„My music fights against the system”

Lázadj! Tollal, szóval, hangszerrel, zenével! Hiszem, hogy mindannyiunk életében nagyon fontos szerepet tölt be a zene. Szórakozást nyújt, megnyugtat, felpezsdít, elgondolkodtat. Mindenképp kifejez valamit, megfogalmazza a bennünk rejlő gondolatokat, amiket nem tudunk vagy nem merünk kimondani. A dalszövegek többsége a szerelemmel, a kapcsolatokkal, az élet nagy kérdéseivel foglalkozik, vagy éppen a társadalmat bírálja. Természetesen a teljesség igénye nélkül, szökdécselve az időben próbálom meg bemutatni az olyan dalszövegek alakulását, melyek a társadalom támadását, bírálatát helyezik központi szerepbe.

punkA zene, a megkapó dalszövegek mindig hatottak a fiatalok szemléletére. A dalok az ifjúság szolgálatában állnak, az együttesek úgymond szócsövei a sokszor lázadó fiatalságnak. A zene az önkifejezés egyik formája, a fiatalok azonosulni tudnak a dalok szövegeivel, mintha maguk énekelnék meg problémáikat, bánatukat, örömüket. Már az ötvenes évek bluesszámaiban is a fiatalság problémái kerültek előtérbe. Az ifjúság szerepe társadalmilag megváltozott: önálló és kereső fiatalok kerültek a történelem színpadára (nem kell messzebb mennünk az 1956-os magyar forradalomnál, majd a hatvanas évek diáklázadásainál). A pénzhiány, az elégedetlenség rányomta bélyegét a zenére is. A blues térhódításával a szövegek mögöttes üzenete is terjedni kezdett. „Ha az énekes a mennyek országát idézi, akkor a hallgatóban a bibliai paradicsom teljes mitológiája kibomlik, ha a néger bluesénekes az erőmunkás alakját festi fel, akkor abba beleérti az uralkodó osztály minden képviselőjét” (Ungvári Tamás). Little Richard generációjának példaképévé vált, aki ott állt a zenei és társadalmi mozgalom kezdeténél. Szövegeiben egyszerű, hétköznapi emberek jelennek meg, akikkel könnyen tudott azonosulni a kapitalizmustól elforduló fiatalság.

A politikai eseményekre és változásokra válaszolt dalszövegeiben az amerikai rock-mozgalom egyik kiemelkedő alakja, Bob Dylan. Hard Rain című száma az 1962-es kubai rakétatámadásra felel. Szimbólumvilágában megmutatkozik az ifjúság szorongása. Ugyanebben az évben keletkezik Blowin’ in the Wind és az I Shall Be Free című dala. A hippimozgalom megjelenésével háttérbe szorulnak a forradalmas igehirdetések, helyükbe a mámoros ifjúság kábítószeres lázálmai, békeszeretete és a szabad szerelem éltetése lépett. Viszont mindezek mögött is meghúzódott a háborúellenesség, csak egy olyan rejtett formában, amiben azok is meg tudtak nyilatkozni, akik nem vállalták a nyilvános politizálást.

Illés-együttes

Illés-együttes

A beat a hatvanas-hetvenes években terjedt el Magyarországon. Olyan zenekarok képviselték ezt a stílust, mint az Illés-együttes, majd Fonográf, az Omega, az LGT vagy a Piramis. Ezeknél a zenekaroknál is megmutatkozik a szövegekbe rejtett társadalomkritika. „Soha nincs pénzem, és sokszor becsaptak/Ajtókat az orrom előtt,/De megrázom magam, és ennyi elég,/Azt teszem, amit szeretnék!” (Piramis). Például az Illés-együttes a kezdeti szövegeiben az ifjúság szokásos problémáival foglalkozott, a vágyakkal, életérzésekkel. Viszont már ekkor erős mozgósító erővel bírtak „El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így, el ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít, el ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra”. Bródy János adott politikai tartalmat a szövegeknek, élesen reflektált a történésekre. Látszólag egyszerű dalokról van szó, viszont komoly társadalomkritika húzódik meg a sorok között, például az Amikor én még kissrác voltam című számukban: „Nekem nem volt szabad/Amikor én még kissrác voltam/Őszintén hazudni,/Könnyezve nevetni”. Akkoriban a politikai vezetésnek jóval nagyobb beleszólása volt mindenbe, így a lemezek kiadásába, együttesek fellépéseibe is. Nem tűrték a rendszerellenes szövegeket, ezért valós vagy koholt vádakkal megpróbálták kiiktatni az általuk károsnak ítélt együtteseket. 1970-ben az Illés-együttest is hallgatásra ítélte a kultúrpolitika, 8 hónapra eltiltották őket a budapesti fellépésektől, valamint a Hanglemezgyár nem akarta kiadni lemezeiket. Mindezt azzal indokolták, hogy a BBC-nek adott egyik interjújukban túl szabad szájúan fecsegtek, és ezzel alapot adtak az ellenséges propagandának.

