„A hangja már ott ül a fülemben”

Mester-tanítvány sorozat (2.): Horváth Emma és Basity Gréta

Mester és tanítványa kétszereplős játékban mutatják be ugyanazt a jelenetet a következő beszélgetésben. Horváth Emma és Basity Gréta által alkotott páros tagjait egymásról kérdeztem. A külön-külön megejtett beszélgetések közben egyre biztosabb lettem abban, hogy mindkét félnek bőven akadt munkája a másikkal. A szelídítő és a szelídített funkciók folyamatosan cserélődtek az együtt megélt 24 év során, amióta Gréta versmondóként tagja a szabadkai Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Körnek, amelynek vezetőjeként a Tanárnő több mint 40 éve neveli, tanítja a szép beszédre, versmondásra, pódiumművészetre a hozzá betérőket. Mester és tanítványa a költészet, a versmondás mentén szövődött kapcsolatukról, emberismeretről, nevelésről mesélnek közös élményeik olykor eltérő értelmezésének tükrében.

Basity Gréta és Horváth Emma (fotó: www.torokkanizsa.hu)

Basity Gréta és Horváth Emma (fotó: www.torokkanizsa.hu)

• Basity Gréta kislányként, vagy fiatal nőként jelenik meg a gondolataiban?

Horváth Emma: Grétát a nagyanyja hozta el a körbe, aki mint elmondta, versmondóként emlékszik rám, így jutott el hozzám. Akkor Gréta még nem járt iskolába, s olvasni sem igen tudott. Ezért gyermekversekkel, mondókákkal kezdődött a pályafutása. Már akkor is úgy tűnt, hogy képes drámaibb, komolyabb szövegek elmondására. Erre teszi őt alkalmassá a megjelenése, a tekintete, a hangszíne. Eléggé visszahúzódó volt abban az időben. Már akkor is el tudtam képzelni drámaibb műfajban, s ez az évek előrehaladtával egyre inkább fokozódott, és örülök is neki, hogy a jóslataim bekövetkeztek. Harmadikos-negyedikes gimnazista korától jelenik meg előttem felnőttként. Inkább ez a nő jelenik meg a gondolataimban, mintsem a felnövekvő, lépcsőkön felfelé igyekvő kislány képe.

.

• Mi az első emléked a Tanárnőről? Milyen felnőttnek láttad akkor?

Basity Gréta: Nagyon megijedtem tőle. Az első próbát sokszor elmesélték nekem itthon. Nem emlékszem rá, de a nagymamám, aki elvitt a Tanárnőhöz, gyakran mesélte, hogy sírva jöttem ki a teremből, mert megakadtam és nem tudtam folytatni a tanult szöveget. Weöres Sándor Mese című versét vittem. Láttam a „nagyoktól”, hogy magukkal viszik a versmondó füzetet az asztal túlfelére, a „pódiumra”. Én is kivittem a szöveget, és amikor megakadtam, a Tanárnő a szokott, erőteljes hangján így szólt: „Ha nem tudja, olvassa!”. Akkoriban magázott. Még nem jártam iskolába és nem tudtam jól olvasni, ezért elsírtam magam. Kifelé menet azt mondtam a nagymamámnak, hogy én ehhez a nénihez soha többet nem akarok menni. Ennek már huszonnégy éve. Nagyon szigorúnak láttam akkor és még sokáig, mára megszelídült kicsit.

• Mennyiben igaz rátok a mester és tanítványa kifejezés?

Basity Gréta: Nem könnyű röviden válaszolni arra, hogy milyen sokat jelentenek nekem a Horváth Emma mellett eltöltött évek, estek, próbák. Hatévesen kezdtem nála verset mondani. Ha akadályba ütközöm, egy-egy tanmese a cicáiról, az utazásairól még ma is helyre tud tenni. Talán ő a legstabilabb pont az életemben. Megnyugtató, hogy a próbák időpontjában mindig megtalálom a szokott helyen. Szemrehányás nélkül vár akkor is, ha más elfoglaltságok miatt olykor elhanyagolom. Sokszor gondoltam arra, hogy mi érdekelne, mivel foglalkoznék, ki lennék, ha nem találkoztunk volna, ha nem ismerném őt… Olyan eszközöket kaptam önmagam megismeréséhez, az érvényesüléshez és önkifejezéshez, amelyek ma már a részemmé váltak. Minden helyzetre tudok egy verset.

.

.

• Hogyan látja kettejük viszonyát?

Horváth Emma: Ahogy halad előre, úgy kivonja lassan a kezét a kezemből. Vagy esetleg bejár próbára, meghallgattatja velem a verset. Próbálja megérteni az én szempontomat, ami már nem biztos, hogy az ő szempontja is egyben. Többször meg is mondom neki, hogy én ezt nem így mondanám, nem ezt látom. És ez természetes dolog. Nem lehet senkire ráerőszakolni valamit. Főleg nem olyan embernél, aki már maga érez rá a dolgok lényegére. A tanár igenis kell, hogy hatást gyakoroljon a gyerekre, mindaddig, amíg annak szárnya meg nem erősödik. Sugallat ezután is kell, hogy legyen. De azért elmondom, hogy én ezt nem így csinálnám, nem tartom helyesnek, Te csináld, ahogy akarod! Gréta mondta egyszer nekem, hogy ő talán túlságosan is a hatásom alá kerül, és ezt nehezen tudja levetkőzni.

