A mindennapok fenyegetettségét különféle megközelítésben ábrázoló alkotások mutatkoztak be június 15-én az óbudai Esernyős Galériában. Három ismert vajdasági művész, Máriás Béla, Utcai Dávid és Soltis Miklós műveit szemlélhették meg a látogatók.
A szép számú közönség tagjai Utcai Dávid gyermekcsendéletei előtt
Napjainkra nemcsak a közvetlen terrorfenyegetettség jellemző: a mindenhol jelenlévő média, a rengeteg információ, a politikai csatározások, a pénzzel való visszaélés, a kirekesztettség megannyi formája ugyanúgy kiszolgáltatottá teszi az embert, mint egy, akár a következő utcasarkon rá leselkedő terrorcselekmény. Ezt a védtelenséget igyekezett érzékeltetni a három vajdasági származású alkotó, akik a 2015 óta létező Esernyős Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pontban mutatták be műveiket június 15-én: Máriás Béla, a Tudósok együttes frontembere, Utcai Dávid és Soltis Miklós.
A Művészet a terror ellen – Generációkon át címet viselő tárlat megnyitóján a szintén délvidéki Vojnits Purcsár Vito társkurátor arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a délszláv háború szörnyűségeit a kiállító alkotók szerencsére nem testközelből élték át, történései nyomot hagytak életük és személyiségük alakulásán, ennélfogva művészetükön is. Kiemelte, hogy napjaink fenyegetettség-érzéséhez nemcsak a közvetlen életveszély, hanem például a kapitalizmus sokrétű hatása is hozzájárul. Csak remélhetjük, hogy a művészet szerepet vállalhat a felszínen maradásért, az egyre elkeseredettebben küzdő emberek megmentéséért.
A három vajdasági alkotó közül csupán drMáriás tanult Belgrádban, Soltis Miklós és Utcai Dávid budapesti egyetemen szerzett képesítést, majd folytatta munkásságát a magyar fővárosban. Hasonló tematika, de különböző ábrázolásmód jellemző munkáikra.
Vojnits Purcsár Vito társkurátor (balra) nyitotta meg a három vajdasági művész kiállítását
ÖSSZECSENGŐ GONDOLATOK, ELTÉRŐ ECSETVONÁSOK
Vojnits Purcsár Vito kiemelte Soltis Miklós popkultúra iránti vonzódását, mely témaválasztásának meghatározója. Képein az önelemzés, az álomszituációk, a képregényhősök ismétlődése, valamint az utalások a gazdasági és belpolitikai játszmákra együtt alkotnak stiláris egységet.
A művészként – leginkább a Tudósok zenekarból – több mint két évtizede jól ismert drMáriás a rendszerváltozás után kialakult társadalmi helyzet szociográfiai feltérképezését végzi groteszk, szürreális jelenetekben. Festészetében a művészettörténeti referenciák, a történelmi hivatkozások és az aktuálpolitikai propaganda békésen alkotnak bizarr, dekoratív gondolati egységet egymással. Festményein a politikai, a szellemi és az erkölcsi terror egyaránt megjelenik, de nem ritkán mosolyt csal az arcunkra.
Máriás Béla személyesen sajnos nem, csak képeivel képviseltette magát
Utcai Dávid a tőle megszokott, nosztalgikus traktoros képek után most ártatlan gyermekcsendéletekkel érkezett, melyeken figyelemreméltó a fény–árnyék különös játéka, s amelyek a fenyegetettség-érzés éles kontrasztjaként sorakoznak a művek között.
A kiállított képek többsége nem teljesen új, tematikájukat tekintve azonban szorosan összekapcsolódnak.
Mivel Máriás Béla nem lehetett jelen a megnyitón, a hónap végén alkotótársaival együtt külön tárlatvezetést tart az érdeklődőknek a galériában.
DrMáriás „Berki Krisztián herevasalással riogatja a terroristákat” című festménye
AKIK LEGJOBBAN TÜKRÖZIK GENERÁCIÓJUK LÁTÁSMÓDJÁT
Utcai Dávid a tárlat válogatása kapcsán elmondta: egy elmélet szerint az elmúlt 80 év alatt négy generáció élt és él együtt. A megkeresést Soltis Miklóssal együtt azért kapták a galériától, mert műveik jól reflektálnak erre. Ők pedig maguk közé invitálták drMáriást, az idősebb korosztály képviselőjét. Az eredeti elképzelés szerint Siflis András is kiállított volna, ám sajnálatos módon nem tudta elfogadni a felkérést. A terror, amely manapság szinte hívó szónak számít, később „csatlakozott” a tématikához: a képeken a művészetben történő feloldása jelenik meg, hiszen – Utcai Dávid véleménye szerint – ilyen módon is fel lehet valamiféleképpen dolgozni ezt a jelenséget. Hangsúlyozta, hogy gyermekcsendéletei ezt kevésbé tükrözik, de a lényegük éppen az, hogy tökéletes kontrasztot alkotnak a fenyegetettséggel.
