Dolgozz gyorsabban – az meleget ad

Hová tűnt K. Á.?

Az írás szerzője 2011-ben még Újvidéken élt és megválasztották az év fiatal vajdasági magyar újságírójának. Felkértük, írja meg, hová tűnt azóta – a szerk. megj.

       N-nek

Áltesájze. Először ezt tanulom meg. Öt óra sincs. Elfogyott a fekete, senki nem vesz szívesen. Szarul kezdődik a nap. Áltesájze. Az asztalt hatan ülik körbe, kinn az előtérben hárman ásítoznak, rongyokat pakolnak takarítókocsikra. Azok hárman nem kávéznak. A cigijüket állva szívják. Egy török, egy kragujevaci szerb meg egy baszk. Tizediknek jöttem én.

Odabenn neszkávé kerül elő, attól felélénkülnek a körben ülők. A cukortól kikerekednek az arcok, a cigifüst kicsípi a szemüket. Nevetnek. Egy körszakállas, kopasz fickó önelégülten mosolyog, kettő röhög, kettő fulladozik a röhögéstől és egy göcög. Aztán a göcögő veszi át a szót, mormog valamit. A társai sem értik, de közben a műhely falióráján a nagymutató az ötösre vonszolja magát, kászálódunk, menni kell. Áltesájze.

Zazou, az Eiffel-torony festője (fotó: Marc Riboud)

Zazou, az Eiffel-torony festője (fotó: Marc Riboud)

Valahol az Alexanderplatz közelében vagyunk két emelettel a földszint alatt. Fölénk egy nyolcemeletes épület borul. Három szálloda, több tucat bolt, félszáz iroda, egy tizenkét méter magas akvárium és két aula kapott benne helyet. Ezeket takarítjuk. Négy-öt takarítóvagonnal poroszkálunk végig a parkolóházon. A vállamat tízkilós porszívó szíja vágja, a sarkamnak neki-nekiütődik az egyik vizesvödör.

A főnökéhez szabom a léptem. Negyvenes férfi, szőke, szeplős, rohan, az érzékelős liftkulccsal hadonászik, pár perccel később telefonálva elnyeli az egyik fölvonó. A göcögő göndörrel egy üvegcsarnokban maradunk. Füttyögéssel és mutogatásokkal adja tudtomra, hogy a liftekhez futó szőnyegeket porszívózzam, aztán az aula falai mentén a port, a magas földszintre vezető mozgólépcsőt, a lépcsőházat, az aula belépőjét, az ottani szőnyegeket és a lifteket. Bólogatok, dünnyög valamit. Jól megértjük egymást.

Építőmunkás az Empire State Buildingen (fotó: Lewis Hine)

Építőmunkás az Empire State Buildingen (fotó: Lewis Hine)

Mire az első szőnyegekkel végzek, megérkezik egy férfi, mint kiderül, a tisztítósok közül való, a kitisztított szőnyegekkel. Összegöngyölíti az előttünk heverőt, rak helyette másikat, gyűröttebbet, kopottat. Hetente cserélik. Köszön, megy. Jó napot.

A mozgólépcsőknél is élénkül az élet, érkeznek az irodisták, a titkárnők. Divatja van a hosszú harisnyának és a rövid szoknyának. Mélyre kell hajolni a porért, beette magát a kosz a lépcső repedéseibe. Innen látni ezt-azt. Minél később jön valaki, annál cifrább a cipője. Nyolc után elszaporodnak a hegyes orrok, kígyóbőr minták. Ezeknek bár nem kell köszönni, a mozgólépcsőn is rohannak, fülhallgatós telefonokba motyogva suhannak el melletted. Addig azonban „morgen” és morg’n és „helo”, a biztonságiaknak „moin” vagy „mo”. Minél korábban van, annál rövidebbek a szavak. Így utazgatok mozgólépcsővel föl és le, a korlát bábui közt matatok bolyhok után.

Az az alapelv, hogy lehetőleg ne hagyj magad mögött nagyobb rendetlenséget, mint ami fogadott. Ez nem mindig sikerül.

Nyolc után kiküldenek levegőzni. Ez abból áll, hogy az épület falai mentén a réseket tisztítod. A fúgákat. Ezekhez a fúgákhoz szerszám is jár, egy fejét vesztett festőhenger nyele. Egy birka nyele. Ezzel kell kitúrni a fúgába dobott cigicsikket, csokoládépapírt, zúzalékkövet. Átkozod a kőműveseket, hogy mért nem tapasztották be a réseket. A munkavezető megértő, ő is szidja a kőműveseket, s csak akkor szól, hogy a Spree partján is ki kell túrni a fal hézagait, amikor már fejezed a munkát. A kezed a kesztyűben is lilul, december van, kicserzi a bőröd, az északi szél befütyül a kabátod alá.

Az 1953-as berlini munkáslázadás tüntetői

Az 1953-as berlini munkáslázadás tüntetői

Dolgozz gyorsabban – az meleget ad. Ez a filozófia. Ha nem tetszik, akár haza is mehetsz. Fölöslegnek jöttél. Elvégzik helyetted.

Ma már mindenre van szerszám. Később kiderül, a réseket porszívózni is lehet, ha nem viszik el előled a gépet. Külön szívófej van hozzá. A lépcsőkhöz másik. Gép van a padló fölmosásához. Ezt tolni kell, elöl két súrolófej pörög, hátul egy szivattyú a vizet szívja. Olyan hangos és úgy reszket a kezedben, hogy éjjel arra ébredsz, reng a föld. A szart is kirázza belőled. Van egy nagyobb masina is, azzal a járdákat, bejáratokat, a parkolóházat lehet takarítani. Rongyok a fémhez, másik az üveghez, tisztítószer klozethez, márványhoz, csempéhez. Spray a graffitihez.

Ha az Unter den Lindenen sétálsz, az üzletek kirakatában a jövőt is láthatod. Egy korong alakú porszívót, amely távirányítással kitakarít. Nem lopja a napot, nem elégedetlenkedik, az akkuja sokáig bírja. A munkahelyedről irányíthatod. Fényesre nyalja a padlót.

Kikotrod, ami a fúgában benne rekedt. Zeneszerető nép. Bachra gondolsz. Elfelejtheted.

A munka abban áll, hogy megtaláld azt az időt, amíg nem jön érted a főnök, nem maradsz el túl soká, de nem is jelentkezel előbb. Ha előbb jelentkezel, újabb feladatokat kapsz. A hideg elől bekéredzkedsz az egyik képeslapkereskedésbe. Ha rád találnak, leordítanak. Lazsálsz. Slendriánul végzed a munkád. Pedig csak délutánra akarsz valamit átmenteni.

Tíz után frájámt. Köszönd meg. Szabadidő. Ha nem vagy délutános, haza is mehetsz. A frájámt arra van, hogy holnap is dolgozhass. Egyél. Aludjál.

Berlin, Ostkreuz

Berlin, Ostkreuz

Hajnali ötkor az egyik lépcsőt sikálod a Spree mellett. Egyedül vagy, az árnyékok tárgyakra hullanak, ha közelebb lépsz. A folyó csacsog. Lyukas cipőd a hideg lépcsőfokhoz ér. Erősen markolod a seprűt. A feje nagyobb, mint a lépcsőfok. Elcsúszik, koszt hagy. Falun a kóróhoz szoktál. Ez még csak nem is cirok. Műanyag.

Szállingózni kezd a hó.

Nyom nélkül eltakarítod.

The following two tabs change content below.
Kocsis Árpád

Kocsis Árpád

1988, Kishegyes.