A kisebb vállalatok segítettek, a nagyok ajtót mutattak

A zentai Népi Technika felújításának kulisszatitkai

Zentán nem egy olyan középület van, melyeken már nyomokban sem fedezhető fel a vakolat, belső tereik a pókok kedvelt lakhelyeivé váltak, udvaraikat pedig gondosan nyírt pázsit helyett vadul növő gaz uralja. Mégsem kerülnek az érdeklődés középpontjába úgy, mint ahogy a Fő utca 23-as száma alatt található Népi Technika épülete a mögöttünk hagyott nyár utolsó hónapjában. Ennek egyszerű és kézzelfogható oka, hogy felújításáért nem mindennapi civil összefogásra került sor. Mintegy 65 önkéntes – a 15-től a 75 évesekig – zeneszó mellett, vállvetve dolgozott azért, hogy az épület homlokzata egykori fényében pompázzon.
A manapság 14 civil szervezet otthonaként szolgáló neobarokk stílusú objektumot még a XIX. század végén húzták fel. Akkoriban egy gazdag zsidó kereskedő tulajdonában állt, majd a II. világháború alatt a Vöröskereszt használta. Egy időben teljesen üresen állt, később pedig államosították. Az 1948-ban megalakult Népi Technika 1956-ban vehette birtokába.

Bíró Magyari Tas

Bíró Magyari Tas

Utoljára 1969-ben, az akkori titkár, Lukács Dezső vezetésével esett át restauráláson, így az idei nyarat igen romos külsővel várta. A Népi Technika vezetői kértek árajánlatot egy belgrádi cégtől a homlokzat felújítására, akik 3, 8 millió dinárért vállalták volna a munkát. A januári gyűlésen pattant ki Bíró Magyari Tas titkár fejéből, hogy önkéntesekkel akár pár százezer dinárból új külsőbe lehetne öltöztetni az épületet. Július elején kezdték el a felújítását, másfél hónappal később, augusztus 15-én pedig nagy büszkeséggel adhatták át. A városbeliek egyöntetű támogatása mellett zajló munkálatokról, a háttér egyeztetésekről és az eredményhez vezető rögös útról beszélgettem az ötletadóval.

 • Nagy munka áll mögöttetek. Milyen érzés végignézni az elért eredményen?

– Csodálattal és büszkeséggel nézem az utcának ezt a részét nap mint nap. Bár mi indítványoztuk a felújítást, volt olyan pillanat, amikor magam is kételkedtem abban, hogy egy ilyen jellegű restaurációs munkát végig lehet vinni tizenéves gyerekekkel, szakképzett segítség nélkül. Szerencsére azonban vannak szakkönyvek, amiben utána lehetett olvasni, hogy a műemléképületeket hogyan kell restaurálni, valamint a zentai urbanisztikai osztályról és a Műemlékvédelmi Intézettől is kaptunk nagyon határozott utasításokat. Szigorú feltétel volt, hogy mindent a megfelelő anyagok használatával az eredeti állapotára kell visszaállítani. Ez kissé megijesztett minket, hiszen egyikünknek sincs kőműves szakképesítése. Én biológia tanárnak készülök, a többi fiatal pedig a zentai Egészségügyi Középiskola, a Zentai Gimnázium, az adai Műszaki Iskola (ott is a gépészeti szakirány) és a helyi általános iskolák tanulói. Mint munkavezető, a könyvekből szerezett ismereteket átadtam a többieknek, de így is számos olyan tudnivaló maradt, amelyeket útközben kellett kitapasztalnunk, például hogy hogyan kell bánni a malterral, hogy az úgy is álljon, ahogyan kell, és fent is maradjon. Borzasztóan nehéz volt az ablak körüli díszes elemeknek a restaurálása, mert az egész habarcsból van kialakítva és az idő vasfoga elég szépen „elrendezte” már. Amikor elkezdődött a festés, akkor látszódott igazán a munkánk gyümölcse, és akkor tudatosult bennünk, hogy „Úristen, ezt mi csináltuk!”.

A Népi Technika új külseje

A Népi Technika új külseje

• Mennyire volt nehéz megszervezni a munkát?

– Az egész folyamat a januári közgyűlésünkön kezdődött, ahol szavazással eldöntöttük, hogy idén – ha a költségvetésünk is engedi – felújítjuk az épület külső és belső homlokzatát. Erre rendkívül nagy szükség volt már, mert ha várunk még egy-két telet, akkor a gipszelemek is lepotyognak, amelyek pótlása bonyolultabb, sőt, szinte kivitelezhetetlen lett volna. A munkálatok megkezdése előtt be kellett szereznünk a megfelelő engedélyeket. Mivel műemlékről van szó, nem lehetett csak úgy hozzáfogni a javításhoz. Másrészt a város központja, így a Fő utca is, a városrendezés szabályozása alá esik, tehát az urbanisztikai osztályon határozzák meg a színeket, a színárnyalatokat és minden változást, ami az utca arculatát illeti. Szerencsére az engedélyek beszerzéséért nem kellett fizetnünk, mivel községi épületről van szó. Ezáltal már egy jelentős megtakarítással indítottunk. Ezután következett a pályázatírás, majd a támogatók keresése.

tech 22

• Mennyire voltatok utóbbiakban sikeresek?

