Menekülés a lélekvesztőről

Keleti tanok iránt érdeklődő vajdaságiak

dob2Amíg a nyugati ember mind hangosabban beszél, hátha a zaj megmenti egyre jobban beszűkülő belső világától, addig az ázsiaiak vidáman énekelnek munka közben. Szerintük a lelki nyugalom titka nem abban áll, ha azt csináljuk, amit szeretünk, hanem ha szeretjük azt, amit csinálunk – summázhatjuk a két világrész gondolkodása közötti egyik fő különbséget a C. Northcote Parkinson Kelet és Nyugat című könyvében felsorakoztatottgondolatok alapján.

„Borotvával játszadozó gyerekek vagytok” – mondja rólunk, a nagy felfedezéseinkkel bánni nem tudó nyugati kultúrkör tagjairól India bölcse, Mahatma Gandhi. Civilizációnkra azonban nem csak kívülről szokták rásütni az „élhetetlenség”, az elviselhetetlenség vádját, mintha egyre több lenne a belső ellenzéki is.

Bár kétségtelen, hogy nem tartozunk a Nyugat nevű „lélekvesztő” fő kormányosai közé, de a nagy világfelosztásban mégiscsak ennek a hajónak az utasai lettünk. Ugyanakkor a vajdasági magyarok körében is egyre több olyan fiatallal találkozunk, akik máris elpártoltak a lenyugvó nap irányától és inkább a keleti spirituális tanítások felé fordították tekintetüket.

Riporterünk három vajdasági származású szegedi egyetemistát kérdezett arról, miért, hogyan kerültek a keleti bölcseletek vonzáskörébe.

Indiában: Légy üdvözölve!

India a Hindusztáni-félszigeten elterülő, mintegy egymilliárd lakost számláló ország, a nagy világvallások egyikének, a hinduizmusnak a szülőhazája. A hagyományaikat büszkén betartó indiaiak mindent megtesznek azért, hogy a jövő nemzedékei kövessék azokat a bölcseleteket, amelyeket számtalan generációra visszavezetve isteneiktől tanultak.

Bencsik „Subbalakshmi” Annamária második nevét a múlt évben tett indiai utazása alkalmával kapta egy fiatal lánytól. Subut – ahogyan az ottani barátai hívják – indiai útjáról, tapasztalatairól kérdeztem. ,,Tizenöt éves korom óta foglalkoztatott ez az ország, akkor ismerkedtem meg két indiai lánnyal, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Amint megérkeztünk Indiába az elszállásoló családhoz, Viji, a család szolgája fogadott minket. Narancsszínű festékkel egy pontot festett a homlokunkra, miközben csak annyit mondott: Namaste, vagyis légy üdvözölve!”

d 1Ottléte során Annamária közérdekű projekteket szervezett. Indiában köztudottan rengeteg az árva gyerek, tehát nem meglepő, hogy az egyik ilyen program egy árvaházi látogatás volt. ,,Egy olyan helyet látogattunk meg, melynek apró lakóit az utcákról szedték össze. Lelkileg nagyon megterhelő volt részt venni ebben a projektben, hiszen 4-10 éves gyerekekről van szó, akik máris olyan élettapasztalatokkal rendelkeznek, amit mi el sem tudunk képzelni.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERAMára India is beengedte ,,falai közé” a Nyugatot, ami negatív hatással volt a hagyományok, a vallási és kulturális rendszer, valamint a bölcsek tanításainak fennmaradására, melyek megőrzésén az ősök oly sokat fáradoztak:

,,Mi egy úgymond elitebb családnál laktunk, ahol nem tartották be annyira a hagyományokat, nem volt például szentély a házban, mint ahogy várnád. Ők már teljesen a saját ,,törvényeiket” követik. Jellemző, hogy leginkább a szegényebbek élnek még mindig a hagyományok szerint, ez például az öltözködésükön is látszik, hiszen tradicionális indiai ruhákat már csak az alsóbb rétegek hordanak.”

„…minden általam érzett érzésért csakis én vagyok a felelős”

Vannak ez életnek olyan pillanatai, amikor úgy érezzük, a ránk zúduló problémák és nehézségek körforgásából nincs kiút. A Szanátana Dharma, vagyis az egyetemes indiai vallásrendszer éppen ezeket a mindennapos problémákat hagyja figyelmen kívül, és inkább az örökkel, a változatlannal foglalkozik, amely a mélyebben gondolkodók számára nagyobb jelentőséggel bír, mint a világi élet olykor hatalmasnak tűnő gondjai.

Beszélgetőpartnerem, K. D. elmondása szerint azonban elsősorban éppen az élet során kialakult problémáknak köszönhetően nőtt meg az érdeklődése a keleti tanítások iránt: ,,Volt egy mélypontom a középiskola elején, ekkor kezdtem el igazából a saját kis világommal foglalkozni. Ekkor kezdtem naplót írni, s ezáltal megismerni önmagamat és tudatosabban élni.” – idézi fel életének egy nehezebb időszakát.

d 3

• Szóval a nyugati ember akkor kezd el foglalkozni ezekkel a témákkal, amikor érzi, hogy baj van?

– Az esetek többségében igen. Talán emiatt alakult ki az a téves nézet, hogy a távoli kultúrák iránti érdeklődés csupán egy fajtája a valóságból való menekülésnek. Igazábólviszont ez a nehezebb út. Hiszen szembesülünk a sok megoldatlan problémával, amelyeket azonban képesekké válunk természetesnek venni. Ezek tudattalan terhek, amelyeket cipelünk, és akadályozzák azt, hogy igazán élvezni tudjuk a létezésünket – hogy a jelenben legyünk. Valójában ennek a folyamatnak a segítségével tanuljuk meg szeretni önmagunkat és ebből adódóan a többi embert is. Innen származik a spirituális követők békés arckifejezése – nem pedig abból, hogy elképzelt világban élnek.

