Milyen a kelet-európai romantika?

Német férfi keres magyar nőt

Mindig elolvasom egy női magazin társkereső rovatát. A legtöbb hirdetés persze kedves, átlagos, annak, aki csak szórakozásból olvassa, tulajdonképpen unalmas. De minden számban van egy-két csodabogár: a kedvenceim azok, amikben egy hatvannégy éves úr keresi párját egy húsz és harminchat év közötti fiatal nőben. Aztán ne feledkezzünk meg a szószaporító hősromantikusokról sem, akiknek cikornyás-költői hirdetései a fél oldalt elfoglalják. De van ám itt még egy nagyon érdekes hirdetéstípus, ami minden egyes lapszámban előfordul: német vagy osztrák férfi keres németül beszélő magyar nőt. A hirdetések néha magyarul, néha németül jelennek meg, de a lényegük ugyanaz:

eszter 3„34 éves osztrák férfi, biztos egzisztenciával, 19–36 közötti társnőt vagy feleséget keres.”

Miért magyart? Miért kifejezetten magyart? Nem jó az osztrák? És egyáltalán: nem teljesen mindegy?

Aztán néhány hónapja elcsíptem, amint két ismerősöm arról beszélget, hogy a kelet-európai nők annyira népszerűek Németországban és Ausztriában, hogy létrejöttek kifejezetten az ő közvetítésükkel foglalkozó cégek és társkereső oldalak. Újra felmerült bennem a kérdés: miért pont a magyar nők?

És miért nem a német nők?

Úgy éreztem, célszerűbb előbb ennek a kérdésnek utánajárnom, hiszen az ember csak akkor fanyalodik rá a virslire, ha az eredeti töltött kacsával valami történt. Odaégett? Elsózták? Kifolyt a töltelék, és elárasztotta a konyhát?

Általános jelenség „Nyugaton”, hogy a nők többsége a karrier vs. gyerek dilemmában inkább az előbbire voksol. Ha nem is mondanak le végleg a gyerekvállalásról, addig halogatják azt különböző munkahelyi okokra hivatkozva, míg végül lecsúsznak róla. Németországban, mint Európa egyik legfejlettebb államában, mára égető problémává nőtte ki magát ez a jelenség. A statisztikák szerint az 1964 és 1968 között született német nők negyede gyermektelen, és az ország egyike annak a hét európai államnak, ahol a megkérdezettek túlnyomó része egyáltalán nem vágyik gyerekre, és ha igen, akkor is legfeljebb kettő jöhet szóba. Csupán a gyermektelen párok 45%-a gondolja úgy, hogy egy kisbaba megszépítené az életüket.

Mivel a karriert megcélzó nők a fejlett országok sajátjai, az ember azonosulni tud szerencsétlen német férfiak következtetésével, miszerint a fejletlenebb országokban talán több szerencsével járhatnak. Nem ez a kelet-európai romantika.

Ezenkívül ne feledkezzünk meg a sztereotípiáról, miszerint egy igazi bennszülött német menyecske nem túl csinos, nem túl kecses, nem túl kedves. Arra, hogy az északi csajokba nem sok melegség szorult, persze nincs statisztikám.

És akkor miért pont a magyarok?

eszter2Magyarország népessége épp úgy fogyóban van, mint Németországé, a nők errefelé is egyre több lehetőséghez jutnak a munkahelyükön. Miért mégis ők?

Egyrészt mert a német férfiak fölött is eljár az idő. Őket is beszippantja a pénz és előléptetések mókuskereke, és mire rádöbbennek, hogy betöltötték az ötvenet, megereszkedett a pocakjuk, és hajuk sincs már annyi, mint rég, már nincs korban hozzájuk illő nő, aki még szabadon mászkálna. Felcsíphetnének persze egy húszéves pipit, akit aztán magukhoz láncolhatnának néhány ékszerrel és bundával, de vagy azért nem teszik, mert ezek a húszéves német pipik épp a karrierjüket építik, és eszükbe sincs letelepedni egy „vén kecske” mellett, vagy mert – és hiszem, hogy ez a gyakoribb – esetleg igazi kapcsolatra és családra vágynak. És itt jönnek képbe újra a kelet-európai nők, akik közül sajnos nagyon sok a munkanélküli, ezért egy módos német úr házassági ajánlata számukra egy szebb jövő ígérete. Ebből aztán még szerelem is kialakulhat.

Másrészt meg ott az egzotikum. Ki ne hallotta volna a sztereotípiát, miszerint a lengyel, orosz, ukrán, magyar nők különlegesen szépek (és lányok, melyikünk ne értene egyet ezzel teljes szívéből?)?

