Sok kis dühös ember

Ezt a címet is kaphatta volna Horváth György harcos hangvételű tárlata

A „Nem vagyok kortárs művész!” című kiállítást október 21-én nyitotta meg a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban Csillik Blanka, a Press Szó szerkesztője, a szobrász jó barátja. A közönség soraiban kíváncsian várták Horváth György egyedi alkotásait a helyi alkotók is, akik később külön tárlatvezetést kaptak.

horvathgyuri_tarlat2

A Puccs című alkotás

Lehetetlen úgy elmenni Horváth György munkái mellett, hogy ne váltsanak ki belőlünk érzelmeket. Többnyire erőseket – hiszen emberalakjai ordítóan bántó történésekkel és visszásságokkal szembesítenek bennünket, melyeket nap mint nap kénytelenek vagyunk megtapasztalni. A szobrokból sugárzik a düh, de semmiképp sem csúsznak át az élvezhetetlen kategóriájába. Sőt, látszólagos nyerseségük miatt beszédesen élvezetesek.

A kiállítás megnyitójának kezdetére, melyre nagyjából negyven ember várakozott, Molnár Flóra furulyaszóval hívta fel a figyelmet. A tárlat alkalmából Csillik Blanka, a Press Szó szerkesztője mondott beszédet. Az újságíró, aki évek óta barátja az alkotónak, kiemelte: óriási dolog, hogy Horváth György kitartóan halad előre a pályán, annak dacára, hogy korábban nem mozgott művészi körökben – idén már a második tárlatát tekinthetjük meg a kőbányai kulturális központban. Mint mondta, nagyon kedveli a szobrász erőteljes reakciókat kiváltó munkáit. Ezek az érzések sokunk számára ismerősek lehetnek, hiszen a mai társadalomban jelenlévő szorongás, elidegenedettség és kiszolgáltatottság köszön vissza az expresszív alkotásokról.

A kiállítás szervezőjét olyannyira megihlették a szobrok, hogy verset írt róluk, melyet a megnyitón a közönséggel is megosztott:

Dervis kering körülöttünk

Üvöltünk, mert a világra jöttünk.

Dervis pörög körülöttünk.

Szót kérünk, elnökünk.

Szót kérünk, Mr. President.

A művészet nevében.

A művészet hevében.

Szót kérünk a földbe döngölt ifjúság nevében.

Szót kérünk elnökünk.

Mert a művészet eltörölhetetlen.

Dervis kering körülöttünk.

Kimondjuk azt, amiért a világra jöttünk.

Hogy egy halálunk, egy életünk.

Szólni nem lehetetlen.

A művészet nevében.

A művészet hevében.

Szót kérünk, elnökünk.

Mert a művészet eltörölhetetlen.

Dr. Murai Gábor egyetemi tanárnak, a kulturális központ kiállításszervezőjének tehát nem volt ismeretlen Horváth György stílusa. Ám amikor az alkotó tavasszal első ízben mutatta itt be műveit, azok még nem voltak ennyire harciasak és dühösek. „Gyuri erősen reagál a társadalmi jelenségekre, fricskát mutat az intézményrendszereknek – legyenek azok gazdaságiak, kulturálisak vagy egyháziak. Mindezt érthető és befogadható nyelven teszi. Ritkán látni olyat, hogy fiatalok ilyen szenvedéllyel szállnak szembe a konvenciókkal” – fogalmazott.

Nézzétek meg a megnyitón készült kisfilmünket!

S hogy honnan ered ez a düh, amely György valamennyi művén megmutatkozik? Az emberi butaság hozza ki belőlem – fogalmazott a szobrász. – Ez a kiállítás olyan, akár egy tükör. Valós társadalmi problémákat öntöttem formába. Ihletet a mindennapi életből kapok – néha elég, ha kimegyek az utcára, vagy megnézek pár percet a híradóból…”

Horváth György Szinapszis című műve

Horváth György Szinapszis című műve

A kőbányai születésű művésznek már gyerekként agyagozgatva az volt az álma, hogy megmutathassa alkotásait a kulturális központban. S lám, ebben az évben már nem is először teszi ezt. A márciusi tárlat élénk érdeklődést váltott ki, a mostani visszajelzések pedig még pozitívabbak. Ezúttal professzionális alkotók, a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének tagjai is ellátogattak a kiállításra.