Az indiai tanítások arra buzdítanak, hogy győzzük le az elmét és az érzékeket, ezáltal tudjuk elviselni a földi lét nehézségeit. Interjúalanyom véleménye szerint ezen az úton a következőképpen indulhatunk el:

,,Fel kell tudnunk ismerni azokat a tanult viselkedésmintákat és megkövesedett attitűdöket, amelyek megteremtik számunkra a poklot ezen a világon. Ennek a hosszú és fáradtságos munkának, csak akkor lesz eredménye, ha a felismert negatívumokon változtatunk. Nem könnyű bebizonyítani magunknak, hogy többre is képesek vagyunk, mint amennyit képzelünk magunkról, vagy pedig megérteni, hogy minden általam érzett érzésért csakis én vagyok a felelős. Ezen az úton cselekedni kell, és felelősséget vállalni. Az önformálásba fektetett energia mindenképpen megtérül, mégpedig azáltal, hogy ténylegesen élni kezdünk. “

,,Nem feltétlenül hiszek el mindent”


d 4Márki Dániel
 érdeklődésének kialakulására leginkább édesapja volt hatással. Elmondása szerint az élettel kapcsolatos kérdései nagy részére a keleti filozófia adott választ. ,,A középiskolában kezdtem el olvasgatni, és egyre többet beszélgetni erről édesapámmal. Amikor felmerültek bennem bizonyos kérdések, általában a keleti filozófiából merítettem.

• Mindenben hiszel?

– Nem feltétlenül hiszek el mindent. Vannak olyan dolgok, amikkel még nem tudtam megbarátkozni. Nem azt mondom, hogy azok a dolgok rosszak vagy helytelenek, csupán még nem érzem őket magaménak. De a jelenlegi tudásom szerint a reinkarnáció és a karma törvényét például elfogadom, hiszen számomra nagyon sok választ adott, olyan kérdésekre is, amelyekkel kapcsolatban az emberek nagy része tanácstalan, vagy nem is foglalkozik vele. Ott van például az igazságosság problémája. A keresztények vélekedése szerint Isten igazságos, és egyben azt is vallják, hogy egy életünk van. Rengeteg ember van ugyanakkor, aki például betegen születik, és így kell leélnie az életét. Hol van itt az igazság, merülhet fel bennünk a kérdés. A lélekvándorlás filozófiája nekem nagyon logikus és tiszta magyarázatot adott erre, hiszen azt mondja: a lélek örökkévaló, míg a fizikai test átmeneti, így életünk során elkövetett cselekedeteink, felhalmozott vágyaink alapján kapjuk azt a testet, amelyben a következő életünket le kell élnünk. Tehát a karma eredményeképpen az ember megszülethet akár egy gazdag kereskedő családjában vagy éppen egy szegény társadalomban is.”

• Mi a helyzet a két világkép közötti különbségekkel? Szerinted mit kellene megtanulnunk a keleti filozófiából?

– A keleti filozófia pozitívan áll az élethez, azt mondja, hogy az ember eredendően jó. Nem azonosulnak az anyaggal olyan formában, mint a nyugati ember, tisztában vannak vele, hogy a jelen állapotunk csak egy átmenet, ami folyamatosan változik, éppen ezért nem szabad kétségbe esnünk, ha valami rossz történik. Úgy gondolom minden pozitív gondolat jelen van nálunk is, csak rosszul van tálalva. Gondolok itt a szeretetre, a békére, az erőszakmentességre. A legnagyobb probléma talán a tudatlanság, hiszen legtöbben nem tudunk mit kezdeni ezekkel a nagy szavakkal.

Dániel elmondta, fontos szerepet töltenek be életében a halhatatlanságról, a lélek örökkévalóságáról, Karmáról, megszabadulásról, táplálkozásról vallott nézetek is. Hasonlóképpen egyetért a meditációról és a testi-lelki egyensúlyról szóló tanításokkal.

Persze lehetséges, hogy az egész egy mese, de akkor nagyon logikus mese.” – teszi hozzá, mégiscsak kifejezésre juttatva a nyugati gondolkodás legfőbb tartópillérét, a logika tudományát.

Egyikük azt mondta: ,,az igazságot nem lehet szavakkal kifejezni”, éppen ezért nem is próbálkozom hatásos befejezéssel, nagy szavakkal. Legyen elég annyi, hogy három interjúalanyom egyike sem töltötte még be 22. életévét és mégis az elhangzottak alapján jogosan mondhatom: tisztábban látják a világot, mint oly sokan közülünk.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.06.14.

The following two tabs change content below.
Dobroka Alexandra

Dobroka Alexandra

Mindegy, hogy Portugáliából stoppolok Budapestre vagy barátaim történeteivel úszok térben és időben, a cél mindig adott: ellenállni a mozdulatlanságnak az új, az ismeretlen megismerése érdekében. Szabadkán nőttem fel, és még ha vajdasági gyökereim olykor szorosan fognak is, a sodródó ár könnyen magával ránt. 2013-ban fejeztem az újságírást Szegeden és jelenleg is az egyetem Kommunikáció és Médiatudomány tanszékén tanulok, immáron mesterképzésen. Témáim leginkább a kultúra, a művészetek és az emberi kapcsolatok irányába mutatnak, melyekre nagy hatással vannak utazásaim és természetesen az egyetemi tanulmányaim.