Utánajártam, mivel reklámoznak minket külföldön. Egy német, kelet-európai lányokra specializálódott társkereső oldalon a következő leírást találtam:eszter 4

„Egy kelet-európai statisztika szerint azok német férfiak, akik Kelet-Európában keresnek feleséget, legtöbbször magyar nő mellett kötnek ki. Egy német férfi és egy magyar lány házassága általában tartós, mert a magyar nők még mindig fontosnak tartják a családot és a házastársi hűséget. […] A legtöbben nem csupán kalandra vágynak. A magyar nők olyan férfit keresnek, akikkel tartós kapcsolatot alakíthatnak ki, összeházasodhatnak, és családot alapíthatnak.”

Egy kifejezetten magyar lányok közvetítésével foglalkozó cég honlapján hasonlók olvashatók. A családközpontúság mellett kiemelik a magyar nők híres szépségét, tüzes természetét és rajongását az óriási bulikért.

Egy kelet-európai lányokat általánosságban méltató fórumon a következőket írják a tapaszalt német férfiak: „természetesebbek, okosak” vagy „jobban értékelik a német pasikat, mert mi nem iszunk annyit”. Na, ez sem épp a kelet-európai romantika.

Kik ezek a férfiak?

Ha minden német férfi az ország határain túl keresné élete párját, szegény német nők mind egyedül maradnának. Kik tehát azok a férfiak, akik kifelé kacsintgatnak? Akik valamiért nem találtak maguknak párt a honfitársaik között. És miért nem találtak? Bunkók? Csúfok? Ostobák? Büdösek?

eszter 1David Glowsky német szociológus szerint minél idősebb a férfi, és minél magasabb a testtömegindexe, annál nagyobb valószínűséggel állapodik meg kelet-európai lány mellett. „Nem arról van szó, hogy ezeknek a férfiaknak korábban nem volt kapcsolatuk. Sokan 15-20 évig nősek voltak, de mikor a házasság tönkrement, egy kiürült házasságpiacon találják magukat.”

Persze akadnak olyanok is, akiknek fontos, hogy a feleségük különösen szép legyen. Hova máshova mennének asszonyért, mint a nem túl messzi, gyönyörű lányairól híres Lengyelországba vagy Magyarországra?

Egy német fórumozó így buzdítja honfitársait, hogy nézzenek szét Kelet-Európában: „Manapság mindenhol olyan 30-40 éves agglegényekről olvasni, akiknek még sosem sikerült egy nő ölelését élvezniük. A minap a tévében ráfutottam egy műsorra, ami a kelet-európai nőket álomnőkként mutatta be. Elsőre marhaságnak tűnt, hogy külföldi feleséget keressek, de aztán jobban belegondoltam… Miért is ne?”

 „Ich bin eine junge Ungarin, die einen netten deutschen Mann sucht”

Amint megneszelték, hogy ilyen népszerűek külföldön, sok magyar lány döntött úgy, hogy megkönnyíti a német hercegek dolgát, és kifejezetten őket célozzák meg a hirdetéseikben. A párkeresők megfogalmazása szokványos: magányos vagyok, jószívű férfit keresek, aki mellett az élet egy habos torta… Ami azonban sok esetben a háttérben áll, az az, hogy a nőnek szüksége van a német állampolgárságra. És a férfiak ezzel tökéletesen tisztában vannak.

Szintén egy fórumon találtam: „A kelet-európai nők (magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek, oroszok) százával keresik a német férfiakat a neten állampolgárság reményében. A legtöbbjük szinte folyékonyan beszél németül, na meg őrülten jól néznek ki :)” A hozzászólók többsége a jelenséget egyszerű prostitúciónak nevezi. „Várható volt, hogy így fogtok reagálni – válaszolja az eredeti szerző –, és igen, ez valóban a prostitúció egy fajtája. De amint a nő megtapasztalja, hogy a német párja hercegnőként kezeli, beleszeret. A férfi lesz az ő hőse, aki kimentette abból az országból, ahol sz*rként kezelték.”

from_russia_with_lovePersze rengeteg az olyan házasság, amelyben a felek teljesen véletlenül botlottak egymásba, például együtt jártak egyetemre. És természetesen az érdekkapcsolatnak induló ismerkedésnek is sokszor szerelem és boldog házasság a vége. Csak semmi előítélet! Az viszont elgondolkodtató, hogy a külföldiek fejében milyen kép él rólunk, kelet-európaiakról: szakadt trikós, rossz arcú pasasok, akik alkoholgőzösen ütik-verik gyönyörű, önfeláldozó házitündér feleségeiket – na, ez az igazi kelet-európai romantika.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2013. 02. 13.

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!