Kőhegyi Gyula rangidős tag csak most ismerkedett meg a szobrász műveivel, de az azokból előtörő szenvedély azonnal magával ragadta. A vendégkönyvben H. Szántai Mariannával és Csáki Gyöngyivel közösen fejezték ki gratulációjukat, hangsúlyozva, hogy rendkívül örülnek az új hangnak.

A szakértők szerint egy kőbányai művésznek legyen határozott elképzelése az alkotásról, és az sem árt, ha egy-két tárlatot már maga mögött tudhat.

Az egyesületbe tömörült alkotók elismerik és támogatják György munkáját, aki egy héttel a megnyitó után külön tárlatvezetést tartott számukra. Véleményük szerint tökéletesen passzol hozzá az agyagozó technika, ezzel az anyaggal tudja a leginkább kifejezni mondanivalóját közönségének. Baráti fogadtatásban részesítették a szobrászt, részletesen megvitatták műveit, asztalukhoz invitálták és borral kínálták őt.

A Punkok - A sajtó ereje című alkotás

A Punkok – A sajtó ereje című alkotás

Horváth György tárlata a „Nem vagyok kortárs művész!” címet kapta, amelyben, valljuk be, van némi önellentmondás. De mi a különös címadás oka?

Korábban több helyen próbálkozott kiállítani, ahol meglátása szerint csupa „semmitmondó alkotó semmitmondó munkája” szerepelt és ezt követően úgy érezte, nem akar közéjük tartozni. Elutasítja azt az uralkodó trendet, amely lehetővé teszi, hogy egy műalkotás vagy termék könnyebben eladhatóvá váljék az által, ha „kortársként” aposztrofáljuk. Ezt sok esetben nem tartja helyénvalónak. Úgy véli, ő a művei tematikáját tekintve sem illik bele ezen alkotók sorába. Elsősorban a társadalom groteszk dolgait igyekszik megfogni.

Jelenlegi kiállítása sikerének nagyon örül, különösen jól esett neki, hogy szinte az összes jelenlévőtől pozitív kritikát kapott, sőt, karatés csapattársai is megtapsolták az edzés után. Ám leszögezte, hogy egy művész sose legyen megelégedve magával, mert az nem viszi előre, márpedig a fejlődés elengedhetetlen.

Horváth György következő kiállítása a Művelődési Szintben (MÜSZI) lesz december 8-án, amelyre nagy lelkesedéssel készíti a szobrokat.

Az alkotó jelenlegi tárlata 2015. november 22-ig tekinthető meg a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ körgalériájában.

Szép számú közönség gyűlt össze a megnyitón

Szép számú közönség gyűlt össze a megnyitón

Horváth György márciusi tárlatáról készült cikkünket itt olvashatjátok el!

A Kőbányai híradó riportját pedig erre találjátok a kiállításról 17: 07-től!


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Búcsú Adrienn

Búcsú Adrienn

Van, aki szerint ez az érzés idővel elmúlik, de nálam nem úgy tűnik. Általános iskolásként kerültem Magyarországra, még gyerekként. Kecskeméten végeztem a képzőművészeti középiskolát és Szegeden a kommunikáció szakot. Ma budapesti vagyok. Sosem felejtettem azonban el vajdasági gyökereimet. Szegényebbnek érezném magamat, ha nem lennének. Sokat jelent a délvidéki életérzés, sokat jelentenek az onnan származó emberek. Valahol talán törvényszerű volt, hogy egyszer csak róluk írni is elkezdek...
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!