Miért izgat bennünket még ma is a Viszkis?

Antal Nimród filmje Ambrus Attiláról

Él Magyarországon egy ember, akit Ambrus Attilának hívnak. Ezzel a névvel még nem ő az egyetlen, de társul hozzá egy szerep is, a Viszkisé. A bankrabló története elfogásakor (1999), majd elítélésekor (2002) hivatalosan is lezárult, az öt éve szabadult Ambrus pedig csendesen él keramikusként. Miért vagyunk mégis kíváncsiak rá azóta is?  December 12-én Antal Nimród róla készült filmje elérte a kétszázezres nézőszámot, mindössze három héten belül. Ami igencsak figyelemreméltó teljesítmény, mert a rendező kultikussá vált első filmje, a Kontroll 269.312 nézőt verbuvált összesen. 

Viszkis (élő)

Fotó: Labancz Viktória / Viasat3

Elsőként nézzük a társadalmi hátteret. Ambrus egy interjúban így nyilatkozik: “jókor voltam jó helyen”. Mit is jelent ez? 1993-ban járunk, amikor érdeklődésünk tárgya rabolni kezd. Eleinte még csupán postahivatalokat, takarékszövetkezeteket és utazási irodákat, majd 1996-tól bankokat is. A kilencvenes évek közepére a társadalomban egyre fokozódik a csalódottság és felértékelődik a korábbi rendszer, miután a rendszerváltás nem hozza el az olyannyira várt “szép új világot”. Ekkorra a nagy remények már mind romba dőltek, a zavarodottság pedig egyre nő a korrumpálódó politikusokkal szembeni csömörrel együtt. Mindez fontos adalék Antal Nimród második magyar játékfilmjéhez, mert a Viszkis így vált legendává és jelképpé ahelyett, hogy beleolvadt volna a rablást elkövető bűnözők alaktalan tömegébe. A rendező ismét olyan témát választott, ami egy korszakra reflektál, újfent dinamikus, feszes ritmussal és persze a nélkülözhetetlen humorral. A Kontroll jegyellenőreivel szembeni lázadás A Viszkisben átirányul az állam pénzintézeteire. Előbbi 2003-ban éles visszhangot váltott ki, és nemcsak a remek vágások, a pörgős akciójelenetek és a szarkasztikus párbeszédek miatt. Átütő társadalomkritikájával szinte arcul csapott minket, hiszen az előítéletektől kezdve a közszférával szembeni utálaton keresztül olyan nemzeti identitással szembesített bennünket, mely szerint akkor vagyunk boldogok, ha valahogy kijátszhatjuk a rendszert. Magyarul bliccelés és folytonos kiskapu-keresés, amit mi találékonyságnak nevezünk.

Viszkis 2

Lényeges eleme az Ambrus-mitológiának, hogy nem lőtt rá emberre, bár ez nem jelenti azt, hogy nem lépett fel erőszakosan. Amolyan fehér betyárrá változott az egyébként modern kori Rózsa Sándorként emlegetett bankrabló. Ironikus hasonlat, mert a 19. századi haramia körülbelül 30 ember életét oltotta ki, miközben alakját megszépítették a népi legendák. Persze ma rendelkezésünkre áll a mozgókép és hozzá egy Antal Nimród, hogy segítsen elkerülni a hőssé avatás csapdáját. Márpedig ez utóbbi elég nagy buktatója lehetett volna a filmnek, ami a média tálalásán mérhető a legjobban. Felmerült ugyanis a megosztó kérdés, kell-e egyáltalán filmet készíteni egy volt bűnözőről? Különösen, amikor Mészáros Márta legutóbbi alkotása (Aurora Borealis) feleannyi támogatást kapott a Magyar Nemzeti Filmalaptól és azt is elég göröngyös utakon. Nyilván nem sportszerű drámát szembeállítani szórakoztató közönségfilmmel, de azért mégiscsak árulkodó, a hasonlóan kisebb költségvetésű Testről és lélekről című filmről nem is szólva. Enyedi Ildikó alkotását azért is említem, mert Borbély Alexandra december 9-én vehette át az Európai Filmakadémia legjobb európai színésznőnek járó díját, miközben a film folyamatosan zsebeli be a rangos elismeréseket. A vita csúcspontjának az ATV november 21-én vetített Start Plusz műsora tekinthető, a tagadhatatlanul szubjektív és ellenséges Vujity Tvrtko és a sarat derekasan álló, többnyire visszafogottan kommunikáló Ambrus között. A Youtube-on megosztott felvétel azóta közel egymillió megtekintésnél jár, a szám ismét önmagáért beszél.

Hogyan kerüli el Antal, hogy főszereplőjét hőssé avassa? Bevallom, amikor megláttam, hogy a Viszkis szerepét az akkoriban másodéves színészhallgató Szalay Bencére osztották, már csaknem temettem a filmet. A rendező persze nem először ad teret fiatal, tapasztalatlan színészeknek, akik még nem edződtek meg a magyar filmiparban. Szalay gyakran esetlen, bizonytalankodó, még szűk színészi eszköztárat felvonultató játéka teszi igazán emberivé és hitelessé Ambrus karakterét. Mindezek mellett a forgatókönyv is hozzájárul ahhoz, hogy ne egy modern hősként aposztrofált Viszkis képzetével sétáljunk ki a moziból. A nyomozó és az elkövető közötti párbeszédek során Ambrus kissé másképp látja cselekedetei súlyát, bizonytalanságát Szalay játéka jól tükrözi.

Antal Nimród dokumentarista eszközökkel is él, amikor az archív médiumokon keresztül érzékelteti a közvélemény megítélését. A kritikusok közül ugyanakkor sokan hiányolják, hogy nem bontja ki a társadalmi jelenséget és a morális kérdéseket. Legyünk azonban igazságosak, mivel ítéletet alkotni úgy érdemes, ha előbb besoroljuk az elkészült alkotást.

