Marika esete a szerb kisfiúval

Kétnyelvűségünk szövevényes hálója a homokozótól az egyetemig

homokA parkban sétáltam az unokahúgommal, Marikával egy szép tavaszi délutánon, amikor szembetaláltuk magunkat egy kisfiúval, aki megragadta Marika kezét, és megpróbálta elhúzni a közelben található homokozóig. „Dođi, dođi, da pravimo tortu u pesku” – kérlelte, az unokahúgom azonban nem értette, miről van szó, mert nem tud szerbül. „Menjél, menjél!” – bátorítottam, majd miután elmagyaráztam neki, hogy a kisfiú csak játszani szeretne, örömmel szaladt utána. Önfeledten játszadoztak, míg én a közeli presszóban azon gondolkodtam, ha én nem vagyok ott, a játék valószínűleg elmaradt volna. Ahogy általános iskolás koromban mi sem barátkoztunk soha a szerb tagozatos gyerekekkel, pusztán azért, mert szerbek voltak. Tornaórán mindig egymás ellen kosaraztunk, kirándulásokra külön buszokkal jártunk, még a bankett is külön lett megszervezve…

A szerbórán tanult zord ismeretanyagot az osztályteremben hagytuk, nem tudtuk a hétköznapi életben hasznosítani. A gond akkor is az volt, mint ma, hogy a magyar ajkú diákok tankönyve a szerbek anyanyelvi tankönyvének a rövidített változata, ezért archaikus szavakkal van tele, amelyek még a szerb anyanyelvű diákok számára is érthetetlenek. Erdély Lenke, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója összevetette a két tantervet, és megállapította, annyi a különbség, hogy a magyarok számára harminc százalékkal lerövidítették a tananyagot a szerb diákokéhoz képest. Ezt azonban még nem nevezhetjük külön tantervnek. A Magyar

Erdély Lenke

Erdély Lenke

Nemzeti Tanács (MNT) tervezett programjai között szerepel a Vajdasági Pedagógiai Intézet által készített differenciált tanterv is, amit azonban az oktatási minisztérium egyelőre nem fogadott el. A differenciált tantervnek egyébként A és B változata lenne. Az A változat azoknak a gyerekeknek szólna, akik olyan nyelvi környezetben nevelkednek, ahol a magyar nyelv dominál, mint például a Tisza menti településeken élők. A B változat pedig a kétnyelvű környezetben élőknek szólna. Erdély Lenke szerint a tantervet nagyon jól lehetne használni, ha erre a minisztérium lehetőséget adna.

Motiváció kérdése

A csantavéri Tünde egy évvel ezelőtt még általános iskolás volt, ahol – mint mondja – szerb tankönyvet nem is használtak. A jó osztályzatért cserébe elég volt megtanulniuk néhány szót, esetleg egy-két mondatot, ezért az osztályából sokan jobban beszéltek angolul, mint szerbül.

Lilla hetedikes általános iskolás bácsfeketehegyi lány pozitívabb tapasztalatokról számol be: „Könyvből átdolgozzuk az olvasmányokat, kérdésekre válaszolunk, az ismeretlen szavakat kiírjuk és átbeszéljük”.

A horgosi Barbarának vannak szerb barátai, de velük is magyarul beszél, hiszen Horgoson a szerbek is jól tudnak magyarul.

A felsőhegyi Anikó elsős középiskolás, nagyon szeretne megtanulni szerbül, mert Újvidéken fogorvosi szakon tervezi folytatni tanulmányait. Ebben szülei is támogatják. Magánúton is tanul szerbül, hetente 90 perces órákat vesz havi 1500 dinárért. „A boltban ugyan megértenek, de nemcsak ott kell megszólalni szerbül, hanem komolyabb nyelvtudást igénylő helyeken is. Érzem a nyelvtudásom hiányát, de azért nem mondanám, hogy diszkriminálva lennék emiatt. Mindenesetre könnyebb lenne, ha szerb barátaim is lennének” – mondja.

Erdély Lenke szerint fontos, hogy ki adja át az ismereteket, de az is, hogy aki befogadja, mennyire motivált, mert ha egy fiatal úgy gondolja, nincs szüksége a szerb nyelvre, akkor nem is fog haladni az elsajátításával.  „Akik itt tervezik a jövőjüket, azok könnyebben meg is tanulnak szerbül” – állítja. „Nagyon sok múlik a családon. Ha a család nyitott beállítottságú, és nemcsak magyarok tartoznak az ismeretségi körébe, akkor a gyerekek könnyebben elsajátítják a szerb nyelvet. Az lenne fontos, hogy a gyerekek nap mint nap kapcsolatban legyenek a szerb nyelvvel.” Erdély Lenke mindenképp az anyanyelven való iskoláztatást javasolja. „Ha valaki nem magyarul végzi a tanulmányait, és csak otthon hallja a nyelvet, akkor csak a konyhanyelvet fogja elsajátítani, amivel nem fog boldogulni. Magyar nyelven kell tanulni, de ez mellett nagy erőkkel fejleszteni kell a szerb nyelvet is, hiszen Szerbiában élünk, és csakis úgy tudunk érvényesülni, ha mindkét nyelvet beszéljük anyanyelvi szinten. A feltörekvő nemzedéknek muszáj elsajátítania a helyesírást, a nyelvtani ismereteket, a folyékony olvasást és írást mind a két nyelven. Meg kell tanuljanak mindkét nyelven gondolkodni és tanulni.”

