MódSzeres(s!) diákélet

2.45 A buli napok óta tart. Férfiakkal zsúfolt a szobám. Az asztalomon és alatta, a szőnyegen, polcokon, az ágyamban is ők vannak. Csalogatnak, eltaszítanak, a fejem fájdul bele szeretetükbe. Elzavarni nem lehet őket, gondolataim az ő ágyuk, idegeim a takarójuk, savanyú nyálam a teájuk, mérgezett vérem az ünnepi itókájuk. Ilyenek ezek, kibírhatatlanok, halott filozófusok.

sophia1

Végtagjaim figyelmen kívül hagyják kötelezettségeimet. Friss levegőt csak néhány gyors ablaknyitás alatt szippantottam tüdőmbe. Apropó, milyen nap van ma? Az ébresztőmet én keltem, felpolcolt szempárral találkozik minden reggel, amikor elátkozom felesleges munkájáért. Csészék a szoba különböző pontjain (ahogy férfiak is), a nem fogadott hívások száma mint az elaludt előadásoké, bélrendszerem a végkimúlás határán. Teák, kávé (pupillaöblögető mennyiséggel), a táskák a szemem alatt túrahátizsákká nőttek, az ősz hajszálak száma/tükörbenézés 12.

Etikus itt káromkodni? Mert ha szabad, akkor bassza meg, utálom a vizsgaidőszakot, az egyetemistaéletet, havonta több napig, és hiába keresem a pozitívumokat, amik persze vannak, mégsem vigasztalnak. Igen, jó az, hogy tanulhatok, hogy azt tanulhatom, amit szeretek, hogy nem kapálnom kell, hanem könyveket lapozni, és széket melegíteni. Mindezt a jövőben kamatoztatni is szeretnénk, ugye. Mégis egyre több a „diplomás kapás”, és senki sem garantálja, hogy nem leszek köztük én is, vagy épp Te. Ez van. Hogy mi? Fasza (ez csúnya szó?) országunk és oktatásunk. Bolognai rendszer vagy sem, kinek hogy tetszik, átvitt vizsgák ára, vizsgabejelentés, ami szomszédos országban nem létezik, tandíj, az összegeket már meg sem említem, a képzeletem is csődöt mond tőle, hát még a szülők pénztárcája. Honnan a rávaló? Ja igen, ezért dolgoztak, dolgoznak egész életükben, hogy az üdvöskéjük tanult, jó modorú, diplomás munkanélküli legyen, ők pedig kizsebelt, nem kevésbé jó modorú munkanélküliek legyenek.

6.50 Álmaimat három órára redukáltam. Arra ébredtem, hogy Hegelt lelöktem mellőlem, nagyot koppant, majd a lelkiismeret visszacsalogatta, a bűnös álmot meg végleg kiiktatta. Újraindul a kávé, wellnesstea, cigi, végső elkeseredésünkben mézes víz körforgása, aztán egy inger, ajtócsapódás, WC-zaj… semmi. Újabb görcsök, értelmetlen próbálkozások és a semmi. Napok óta. Fejünkben módszeres hashajtás, vérünkben nikotin, koffein, aszpirin káprázatos egyvelege. Fejfogás, világháló-kötögetés. Káosz kint és bent. Zöldfülű gimnazistakoromból csengenek vissza most azok az elejtett mondatok, miszerint ezek lesznek a legszebb éveink. Így indítottak az Életbe minket, most gyógyszerezünk, nem működnek a beleink (amire úgy 40 év múlva számítottam volna), migrénes fejfájás kínoz, és őszülünk. Nincs dráma vagy tragikum, jelen van és álmos tekintet. Nem erre vágytam, én nem, és elbizonytalanodok, hogy ilyen áron biztos akarom-e. Persze a kapa kidörzsöli a gyenge kezemet, a nap sugarai meg a bőrömet. Ez sem jó. Hiába, az embernek mindig az a legrosszabb, amiben éppen van.

Túloztam? Sajnos nem. Komolyan szarok bele az egyetemistaéletbe… Jaaa, hogy nem bírok, mert nem működnek a beleim. Franc. Vagy flanc? Na, ez is egy nagy kérdés. A lakás. Próbáltam több verziót, a kínálat nagy, csakúgy mint az árak. Panel vagy kertes, gáz vagy központi fűtés, számlákkal vagy anélkül, egyedül vagy szobatárssal. A bűnbeesés aránya nagy, nem úgy mint az épeszűségé. De ki vagyok én, hogy kritizáljak, ítélkezzek. Sophia, elég mára! Függöny le, szem becsuk, álom előkeres… szobatárs homlokára szeretetpuszi.

Vizsgaidőszak, halott férfiak, hamarosan újra találkozunk…

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.02.9.

The following two tabs change content below.
Rózsa Szabina

Rózsa Szabina

1990-ben születtem Topolyán. Gyermekkoromat a versek vették körül majd a színház világa kezdett csalogatni. Középiskolai tanulmányaimat 2009-ben fejeztem a topolyai gimnáziumban, miközben a szabadkai Színitanodában tanultam, játszottam. Innen indultam el... felfedezni, megcáfolni, változtatni, újraváltozni és újjá változni. Nekifutottam a színművészet akadémiájának, ahonnan aztán az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia szakára pottyantam, onnan pedig a bájos Andalúz olíva hegyek közé sodródtam, s jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán vagyok spanyol-olasz szakos hallgató. És még ez is változhat.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!