.

.

• Melyek a legfontosabb dolgok, amelyeket – akár tudattalanul is – megtanultál, ellestél tőle?

Basity Gréta: Technikailag fel tudok építeni egy szöveget, mert szinte hallom őt, a hangja már ott ül a fülemben. Tudok műsort szerkeszteni, tudom, mikor kell zene, milyen versek kerülhetnek egy blokkba, hogyan kell elrendezni a termet, mi minden szükséges, hogy flottul menjen az előadás. Remélem, olyanokat is megtanultam, ami túlmegy a szakmai fogásokon. A bölcsessége, kimértsége, ahogyan rátapint a fontos művekre, felismeri az értéket, ez a tudás talán idővel nálam is megérik.

• A költészetről való gondolkodásban, a versmondásban mi a fontosabb: a mester tanítása vagy irányító magatartása?

Basity Gréta: Horváth Emma módszere egészen egyedülálló, a „kezdők” gyakran nem is értik, hogy a próbán miért kezd bele egy fiatalkori finnországi, párizsi vagy londoni történetébe, amikor az adott vers, mondjuk, a szerelemről vagy a hősiességről szól. A tanmese átad egy hangulatot, gondolatot, amitől a vers jobb lesz, hitelesebb. Nem hallottam még előszavalni a Tanárnőt, sürgetni a megoldást. Egy próbán csupán néhány irányadó megjegyzésre, egy-egy sor elemzésére kerül sor. Vagy például ezt mondja: Vigyázzon, mert a szóvégi mássalhangzókat nem lehet hallani! Aztán egyszer csak megszületik a csoda: egy versmondó hirtelen előadóvá válik és megszületik a katarzis a hallgatóban. Horváth Emma pedig egy kicsikét előredől a Városi Könyvtár leghátsó székében, ez jelzi, hogy most sikerült, tetszik neki, amit hall.

gr 6

• Több életjeles est szervezőjeként immáron a Te neveddel is találkozhatunk. Lehet, hogy ez az érés(ed) vége, lassan Te is mesterré leszel, vagy talán már az is vagy. Egyáltalán véget érhet-e a „tanítványi szerepkör”?

Basity Gréta: Ha valaki a segítségem kéri, örömmel felkészítem, de inkább Horváth Emma tanárnőt ajánlom azoknak, akik versmondással akarnak foglalkozni. Én nagyon türelmetlen tanár vagyok, gyors sikereket akarok elérni. Az első irodalmi estet középiskolás koromban rendeztem, amikor a Tanárnőnek gipszben volt a lába, rám bízta a karácsonyi műsort. Nem is érhetett volna nagyobb megtiszteltetés. Később önállóan kalandoztunk a nővéremmel a színház felé is. Mostanában Görög Noémivel verses-zenés előadásokat tartunk, ezeket magunk rakjuk össze, de kell a háttértámogatás a Tanárnőtől. Ebben a műfajban soha nem lehet elégedett az ember, minden meghajlás után elölről kell kezdeni a munkát.

• Milyen az Ön Gréta-élménye?

Horváth Emma: Gréta hozzátartozik Szabadka kulturális térképéhez. Abban biztos vagyok, hogy elkötelezte magát a versmondás mellett. Tehát, hogy Gréta életének része lett, ez neki annyit jelent, mint hogy megiszik egy pohár vizet. Akármi lesz az ő foglalkozása, a versmondást nem hagyja abba. Gréta egyedül van: óriási tudással, hatalmas sikerekkel bír a maga kategóriájában. Ez fantasztikus, tudja, hogy mit akar. Szabadkának óriási kincs, hogy ő itt van. Nagyon remélem, hogy marad is. Lehet, hogy az lesz itt a „baj”, hogy egy ilyen ember nagyobb közönségre, nagyobb sikerekre vágyik. Ez nem nagyravágyás, hanem egészséges ambíció, normális vágy. Ezt kellene egyeztetni a maradással.

.

Fotók: www.facebook.com/eletjel

Olvasd el a sorozat első részét is, melyben Mezei Szilárd és Keszég Ákos mester-tanítvány viszonyát mutattuk be!

Ha tetszett a cikk, támogasd a Press Szót, hogy sok hasonlót írhassunk! Kis segítség is nagy segítség! Kattints a képre a részletekért!

 

The following two tabs change content below.
Balog Anikó

Balog Anikó

Szabadkán születtem, itt is élek. Tanító vagyok. Szerencsés, mert taníthatok is. Kb. 10 évvel ezelőtt sétáltam be a Szabadkai Rádió épületébe, kisebb nagyobb megszakításokkal, azóta foglalkozom írással, újságírással.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!