Marrakech Acid City

Oasis Festival 2015

Oasis_logo

Pálmafák, langyos éjféli szellő, egzotikus kaktuszok, medencék. Egy kis house, mindenféle techno és csipetnyi acid. Adj hozzá egy profi szervezőcsapatot, ízlésnek megfelelően válogass 25 országból 2000 embert és kész is az Oázis Fesztivál!

axel_boman

Axel Boman a lemezjátszók mögött

A mesebeli Oázis Fesztivált idén először, szeptember 11-13. között rendezték meg Marrakech városában. Egyúttal ez volt az első elektronikus zenei fesztivál az országban, mely a szintén marokkói származású, New Yorkban élő Marjana Jaidi fejéből pattant ki.

Így Marrakech-ről már nemcsak a hatalmas piac, a kígyóbűvölők és a mentatea jut majd eszembe, hanem a naplementében zenélő Blondish, az acid house-t tekerő Agoria vagy a medencében ejtőző emberek: az Oázis Fesztivál.

Mikor még nem volt túlságosan elterjedt az internet, azért jártunk klubokba, hogy új, vagy olyan zenéket hallhassunk, melyeket még nem sikerült felvenni a rádióból vagy megszerezni a Nyugaton dolgozó havertól. Mostanra megváltozott a helyzet. A DJ-k olyan zenéket próbálnak játszani, amit a legtöbb ember már ismer, hogy ezután örömmel rikkanthassák: „fú de jó szám… ez megvan nekem is!”

Úgy éreztem, az Oázis Fesztivál néhány napra visszaröpített az időben. Ismeritek a „fú, ez vajon milyen szám lehet?” érzést? Na, ez sokszor megkörnyékezett. Persze ezt manapság általában egy shazamozás követi. Itt viszont nem segített az internet és az okostelefon, mivel a DJ-k sok olyan zenét játszottak, melyek még nem kerültek kiadásra. Így repített vissza Marrakech és az Oázis Fesztivál a kazetták korszakába. Egy jó szám hallatán kénytelen voltam koncentrálni a pillanatra, hogy azt minél jobban át tudjam élni, mert lehet, hogy soha többé nem találkozom vele. Olyan ez, mint a jó nő a metróban. Így hát élveztem a pillanatot és így is volt a legjobb.

jo_no

A pillanat öröme

A FESZTIVÁL

Tisztaság és wifi mindenütt. A szervezők nagyon odafigyeltek arra, hogy a fesztivál területe a nap végére ne alakuljon Toi-Toi szagú szemétdombbá. Éjjel-nappal kisebb csapatok dolgoztak a terület rendben tartásán. A WC-nél sohasem kellett sorban állni, és ha egy egzotikus ürítésre vágytam, meglátogattam a marokkói stílusú sátorba telepített toaletteket. Ezekről az objektumokról eleinte azt hittem, hogy masszázssátrak, de egy vécés néni kitárta előttem a sátor ajtaját és a gyertyafénynél megpillantottam benne a homályban derengő toalettet. Beléptem a sátorba, a vécés néni pedig gondosan behúzta utánam a sátor ajtaját. Egészen romantikus volt.

A fesztiválon két zenei helyszínen adták a talpalávalót. A kisebb (és számomra szimpatikusabb Bamboo Arena) helyszínt 200, a nagyobbat (Desert Oasis) kb. 500 ember befogadására tervezték. A hangulat igen családias volt, és kifejezetten élveztem, hogy a Pachanga Boys fesztiválzáró szettjén nagyjából 50 embernek zenélt, köztük nekem is. Akár egy igazi házibuli!

pachanga_boys

Pachanga Boys kéznyújtásnyira

A nagyobb helyszín egzotikus környezete sem hagyott sok kívánnivalót maga után. Egyedüli kivetnivaló talán az volt, hogy a DJ-pult kb. 5 méter magasan helyezkedett el a tánctér felett. Ember a fellegvárban. Jobban szeretem, ha koccintásnyi távolságra van a lemezlovas a vendégektől. A másik dolog, amit kedvelek, ha a DJ nem túl izmos. Legyen inkább sovány, kövér, öreg vagy tudományos arcú. Szerencsére az Oázis Fesztivál ezt a típusú vágyamat is kielégítette.

ember_a_fellegvarban

Ember a fellegvárban

A szervezők nem bízták a véletlenre a hangosítást. A fekete-fehér Function One hangfalak ezen a fesztiválon is jó szolgálatot tettek. A zene erőteljes volt és érthető.

