„Mindenkit meg lehet dicsérni valamiért, a kurva életbe!”

Szóval dicsérjük is, a teringettét!

boost-confidenceHogy lehet ilyet leírni, főleg nyilvános felületen? Mi több, hogy lehet ezt adni címnek? Mással nem tudja magára felhívni a figyelmet a szerző? Hová süllyedt az újságírás?
Azért adtam ezt a címet, mert pipa vagyok, és ha pipa vagyok, néha csúnyán beszélek. De hidd el, nem vagyok bunkó. Megtennéd, hogy továbbolvasol? Hátha meggyőzlek erről, és hátha még egyet is értünk.
A címet egy, az ismeretlenség homályába burkolózó tanár szakos egyetemista jegyzetéből loptam. Igen, azért készültem a vizsgára más jegyzetéből, mert én nem jártam be az előadásokra. De hidd el, tényleg nem vagyok bunkó. Szóval ezt ő így leírta az órai jegyzetébe, ezekkel a szavakkal. Mert ő is pipa volt. Neki is elkezdett derengeni, hogy errefelé nemigen dívik a dicséret, a pozitív visszajelzés.
Emlékezz vissza az iskolai éveidre, ha pedig olyan kis mázlista vagy, hogy még taposod őket, gondolj vissza a múlt hetedre: hányszor mondták neked, hogy jól csinálsz valamit? Hányszor dicsértek meg azért, mert magadhoz képest jó lett a fizika dogád, vagy mert volt egy eredeti gondolatod? És hányszor néztek rád lesújtón, ha valami nem sikerült? Én könnyen beszélek, mert jó gyerek voltam. Elmosolyodtam, és záporoztak a dicséretek. BARYTACARBLACKOFSELFCONFIDENCESosem értettem, miért nem lehet ezt a többiekkel is megcsinálni, hogy miért nem lehet észrevenni, hogy valaki lehet, hogy vesztésre áll a kémiával szemben, de tök jól gitározik. Én szárnyaltam, de nagyon sokan körülöttem nem, és azért nem, mert nekik elfelejtették mondani, hogy milyen fontosak.
De nem csak a közoktatásunkra jellemző a megerősítések hiánya: sajnos ez a hozzáállás kigyűrűzött a vaskos iskolafalak mögül az utcákra, a házakba, a munkahelyekre, az egyetemekre. Azért terjedhetett el, mert a közoktatás 12 éve alatt ez sokkal mélyebben belénk ivódott, mint például a szerb nyelv (amit lehet, hogy pont a pozitív visszajelzések hiánya miatt nem tudtunk elsajátítani ennyi év alatt – persze az is lehet, hogy csak hülyék vagyunk, az egyik szerbtanárnőm szavaival élve). Nem tudunk megszabadulni attól, hogy csak a negatívat közöljük a másikkal. Nekünk se mondják, hogy jók vagyunk, mi sem mondjuk.
Lack-of-Confidence-or-Fear-of-FailurePedig, kezdek rájönni, ezen múlik szinte minden. Tele a Facebook motiválónak szánt posztokkal, hogy a világ csak akkor fog szeretni, ha te szereted magad, meg hasonlók. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor mindenki élhetne a saját kis barlangjában, és foglalkozhatna a nap huszonnégy órájában önmaga szeretésével. Csakhogy kijöttünk a barlangokból, sőt, már a barlangokban sem egyedül éltünk. Mert kell a másik ember, muszáj, különben megbolondulunk. Tudom, hogy ezért nagyon le fognak nézni azok, akik rendületlenül hisznek a külső segítség nélküli önmegvalósításban, de le kell írnom, ki kell jelentenem, álljon itt, ország-világ előtt: kell a többiek véleménye, ők, te, ti vagytok a tükröm. És ha a tükröm elrejti előlem a jó dolgokat, egy torz képpel kell kezdenem valamit. Mintha a fürdőszobatükör nem mutatná a legszebb testrészeidet: állnál a tükör előtt, és nem látnál mást, mint egy pár görbe lábat és elálló fület. A lapos hasad, egyenes tartásod, hosszú szempilláid meg sehol. Elindulnál otthonról abban a tudatban, hogy te csak egy pár görbe láb és elálló fül vagy, a boltban összefutnál egy hórihorgas orral, egy lógó hassal vagy egy pár összenőtt szemöldökkel. Abszurd? Nem annyira, mint hogy mással se találkozz, mint Matek Kettessel, Csámpáskával, Hisztérikával, Mindig-csak-pofázikkal, Úgyse-lesz-belőle-semmivel.
Én például lapuló hajként és széles arccsontként tengettem a napjaim. Aztán a minap egy kedves ismerősöm szégyenlősen megkérdezte, hogy megsimogathatná-e a hajamat. Azt mondta, irigyli, hogy ilyen hosszú és selymes. Csak ennyi kellett, és módosult a tükörképem: hosszú, selymes haj és széles arccsont.
Valószínűleg te sem látod magad tisztán. Ha tudnád, mennyien worthwhile-praisefordulnak utánad az utcán, mennyien szeretnének ebben vagy abban olyanok lenni, mint te! Honnan tudnád, hiszen sosem mondják neked. Ne higgy a motiváló posztoknak: egy embertől sem várható el, hogy ezt magától tudja. A többi hatmilliárdtól viszont igen, hogy ezt tudassák veled nap mint nap.
Köszönöm, hogy félretetted a felháborodásodat, amit a címnél esetleg éreztél, és végigolvastad, amiket itt összehordtam. Érettségre és nyitottságra vall, és én nagyon szeretnék ebben hasonlítani rád.

(Képeink illusztrációk.)

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!