(No) Alkohol, cigi, szex

A teljes önmegtartóztatást hirdető straight edge mozgalom nem tartozik a legismertebb szubkultúrák közé, ám alapelveik jó kiindulópontnak ígérkeztek egy parázs vita generálásához Gábriel és L. Cs. között.

 

A mai napig köd van a fejekben, ha szóba kerül a straight edge, pedig az úgynevezett „mozgalom” visszavezethető a 80-as évek elejéig. Sokaknak egy előítéletes, buta és elég agresszív közösség ugrik be a szó hallatán. De ez még a jobbik eset, mert általában még ennyit sem tudnak róla az emberek.

Szeretném eloszlatni a tévképzeteket, hogy az Amerikai Egyesült Államok elszórt részein találkozhatunk ezekkel az agresszív csoportosulásokkal, az igazság az, hogy ezt sokkal inkább egy személyes szerepvállalásként kell elképzelni, amit magadnak fogadsz meg. Hogy miért? Ez is teljesen változó, elég csak a magyar straight edge szcénát megnézni, szinte mindenkinek mást-mást jelent, és másért kezdték el az egészet.

Ott voltak az alapelvek, amikkel szimpatizáltam: ne igyál, ne drogozz, ne basszál – és baszásra mint egyéjszakás kalandokra kell gondolni, nem a nemi élet teljes kizárására, ilyenről soha senki nem beszélt. Hogy megértsük az egész alapjait, legjobb, ha egy kicsit teszünk egy kis időutazást a 70-es évek végi Amerikába. A pezsgő punkélet hozta magával a kellő rock and roll attitűdöt is, mindenki piából piába dőlt, és céltalanság jellemzett mindent. Washington DC-ben rengeteg fiatalkorú punkot, köztük magukat az együttestagokat is sokszor nem engedhették be a klubokba, mivel nem múltak el 21 évesek, így a hatályos törvények szerint alkoholt felszolgáló helyekre nem engedhették be őket. A bandák viszont hallottak egy módszerről, amivel orvosolni tudták a problémát: ikszet rajzolva a 21 év alatti srácok kezeire megjelölték őket, hogy ezáltal a pultosok ne adjanak ki nekik italt vagy cigarettát. A módszer remekül bevált, később nevet is kapott a dolog: All Ages Shows, azaz olyan koncertek, melyeken minden korosztály részt vehetett.

Én egy olyan közegből származom, ahol maga az alkoholizmus, a mindennapi, de legalább a rendszeres ivás egyszerre számított elfogadott társadalmi jelenségnek és elismerésnek is: „Ó igen, én nagyon berúgtam egy koncerten/suliban/random helyen, most aztán iszonyat menő vagyok, nem is emlékszem, mi történt.” Persze fiatal tizenéves „lázadóként” engem is vonzott ez a „menőség”, ám hamar úgy éreztem, hogy ez nem az, amit én akkor és ott akarok. Tizennyolc évesen rendesen elidegenültem az úgymond alternatív közösségtől, számomra a zene és az egész, ami vele jár, mindig is többről szólt, és nagyon lealacsonyítónak véltem azt a nézetet, hogy pia nélkül nem buli a buli. Mert ugye, ha nem iszol, nem vagy ember, és különben is, mennyi jó dologról maradsz már le. Aha, persze. Én ugyan csak öt évig voltam straight edge, de egyáltalán nem bánom, sőt kifejezetten örömmel gondolok vissza az így eltöltött éveimre. Nincsen itt semmi „sxe büszkeség”, egyszerűen csak úgy is jól tudtam érezni magam a bőrömben. Nem érzem, hogy kevesebb lettem volna, vagy kevesebb dolgot éltem volna át azzal, hogy mindig megfontolt voltam és tudtam a döntéseimről. Mai napig úgy érzem, hogy ez egy remek dolog volt, akkor az életemnek egy ilyen korszakra volt szüksége, amit csak a straight edge adhatott meg.

Az persze más kérdés, hogy egy idő után már nem tudott lekötni, és saját részemről nem is éreztem őszintének, de ezzel sem lacafacáztam sokat: egyszerűen csak váltottam, mert úgy érzem, sokkal fontosabb az, hogy magadhoz légy őszinte, mint az, hogy látszódjál valakinek. Legyen az egy hős straight edge harcos vagy egy iszákos majom, ha az őszinteség hiányzik az egészből, akkor nem ér az egész semmit sem. Mert a straight edge magadról szól… akkor miért is hazudnál önmagadnak?

 

Gábriel

*****

Valamikor réges-régen az amcsi cowboyok a tehenekre rásütötték a billogot, s ezzel egyértelművé vált, hogy a jószág hova tartozik. Meglepő, hogy ma is így működik a világ. A

marhák feltetoválják magukra, hogy hova kell besorolni őket. Valami egyszerű jelet kell használni, s kézenfekvő az írástudatlanok aláírása (X), hisz aki magát megcímkézi, az analfabéták értelmi szintjén van, vagy egy kicsit lejjebb… Aki nem tud olvasni, érthető, s még tolerálható, hogy e tudás hiányában tájékozatlanabb, de ha valaki tanult fejjel csinál magából sablon-majmot, megkérdőjeleződik, hogy mit is tanult, s mennyire nevezhető gondolkodó lénynek.