HétköznaPI CSAlódások

HétköznaPI CSAlódások

A rendszerváltás utáni együttesek közül talán a punkegyüttesek emelkednek ki rendszertámadó szövegeikkel. Sokszor támadhat az az érzésünk, hogy nem is a politikai vezetőkkel vagy az aktuális rendszerrel van problémájuk a zenészeknek, hanem magával a hatalommal, a politikával. Közismertek a HétköznaPICSAlódások, a Hatóságilag Tilos, a Brigád vagy a Junkies. Míg az átkos kommunizmussal az volt a baj, hogy az ember szabadsága korlátozott, nem utazgathatott szabadon a világban, addig a demokrácia sem hozott sokkal nagyobb változást. „Szép az ország, új a rendszer/Bordélyház és kábítószer/Minden rossznak vége egyszer/Díszmagyar és Horthy-rendszer” (HétköznaPI CSAlódások). Habár bekövetkezett a rendszerváltás, attól még az idézett együttest is többször feljelentették, ráadásul összetűzésbe kerültek pártokkal, politikusokkal, újságírókkal. Vezetői váltás ide vagy oda, örök gond marad a pénztelenség. A 90-es évek egyik nagy ifjúsági problémája marad a szegénység, valamit a teljesítménycentrikusság. Egyre fontosabbá válik a magas iskolai végzettség, egyre jobban háttérbe szorulnak a kétkezi munkások. Erről énekel az 1993-ban alakult Junkies-együttes is, többek között a Látszatdal című számukban: „Én nem tudok mást felmutatni, csak a középső ujjamat/Ha nincs pénzem és éhezem, fúrok az övemen egy új lyukat”.

Napjainkban is megjelennek olyan szövegek, melyek a társadalmat hasonló szókimondással ostorozzák, ám a punktól merőben eltérő stílussal. Többek között ilyen a ska zenét játszó PASO („Fejemre hullik a vakolat/Meg kéne szerelni a csapokat… A házmester újfasiszta/A szomszédom alkoholista”), a hiphopot játszó Punnany Massif („Tapasztalod majd később pont ezért lesz,/ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van./Az én világomban vakot vezet a világtalan”), vagy az Akkezdet Phiai („hiszen temérdek elcsalja az adóját/beüti a luxushajóját/aztán bevallja a bóját/aztán meg szépen/dolgoztatok illegál/a széfbe beintézve kézpénzbe sok milla áll/az idióta meg fizeti a tébét”). Az Illésék képviselte vonalat talán az alternatív rockzenekarok viszik tovább a leghűségesebben. Nem konkrét problémákat vetnek fel, nem is magát a rendszert támadják. Olyan általános témákat dolgoznak fel, mint az érdekek elvesztése („Meg kéne értenünk végre,/Ocsmány ez bárhonnan nézve” Eleven Hold), a kábítószer és az alkohol romboló hatása („és a gondjai elől hiába menekül a piába vagy bármi másba, ami szédít/a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít, mégis kell neki valami, ami szépen lassan/mindent, de mindent, de mindent/leépít” Hiperkarma), vagy a fiatalok fokozatos kitelepülése szülővárosukból, hazájukból („Városba emberek./Többé már nem laknak./Pakolok én is és itt hagylak./Itt hagylak./Itt hagylak.” 30Y).
Érdekesség gyanánt még annyit hadd említsek meg, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után az amerikai Clear Chanell összeállított egy olyan 116 dalt tartalmazó listát, melyeknek lejátszását alkalmatlannak ítélt meg. Természetesen sokan támadták és kritizálták az összeállítást. Olyan dalokat tiltottak be, mint például a Beatles-től A Day in the Life című számát (pedig csak egy autóbalesetről szól), vagy Bob Dylan Knockin’ on a Heaven’s Door című számát. Felkerült a listára John Lennon Imagine-je,