Persze mit sem érne a jó hangosítás, ha a drót másik végén nem a megfelelő ember gerjesztené az elektromosságot. Szerencsére ezzel nem volt probléma.

Az Oázis Fesztiválnak sikerült összehoznia az év egyik legjobb lineupját.

aranyos

Derrick Carter és Carl Craig

A fesztiválon az Adriatique, Axel Boman, Blondish, Pachanga Boys, Agoria (és még sorolhatnám) mellett olyan új neveket (zenéket) sikerült felfedezni, akiknek a szettjeit azóta rongyossá hallgattam. Ilyen volt pl. az Eli & Fur szőke párosa.

A teljes lineup itt érhető el.

A fesztiválon egyébként volt még jóga, hennafestés, különféle masszázsok, élő festés, amit közvetítettek is valamelyik internetes csatornán, és marrakech-i stílusnak megfelelő souk (Szűk utcácskák, ahol kereskedők és kézművesek állítják fel standjaikat). A secret souk kézműves termékeknek adott otthont, de pihenésre és kajálásra is kiválóan alkalmas volt.

secret_souk

SZÁLLÁS, SZÁLLÍTÁS

A transzportra sok európai fesztivál irigykedhetne. A buszok koordinálásával külön személyzet foglalkozott. 10-15 percnél soha nem kellett többet várni az indulásra és a hazajutásra sem. A fesztiválozókat a javasolt hotelekből ingyenes buszok szállították a helyszínre. Az enyhe halálfélelmet leszámítva (ami a marrakech-i vezetési stílus velejárója), minden flottul ment.

A javasolt hotelról csak egy képet közölnék. Pont olyan volt, mint amilyennek a fotón látszik. Tiszta, szép, hatalmas szobákkal (vagy inkább lakosztályokkal) és szobaszervizzel.

hotel_kech_boutique

ALKOHOL

Mondj nemet az alkoholra! – legalább is nekem ezt sugallta a 12 eurós whiskey és a 7 eurós sör. Igen, az alkohol nagyon drága. Kárpótolt viszont a jó zene és Touco mentateája.

Szerencsére a marrakech-i reptér Duty Free shopjában nem érvényesek a Marokkó területén kirótt brutális alkoholadók, így 20 euróért sikerült hozzájutni egy üveg jó minőségű whiskey-hez.

A fizetés a mostanában oly divatos chipes rendszerrel működött. Feltöltés után csupán egy kézmozdulat. A karszalagon maradt pénzt azonban visszaváltani sajnos nem lehetett. Így történt, hogy másnaposan kellett repülőre szállnom.

alkohol

KAJA

A kaját is turistaárban mérték. Egy gyrosszerűség kb. 5 euróba, a hamburger 7 euróba került, de legalább finom volt.

TOUCO

(Olyan szintű misztikus rajongás lengi körbe, hogy muszáj külön fejezetet szentelnem neki.)

Akinek egy jól megtervezett logó és egy igen stílusos marokkói teázó olyan hírnevet kölcsönöz, hogy szinte azonnal úgy éreztem, Ő a legjobb barátom.

Érkezéskor csak annyira kelt fel a szokásos pokrócról, hogy teát töltsön az új vendégeknek, majd visszaburkolózott titokzatos magányába.

Viszonylag sokat beszéltem hozzá angolul, amire lelkes bólogatással felelt, de mint később kiderült, csak arabul ért és beszél.

Ennek ellenére mégis rendelkezett egy olyan misztikus kisugárzással, hogy legközelebbi látogatásomkor az első utam biztosan hozzá vezet majd, hogy „Helló Tukó!” kiáltással üdvözölhessem ismeretlen, mégis oly ismerős barátomat.

Apropó, a mentatea kiváló volt!

touco

És végül jöhet a vers:

Pálmafák, kaktuszok, lámpaláz

Pálmafák, tánc a medence partján

Kaktuszok, acid, vörös ház

Langyos éjféli szellő

Bonjour Oázis Fesztivál!

Így üdvözölném az újszülött fesztivált

Élj sokáig Oázis Fesztivál!

A fesztivál honlapját itt találjátok.

Radomir Tas

Fotók: Oasis Press Photo Kit, Réka Gadolla


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!