Fasizmus áldozatainak tere 5.), akár egy nyugalmas hétköznapon vagy egy pörgős estén. Hiszen a 2016-os Malomfesztiválig valahogy el kell ütni az időt… De mivel ez még nagyon távol van, ugorjunk vissza egy kicsit az idei bolondos-szalmabálás fieszta idejére:

A Press Szó újságírói is a Malomfesztiválon jártak

Csillik Blanka és Laskovity Ervin szerkesztők, Takács Rajmund újságíró és Merzsa Ildikó lektor-újságíró részvételével a Malomfesztivál pénteki napján került sor a Press Szó első évének összegzésére. A moderátor Basity Gréta volt.

Laskovity Ervin először a fiatal újságíró tehetségeket tömörítő Árok Ferenc Polgári Egyesület és a szervezet által alapított Press Szó magazin előzményeiről és megalakulásáról mesélt. Két szakasz különíthető el ebben a folyamatban: bár a magazin tavaly áprilisban indult, ezt egy 6 éves tehetségkutató akció előzte meg a Képes Ifjúság berkeiben. Amikor ott vége szakadt a munkának, Blankával úgy érezték, kár lenne szélnek ereszteni azt a 40-50 tehetséges fiatalt, akikkel együtt dolgoztak, így arra a döntésre jutottak, hogy saját magazint alapítanak. A projekt kezdetekor az újságírók túlnyomó része Vajdaságban élt, 6 év múlva pedig a társaságnak több mint fele már külföldre költözött. Ebből adódott az újság egyik fő profilja, az elvándoroltakkal való kapcsolattartás.

Gréta azt vette észre a cikkek hangvételével kapcsolatban, hogy a magazin nem bélyegzi meg sem a külföldre költözőket, sem az itthon maradottakat, egész egyszerűen csak igyekszik bemutatni ezeket az élethelyzeteket. Ervin ehhez azt fűzte hozzá: „Nem vagyunk politikai párt, hogy megmondjuk, jó vagy rossz folyamatokról van szó, amivel esetleg befolyásolni tudnánk az elvándorlást. Egy dologban lehetünk talán szereplők: üzenni tudjuk azt, hogy akik elmentek, ne vesszenek el teljesen! Látunk számos olyan mozgásteret, ahol hasznára lehetnek a külföldre költözött vajdaságiak az itthon maradtaknak. A mai internetes világban életszerű feltételezés, hogy valaki Londonból segíti például egy stratégia kidolgozását. Egyik interjúalanyunk, egy Finnországban élő hölgy például felajánlotta, hogy összegyűjti a jó állapotban lévő, kiselejtezett holmikat, hogy hazajuttassák a rászorulóknak, ahogy online angolórákat is szívesen tartana. Cserébe nem vár semmit, hiszen az is sokat jelent számára, hogy gondoltunk rá, megkerestük, hazahívtuk az I love Zenta fesztiválra. Azt tapasztaljuk, ha a külföldön élőknek feltesszük a kérdést, hogyan tudnának segíteni, repkednek az ötletek, javaslatok.”

Takács Rajmund, Laskovity Ervin, Merzsa Ildikó, Csillik Blanka, Basity Gréta

Takács Rajmund, Laskovity Ervin, Merzsa Ildikó, Csillik Blanka, Basity Gréta

Ha szóba kerül valamelyik vajdasági médium, szinte azonnal felmerül a politikához való viszonya is, a szerkesztő erről a következőket mondta: „Gyakran van jelen pártpolitikai befolyásoltság a médiumokban, ami a legtöbbször szakmaiatlan hír- és témaválogatást eredményez. Mivel a Press Szó egy alulról építkező kezdeményezés, amely leginkább Árok Ferenc jó szándékának köszönheti a létét, egyelőre megengedheti magának azt a luxust, hogy erre nem figyel, és a cikkek témáit aszerint válogatja, amit az újságírók szíve vagy szakmai tudása diktál.” A közönség soraiból érkező kérdésre, miszerint egy lap támogathatja-e pártok akcióit, a következőt válasz érkezett: „Egy médium legfontosabb tőkéje a hitelessége, ha ezt eljátssza, eljátssza a vagyonát. Meg kell tartani a szükséges távolságot a pártoktól, persze nem jó átesni a ló túloldalára sem, például csak azért figyelmen kívül hagyni egy fontos kezdeményezést, mert valamelyest kötődik bármely politikai párthoz.” Rajmund azt fűzte hozzá a témához, hogy a napi sajtóban a politikai hangvételű írásokra a sárdobálás jellemző, míg a dolgok mögötti mechanizmusokkal senki nem foglalkozik, sokszor hiányos a történtek körüljárása.

Blankát arra kérte meg a moderátor, vonja le az egy év tanulságait: „Ez nem olyan egyszerű. Azt elmondhatom, hogy nem tartunk még ott, hogy megéljünk a magazinból, mégis nagyon sikeresnek tartom az elmúlt időszakot: sok mindenbe belekóstolunk, azt látjuk, van értelme annak, amit csinálunk. Az elején még nem tudtuk, hogyan fog ez pontosan kinézni, de a bátorító visszajelzések, biztatások sokat segítettek. Ha összegeznem kellene, a mérleg nyelve pozitív irányba mutat.” A magazin anyagi támogatásával kapcsolatban Ervin a külföldön egyre divatosabb közösségi finanszírozás modelljéről beszélt. Mint mondta, már Magyarországon is vannak olyan orgánumok (pl. az Átlátszó), amelyek bevételüknek egy jelentős részét olvasói anyagi támogatásából szerzik. Ezt a mintát próbálja a Press Szó is meghonosítani Vajdaságban, mert ebben látja leginkább függetlenségének zálogát.

press szo - malom 2

Blanka azzal fejezte be a beszélgetést, hogy köszönetet mondott Árok Ferencnek és Zsemberi Jánosnak azért, hogy segítségükkel létrejöhetett a Press Szó, és megköszönte az újság barátainak és támogatóinak, hogy mellettük állnak. A további célok között jelölte meg az írások angol és szerb nyelven való megjelentetését, különös tekintettel azokra a cikkekre, amelyek ezen célközönséget érdekelheti. Példaként említette a legutóbbi, a szerbiai migrációról írt riportjukat.

Gréta a beszélgetés végén megjegyezte, hogy miközben a moderátori feladatokra készült, jobban elmerült a magazin szövegeiben, és azt tapasztalata, hogy a cikkek pozitívabban festik le a vajdasági valóságot, mint ahogy azt a mindennapok sodrásában megéli az ember.

Fotók: Kovács V. Sára


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Ildikó Merzsa

Ildikó Merzsa

„...semmivel sem tudott többet sorsáról, mint egy teacserje a Kelet-Indiai Társaság múltjáról.” (Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak)
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!