Rage Against The Machine

Rage Against The Machine

Louis Armstrong What a Wonderfull World című száma. Legrosszabbul a Rage Against The Machine járt, mivel az összes számuk tiltólistára került, valószínűleg éles társadalomkritikájuk miatt. Ha csak az egyik leghíresebb számukat is nézzük, a Killing in the Name of címűt, koncentráltan megtaláljuk benne a háborúellenességet. A Clear Chanell listáján olyan dalok is szerepelnek, melyeknek szövegileg igazán semmi közük sincs a bujtogató, háborúellenes vagy bármiért elítélendő szövegekhez. Mindössze címüket kifogásolhatták, ami valljuk be, néhol nagyon nevetségessé válik. Ilyen alapon került fel a listára The Banglestől a Walk Like an Egyptian, David Bowie és Mick Jagger közös száma a Dancing in the Street, a Red Hot Chili Peppers-től az Aeroplane, a The Rolling Stones-tól a Ruby Tuesday vagy pedig Frank Sinatratól a New York, New York.

Hogy miért pont ezek a számok? Talán a keddi nap miatt? Az arabok miatt? Vagy mindössze azért, hogy ne ismételje a történelem önmagát, ne legyenek újabb béketüntetések, mint a vietnami háború idején, nem tudhatjuk.

Illés-együttes

Amikor én még kissrác voltam

  1. Tudom, rég elmúlt / Az amikor még kissrác voltam,
    Más volt az életem, / Én úgy emlékezem.2. Virágzott a tér, / Amikor én még kissrác voltam.
    Szűk utcák oldalán, / Bérházak udvarán.3. Kicsit féltem én, / Amikor én még kissrác voltam,
    Elvisznek engemet / Rosszarcú emberek.Reff.: Akkor még bámultam a felnőtteket,
    Azt hittem, jó lesz majd, ha egyszer én is nagy leszek.
    Á… la la la la4. Nekem nem volt szabad, / Amikor én még kissrác voltam
    Őszintén hazudni, / Könnyezve nevetni.
    la la la la

PASO

Tanya

Fejemre hullik a vakolat
Meg kéne szerelni a csapokat
Biztonság, nyugalom, kényelem
A haldokló tévém szétverem
Mert a lift régóta nem működik
A szomszédok az ajtót köpködik
És nyakamra támadnak kutyák
Már két hónapja nincs munkám
Jól tökön rúgott a csajom
Védte az igazságát, az igazságát
Repült a szekrény az erkélyről,
Megszabadult a terhétől
A telefonomon a gombom csak dísz
Azt mondja erről nem hívsz
A kádon szétreped a hűtőrács,
Szivárog a gáz és szétesik a ház

A házmester újfasiszta,
A szomszédom alkoholista
Múltkor a házat körbehugyozta
A felettem lakó pszichopata
Tegnap előtt beáztam,
Két jehovást leráztam
Holnap jönnek a gázosok,
Nincs pénzem, de a számla sok
Lendül a kar mikor összegyűlik az árja
A földszinten
A legális piknik a megváltó patak vért várja
Kinézek a betört ablakon
Az erőszak nyomot hagy az arcokon
Csattan a pofon és fröccsen a nyál
Büntet a rendőr és ‘jó reggelt’ kíván!

Nem idegesítem magam halálra,
vissza költözöm a tanyámra!
A tanyámon megehet az enyészet,
valamit úgyis majd tenyésztek!

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.03.28.

The following two tabs change content below.
Kelemen Emese

Kelemen Emese

1990-ben születtem Szabadkán, a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója vagyok. Tagja vagyok a Híd Körnek, a Fiatal Írók Szövetségének, főleg kritikaírással foglalkozom. Szeretem a kortárs magyar irodalmat, a francia filmeket, a spanyol focit és a macskákat.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!