A korosztályok és a terror témaköre mellett természetesen a közös gyökerek is szerepet játszottak abban, hogy drMáriás, Soltis és Utcai együtt állított ki.
Utcai Dávid kiállított csendéleteivel
RÉGI ÉS ÚJ ALKOTÁSOK, VÁLTOZATOS HATÁSOK
A képek főként válogatások – Dávid gyermeksorozata például másfél évvel ezelőtt született, Soltis Miklós festményei zömében 2015-ösek, de akad, amelyen most végezte el az utolsó ecsetvonásokat.
Utcai Dávid elmondta: műveit leginkább Pierre Bonnard posztimpresszionista és Gerhard Richter kortárs német festő inspirálta, de intenzíven érezhető rajtuk Neo Rauch és Albert Oehlen hatása is. Képei három irányvonalat képviselnek: a realistát leginkább a gyerekekről, traktorokról és gépekről készültek, a szürreálisat az álomszerűek, de vannak teljesen absztrakt munkái is.
Soltis Miklós a tárlat kapcsán kiemelte, hogy a régi ismeretség, a tematikában megfigyelhető közös alapok mind szerepet játszottak a kiállítás létrejöttében, de van párhuzam az alkalmazott motívumok terén is. Utóbbiak fenyegető jellege az ő esetében szintén régre, az egyetemista éveire nyúlik vissza – a 2001. szeptember 11-i terrortámadás időszakára, amikor a média a pusztítás felvételeivel volt tele. Miklós akkoriban kollázsokat készített újságokból kivágott képekből. A fotókat véletlenszerűen vagdosta ki, elvonatkoztatva a témától – de egy idő után bizonyos részletek is „beszivárogtak”: például a fegyvert tartó kéz.
Soltis Miklós kedvenc munkái előterében
Művészetében mindig fontosnak tartotta a szabad asszociációs módszereket. Úgy véli, lehet két motívum egymástól független, ha mégis összekerülnek a fejében – majd pedig a vásznán is. Így áll össze a történet. A korábban véletlenszerűen egymás mellett kikötött dolgok pedig ma is visszatérnek a festményein. Jelentése mindegyiknek van: a képeken megjelenő malacok és az olajfúró torony például az energiaforrások túlzott kizsákmányolását jelképezik.
Miklós hozzátette, hogy szépnek megélt kamaszkora ellenére a háttérben folyamatosan érzékelt valami fenyegetőt – rávetült a mindennapokra a délszláv háború árnyéka, s ez meghatározta a személyiségét. Talán emiatt lát mindenben kettősséget, mely a műveiben is megjelenik.
A szuperhősök szerepeltetése szembetűnő Soltis művein
S hogy honnan kerülnek a szuperhősök a képekre? Az alkotó képregények iránti vonzalma sokat nyomott a latban, ám e figurák szerepeltetése valójában ironikus kontextust ad a jeleneteknek: képesek-e ők bárkit bármitől megmenteni, vagy csupán hazug jelképek? Soltis elsősorban kétértelműsíteni kíván ezekkel a motívumokkal. Alkotótevékenysége különböző szakaszaiban egyébként Matisse, R.B. Kitaj és Soutine volt rá különösen nagy hatással – tette hozzá az ifjú vajdasági művészgeneráció tagja.
A Művészet a terror ellen – Generációkon át című tárlat 2016. július 31-ig tekinthető meg Óbudán, a Fő tér 2. szám alatti Esernyős Galériában.
Búcsú Adrienn
Legutóbbi írásai: Búcsú Adrienn (összes)
- „A karkötő volt a jel, hogy összetartozunk” - 2017-06-08
- „Dani, te mit akarsz itt megtanulni?” - 2017-01-20
- Bajaga Budapesten! - 2016-08-05
- Kóstolj bele idő előtt! - 2016-08-04
- Terék Anna sohasem konkrét célközönségnek ír - 2016-07-05
Srb
Eng