A straight edge szubkultúra a magasabb szintű tiszta emberi elme, jellem köpenye alá rejti a valahova tartozni vágyást. A megismerés teljessége nélkül, a világot kettéosztó jó-rossz tükrében magukat jónak titulálják. Egy hamis életképet kialakítva, megfoghatatlan eszmék hírnökeiként, prófétáiként feszengnek önmaguk előtt.

Ki az a tizenéves fiú, aki nem kíváncsi a cigi füstjére, az alkohol mámorára, a vagina hőfokára? Ha egy átlagos, hétköznapi fiatal káros szenvedélyek nélkül él, s elutasítja a múló örömök élvezetét, maradinak, konzervatívnak tartják. De ha skater csukát hord, a vádlijára X-et tetovál, és el tudja hitetni másokkal, hogy élvezi azt a dallamtalan disznóhörgést, amit ő zenének nevez, mindjárt másképp fest a dolog.

Ian Mackaye-nek egy reggel a folytonos másnaposság mellett az ágyában fekvő ismeretlen kövér szukával is meg kellett küzdenie. A cefre szaga sem mentette meg, hogy a kihízott menyecske lecsumázza a makkját. Ez a mély trauma elvette a kedvét a földi örömöktől, s mivel a Jehova tanúi akkor még nem voltak forgalomban, ezért maga keresett valami fennebb értelmet az életének. Naná, ha Tank Aranka nyálát kell levakarni a tojásáról az embernek, kétszer is átgondolja, hol kúrta el az életét. Ráeszmélt, hogy a mértéktelen italozás számára már nem nyújt semmi extra érzést, sőt… többet árt, mint használ. Szóval megvált káros szenvedélyeitől, s észrevételeit egy ovis dalhoz hasonló kvalitású nótában foglalta össze. Csakhogy egy 5 éves tudja magát annyira kontrollálni, hogy ne üvöltve mondja végig a mondókáját, az „énekes” jelzőt magára akasztó reformemberünk viszont nem. Eme átütő sikerű 48 másodperces szimfóniának a hatására tömegesen tértek meg az emberek, s ők is a józan élet mellett voksoltak. Mert a főhősünk példája ráébresztette őket arra, hogy az alkohol és könnyűdrogok világa nem vezet sehova – mindenki tegye le az újságot, s gépelje be a YouTube-on: minor threat-straight edge.

A gyönge idegzetű olvasók már a dal hallatán leszűrték a tanulságot, hogy az egész egy rakás szerves trágya, és egy elvonási tünetekben szenvedő szerencsétlen figura agyszüleménye. Aki viszont még mindig hisz abban, hogy megéri magad beskatulyázni és önmagad ellen cselekedni, hogy egy halmaz része legyél, magadat megtagadva, az gondolkodjon el az alábbi kérdéseken, mint Fekete Pákó a szorzótáblán:

1.) Ki az az egysejtű moszat, aki ilyen ótvar kutyaugatást hallva világosodik meg, pont egy koncert közepén?

2.) Miért esnek fiatalok százai a vak vezet világtalant szindrómába? Egy töketlen amcsi az Antikrisztus, mert leszokott a piáról?

3.) Miért kell hirdetni és nagybetűvel reklámozni, hogy: Mi józanok vagyunk! Mi fasza gyerekek vagyunk! Mikor az ember alapjáraton józannak születik, s bár vannak kivételek, de még mindig több a józan, mint a részeg, szerte a világon (persze csak hét közben).

Egy halom tizenéves keresi magát, hogy ki ő, miért éljen vagy haljon. És rengetegükben ott a bizonyítási vágy, hogy megmutassák a világnak, kik is ők. Sajnos, egy kiszínezett totemet faragtak maguknak, bálványként istenítve a tiszta tudatot, úgy, hogy a szó jelentésével sincsenek tisztában.

Én azt mondom: Akinek jólesik, megiszik egy sört, rágyújt egy pipára. Akinek nem, az marad a csokis tejnél. Nem kell ráerőltetni másra a magunk igazát. Nincs univerzális igazság. Előbb vagy utóbb mindenki megtalálja, kitapasztalja, hogy mire is van szüksége. Viszont ehhez sokszor meg kell ütnünk a bokánkat. A szükséges rossz vezet a jó felé, amik mi magunk lehetünk, nem pedig a fennebb értelem, a tiszta erkölcs és más spirituális badarságok.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, szabadon döntünk, és vállaljuk a tetteinkért a felelősséget. Ne divat, stílus és zenei szubkultúra határozza meg, hogy nekünk mi esik jól, és mi nem. De ha mindenképp egy fix helyet keresünk magunknak a társadalomban, és színvakként más színeit festenénk magunkra, az se baj. Hiszen: „A birkáknak egy hős kell, a hősnek jó sok birka. Nézz tükörbe, neked mi van a homlokodra írva.

L. Cs.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.02.11.

 

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!