Mi tehát A Viszkis? Gengszterfilm? Szórakoztató közönségfilm? Esetleg életrajzi történet? Talán szerzői film, ha figyelembe vesszük Antal Nimród pályáját? Mivel mindebből kapunk egy szeletet, ezért érdemes kiindulási pontnak a rendező koncepcióját választani. Antal narratív filmnek minősíti A Viszkist, amin a közönség jól szórakozhat, de sokkal többet kapunk egy történet klasszikus felskiccelésénél. A mozgókép egyébként kiválóan megoldja a stílus kihívásait, miközben azért jócskán dolgozik benne a társadalomkritika is. Erős önreflexióval él egyúttal, amikor kigúnyolja a kliséket: a gyermekkorral kezd, majd folytatja a romániai magyarként az anyaországba szökő, nincstelen fiatal történetével. Moralizáló tolmácsunk, a Schneider Zoltán által megformált nyomozó oda is veti: „Ambrus úr, a könnyes történet az ide nem elég”. Antal a film elején az asszociációkra épített, egymásra montázsolt vágásokkal, vagy a kamera különböző pozícióival (alulról, felülről, vagy szinte teljesen körbeforgatott kameraállásokkal) kerüli el Ambrus életének sablonos megjelenítését. A költői képeket is életre hívó, bravúros vágásokkal megoldott mozi a Magyarországon játszódó eseményeknél már kilép az addigra szépen felépített kontextusból, nincs szükség további művészi megoldásokra. Ami egyáltalán nem hiba, mivel a banalitások viszik igazán hátán a filmet, a korlátolt karakterek pedig egyre közelebb kerülnek hozzánk. A rendőrséget és olykor a Viszkist is kinevető, a média szerepét jelentősen hangsúlyozó alkotás egyben önmagunk karikatúrája is. Szembesít minket azzal, hogy tényleg ezt az embert tekintette hősnek a magyar közvélemény?

Viszkis 3

Gördülékeny, kellően feszes ritmus jellemzi a filmet a többnyire elektronikus alapú és  visszatérő motívumokkal operáló zenével, ami a klasszikus hollywoodi produkciókhoz hasonlóan érzékelteti, mikor is kell magasba szöknie vérünkben az adrenalinnak. A steadicam használata már a nyitójelenetnél bebizonyítja, hogy érdemes élni vele. A kamera elsőként a whiskys üveget meghúzó Ambrusra közelít, majd egy snittben kíséri végig az épületből kijövő, állomáson keresztülvágó, cselekvésre elszánt férfit a postahivatalig. Hatásos rendezői berántás, mely azonnal önmaga paródiájává is válik. Épp ez az, amiért annyira megbocsáthatóak ezek a klisék, mert Antal jól tudja, hogy nem szabad komolyan vennie őket. Elvégre a történetet szolgáltató Ambrus Attila élete sem nélkülözi a közhelyeket.

Az erőteljesen stilizált enteriőr, a nem túl valóságosnak ható retró környezet, a letompított, barnás színvilág és a helyenként hiteltelennek tűnő párbeszédek talán felróhatók a készítőknek. Egy olyan díjnyertes rendezőnél, aki a hatodik játékfilmjét készíti, miközben négyet Amerikában gyártott, óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon tényleg elköveti ezeket a hibákat? Hajlok arra, hogy Antal szándékosan él a fenti hatáskeltéssel, bár húzhatta volna rövidebbre is A Viszkist, és a szerelmi szál sem nélkülözhetetlen. Móga Piroska elképzelhetetlenül művi a barátnő szerepében, aki a három majomra hasonlít: nem lát, nem hall, nem beszél. Kata karaktere három nőből áll össze, és az eredmény is ilyen: személyiséghasadás a köbön. Szórakoztató viszont, ahogy a rendező egy-egy jelenetben visszautal első játékfilmjére. A vonatalagútban futó vagy az aluljáróban motorozó Viszkisről kinek ne jutna eszébe a Kontroll világa és Bulcsú, amint a metrójáratban rohan lélekszakadva?

Az első filmjével vérpezsdítő hatást keltő fiatal rendező olyan filmet készíteni jött haza Amerikából, amely minden hibája ellenére méltón gazdagította az idén felettébb színvonalas magyar filmtermést. De vajon A Viszkis csak a jól megalkotott, a közönségét ügyesen megszólító jellege és az alapvetően pozitív kritika miatt érdekel minket ennyire, vagy mindezeken túl van más is? A válaszban ott rejlik talán az is, hogy a kilencvenes évek óta sem elégedettebb a magyar társadalom. Csak hát azóta majdnem felnőtt egy generáció…

Film fotói: Szabó Adrienn

The following two tabs change content below.
Csernák Zsuzsa

Csernák Zsuzsa

„ Hol voltam, hol nem voltam. Hogy higgyem is, ne csak lássam. Hogy tegyem is, ne csak várjam. Aztán meg ágról szakadtam. Tetejetlen fa ágáról. Hetedik ég magasából. Hogy akár esik, akár fúj. Hogy akár tetszik, akár nem. Hogy miért ne, ha netán mégis igen. Világló falevél országában születtem, de aztán csillagporos köpönyeget lobogtattam. Felhővé gomolyogtam, de a tetejébe még forgószéllé is kerekedtem. Holott forgószél képében is csak magamat kergettem… Azóta csak forgok az áramlásban, mert nem lel szilárd helyet a lábam. Azóta csak örvénylő tenger ragad magával, mert sodródom, nincs megállásom, s állni sincs ám már hol megállnom.” Toót-Holló Tamás: Üsse Kő
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!