– Sajnos nagyon sok alap elvetette a kérelmünket és a támogatók részéről sem kaptunk túl sok támogatást. Meglepő módon a nagyobb vállalatok elutasítottak minket, a kisebbek viszont segítettek. A Dózsa György utcában található PVC asztalos 500 euró értékben asztalokat és ablakokat adott a felújított pinceszárnyra. A Kikötő Részvénytársaság biztosította az összes homokot, ami a munkálatokhoz kellett, talán még többet is hoztak, mint amennyire szükség volt. Meg kell említenünk még Szél Attila építkezési vállalkozót, aki teljesen ingyen ideadta az állványzatát, amiről a javításokat el tudtuk végezni. Persze voltak negatív példák is. Az Alltech Fermin titkárnője azzal hívott fel, hogy sajnos az ő gyáruk még egy doboz festékkel sem tud hozzájárulni a munkálatokhoz. A Jelodom asztalos üzlettől szintén nem kaptunk számunkra kedvező választ. A cukorgyárból válaszra sem méltattak bennünket. Azonban a fordulópont azután jött, mikor már közeledtünk az átadáshoz. A cukorgyár egyik elnökségi tagja felkeresett minket, hogy miért nem kértünk tőlük segítséget. Természetesen elutasítottuk. Amikor már csak a dicsőség miatt adnának, akkor már inkább nem is kell. Összesen kb. 20 helyre adtuk be a kérvényünket, ebből csak két helyről kaptunk pozitív választ. A többiek vagy nem segítettek, vagy válaszra sem méltattak minket. Nagyon elszomorító az ilyen.

tech 10

• A várostól kaptatok-e pénzügyi támogatást?

– Miután kiderült, hogy „miből is élünk”, a községi pályázaton az épület felújítására első körben 35 000 dinárt nyertünk. Ha valaki valamit is épített már élete során, tudhatja, hogy ez csak egy-két szoba bemeszelésére elég. Kicsit elszomorodtunk. Amikor július 7-én elkezdtük a munkálatokat, még sehol nem volt a megítélt támogatás, de tartottuk magunkat a projekttervhez, ezért Horváth Attila elnök úr és én nyúltunk a zsebünkbe és vettük meg a szükséges anyagokat a beígért támogatás megérkeztéig. Harmadik hete tartottak már a munkálatok, amikor időpontot kaptam a polgármestertől, hogy átbeszéljük az anyagi részét a projektnek. Ezután utalták át a megígért 35 000 dinárt, majd egy másik alapból még 70 000 dinárt kaptunk a községtől. Így július közepén már egy 105 ezres kerettel dolgoztunk. Ez a külső homlokzat 80%-át fedezte. Ezt követően szóltak a városházáról, hogy vásároljuk meg a további szükséges anyagokat, amire 150 000 dináros keretet kaptunk.

tech 11

• Úgy tudom, egy idős úr segítségével kaptátok meg az önkormányzati pénzt…

– Igen. Először én jártam a Városházára, hívtam őket, próbáltam megszerezni a beígért támogatást, de nem értem el eredményt. Ez kisebb közfelháborodást váltott ki a polgárok körében. Ezek után Heinrich Imre állt az ügy mellé, vele együtt mentünk el a polgármesterhez kérni a szóban forgó összeget. Valószínűleg az ő közbenjárásának köszönhetően kaptuk meg a számunkra megítélt pénzt. Ő egy nyugdíjas, idős ember, és ráért, hogy minden nap bejárjon a községházára és kiharcolja, hogy átkerüljön a számlánkra a minket megillető támogatás.

tech-8-720x540

                                                (Kattints a képre további fotókért!)

• Végül sikeresen megérkezett, az eredményt pedig mindenki a saját szemével csodálhatja. Mik a jövőbeli terveitek? Mi következik ez után?

– Egy 120 éves épületről van szó, így állandó karbantartásra szorul. Jövőre a tetőszerkezet javítását tervezzük. Igyekszünk energiatakarékosabban működni – annak ellenére, hogy az önkormányzat fizeti a fűtést és az áramot –, így a hosszabb távú terveink közé tartozik egyebek között a hagyományos izzók lecserélése energiatakarékos égőkre vagy neoncsövekre, valamint a fűtés módján is változtatnánk: szeretnénk áttérni a négyzetméter alapú fizetésről az elhasznált kilowatt alapján történő fizetésre.

A Pannon Televízió tudósítása a munkálatokról: 

Képek: Göblös Nikoletta és Népi Technika gyűjtemény

The following two tabs change content below.
Göblös Nikoletta

Göblös Nikoletta

Anyukám születésem előtt a következő kijelentést tette: ,,Szőke hajú, kék szemű kislányt szeretnék!". Kívánsága 1991. március 20-án teljesült, amikor is megszülettem, így gyarapítva Zenta lakosságát. Az általános és középiskolát is drága szülővárosomban fejeztem be, 2012-ben azonban elszakadtam tőle, és megkezdtem újságírói tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Azóta igyekszem, hogy megismertessem írásaim és magam, elsősorban Vajdasággal, a többi pedig a jövő titka.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!