Az itthoni kapcsolatrendszer nagy előny lehet

Lengyel László

Lengyel László

Vajdaságban 36 középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás, így a magyar középiskolások 71%-a anyanyelvén tanulhat. Lengyel László, az MNT felsőoktatási ügyekkel megbízott tanácsosa úgy tapasztalja, a felsőoktatásba indulók nem tudják önállóan eldönteni, hogy Magyarországon vagy Szerbiában tanuljanak-e tovább, és legtöbbször a szülők döntik el helyettük a kérdést. Lengyel szerint nem jelent eleve rosszat a külföldön tanulás, hiszen az ott szerzett tapasztalatokat, tudást itthon is nagyon jól lehet kamatoztatni. Viszont jelentős hátrányai is vannak a külföldi tanulásnak, mindenekelőtt az, hogy külföldön nem használhatja az illető a szerb nyelvet, pedig ha hazatér, vélhetően nagy szüksége lesz rá a szakmájában. „Egyébként ez szerintem lelki alkat kérdése is” – fejtegeti Lengyel. „Vannak, akik könnyebben mennek el külföldre, és vannak, akik nehezebben. Például én Gödöllőn tanultam, de minden hétvégén hazajöttem, mert nem tudtam elszakadni az otthonomtól. Azok, akik itthon tanultak, és itt alakították ki a kapcsolatrendszerüket egyetemi éveik alatt, előnyben vannak azokkal szemben, akik – mint én is – Magyarországon töltöttük ezeket az éveket. Ez is az egyik előnye az itthon tanulásnak.”

Visszajövünk később…

A szabadkai Diákotthonban – miközben a porta előtt várakozom – két fiatal azon vitatkozik, hogy ki fog a szerb nemzetiségű portástól megkérdezni valamit. Végül abban állapodnak meg, hogy majd visszajönnek később, amikor lesz itt valaki, aki tud magyarul…

A szabadkai Diákotthon

A szabadkai Diákotthon

Az internátusban négy éve működik a szerb nyelv fakultatív oktatása. Három lánnyal (Barbarával, Évával és Diával) beszélgettem ennek szükségességéről. Barbara és Éva azt mondják, illene tudniuk szerbül, de mivel horgosiak, nem volt alkalmuk elsajátítani a nyelvet. A tiszaszentmiklósi Dia jól beszél szerbül, de szeretne még jobban megtanulni, mert úgy érzi, ha tovább akar tanulni, szüksége lesz még alaposabb nyelvismeretre.

Stela Šarović tanárnő elmondása szerint igyekszik a diákok számára vonzó módszerrel tanítani. Szerinte sem megfelelőek a 20 évvel ezelőtt szerkesztett tankönyvek, amelyek tele vannak macedón, bosnyák szavakkal je-ző nyelvváltozattal és archaizmussal. Tizenöt éve tanít magyar gyerekeket szerbül, és úgy véli, a leghasznosabb, ha sokat beszélget a gyerekekkel. „Felesleges leterhelni őket túl sok nyelvtannal, mert elmegy a kedvük az egésztől”. A tanárnő óráján, amelyen én is jelen voltam, a diákok a diszkriminációról tanultak verset, amelyet le is fordítottak, és magáról a fogalomról is beszélgettek. Rokonszenves volt, hogy a diákok a tanárnőt is új magyar szavakra tanították (pl.: orden – kitüntetés, sredina – közepe, deliti – osztani, venčić – kis koszorú, stb.)

Sz. Éva angoltanárnő magyar neve és gyökerei ellenére hasonló helyzetben van, mint a magyar szavakat tanuló Šarović tanárnő. Egy újvidéki általános iskolában tanít magyar gyerekeket, és azért nem veszik fel állandó munkaviszonyba, mert az általános és a középiskolát nem magyarul végezte, hanem szerbül. Ennek oka, hogy gyermekkorában lakhelye miatt szerb nyelven tanult, és így az anyanyelvét lassan kezdte elhanyagolni. Most privát nyelviskolában próbálja újratanulni anyanyelvét…

Játék közben…

A zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely kutatásai szerint a vajdasági magyar fiatalok 46,4%-a foglalkozik a kivándorlás gondolatával, és 13,9%-a már eldöntötte, hogy elhagyja  Szerbiát. Ez is arra mutat, mint amit évtizedek óta folyamatosan hallunk, hogy mi el vagyunk nyomva itt Szerbiában, nekünk nem jó itt, nincs jövőnk stb. Pedig egy csomó lehetőségünk van, amelyeket ha észrevennénk, könnyebben boldogulhatnánk. Ez a lehetőség nem az, amit sokszor hallunk, hogy szerb iskolába kell íratni a gyerekeket már alsó osztályban, mert csak így tudnak majd a továbbiakban érvényesülni, sokkal inkább az, hogy jól el kell sajátítanunk mind a két nyelvet. Ebben rejlenek a lehetőségeink, nem az identitásunk feladásában. Szeretném, ha Marika és a szerb kisfiú között életre szóló barátság alakulna ki, összejárna a családjuk, és a gyermekeik kicsi koruk óta együtt játszanának, és közben játékosan megtanulnák mindkét nyelvet. Nem kellene a nyelvtannal vergődniük különórákon, és a szüleiknek sem jelentene fejtörést, hogy melyik nyelven írassák a gyerekeiket egyetemre…

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.04.04.

Velez Martina

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!