Ahol nem kötnek bele a kötögető nőkbe

Szerbia a látszat, Norvégia a realitás országa

Mennyire áll jogunkban ítélkezni az egyre duzzadó embertömeg felett, amelynek tagjai a kiteljesedést és a nyugalmat más országban találják meg? Cserbenhagyták volna hazájukat, családjukat és barátaikat? Akiknek álmaik valóra váltására már nem jut idejük a hétköznapok túléléséért folytatott harcban, vajon nem árulják el önmagukat? Az igazság jóval árnyaltabb két végletes színtől, az ítélkezés földi jogáról pedig évezredes viták folynak. A tények viszont magukért beszélnek. Nikola Tesla valószínűleg senki és semmi sem lett volna, ha itthon marad, a Szerbiából való elvándorlás pedig inkább hagyomány, mintsem új keletű jelenség, apatikus itthoni napjainkban csak egy újabb hullám szemtanúi vagyunk.

10877714_10205162917609955_966224359_n

Dragana barátjával

Ćosić Draganától soha nem állt távol a külföldre költözés gondolata, hiszen fogtechnikusi végzettségét is már Magyarországon szerezte, Szabadkán, később a horvátországi Makarskán, majd Újvidéken próbált szerencsét. Iskolái befejezése óta szinte folyamatosan változtatja lakhelyét, és mindössze csekély mértékben kalandvágyból. Alanyom szavait idézve: „Nem várok én sokat az élettől, de nem volt már kedvem azon idegeskedni, hogy egyik napról a másikra élek.” A beszélgetésre Zentán került sor, amikor Dragana az ünnepekre hazalátogatott szülővárosába.

Gyakran hallhatunk az elvándorláskor felmerülő problémákról, a kinti munkakeresés nehézségeiről. Te hogyan tudtál kijutni egy olyan országba, amelyik nem kimondottan fogadja tárt karokkal az emigránsokat?

– Egykori főiskolai ismerősöm keresett meg, hogy a szakmámban lenne munkalehetőség Trondheimban, egy norvégiai egyetemi városban. Mivel volt más jelentkező is, egy hét gondolkodási időt kaptam, ezért nagyon gyorsan kellett döntenem és cselekednem. Először is a munkahelyemen kellett felmondanom, de mivel épp akkor csökkentették a fizetésünket, nem volt fájdalmas dolog. Sajnos még a kiutazásra sem volt elég pénzem, a barátaimtól kellett kölcsönkérnem, majd pár nap alatt utánajárni, hogyan jutok el a legolcsóbban és leggyorsabban Norvégiába. Ráadásul távolról sem biztos dologról volt szó, két nap próbaidő után azonban már alá is írtuk a szerződést és felvettek dolgozni.

10888031_10205162898649481_1633042126_n

Milyen volt az első benyomásod, amikor megérkeztél egy számodra idegen országba?

– Amikor leszálltam a repülőről, az első dolog, ami feltűnt, hogy Norvégia egy rendezett ország, és ettől máris biztonságban éreztem magamat. Nekem itthon egy bejelentett napom sincs és már kilenc éve dolgoztam, ott pedig az első naptól kezdve minden okmány el volt rendezve. A fizetés Norvégiában pontosan jön, ha túlórázok, kifizetik, szombatra 50, vasárnapra 100 százalékos bónusz jár. Ezek banális dolgoknak tűnhetnek, de én már nagyon belefáradtam abba, hogy itthon egy olyan fizetést kellett beosztanom, amiből még az alapszükségletekre sem telik.

10884852_10205162931210295_874895096_n

A norvégokról az a hír járja, hogy tartózkodóak, nem könnyű velük összebarátkozni. Neked hogy ment a beilleszkedés?

– Eleinte nehéz volt, főleg a gyenge angol nyelvtudásom miatt. Az első fél évet főleg ottani szerbekkel és az egykori magyarországi kollégáimmal töltöttem, ők nagyon sokat segítettek abban, hogy gyorsabban feltaláljam magamat. Hozzá kellett szoknom a vérmérsékleti különbségekhez. Ott jóval hidegebbek az emberi viszonyok, zárkózottabbak, nem szeretnek kötődni, de nem is igénylik annyira a társaságot. Mintha még egymás között is magányosak lennének. Azt viszont általában szeretik, ha valaki érdeklődik a szokásaik és kultúrájuk iránt, ha látszik rajta, hogy be akar illeszkedni, igyekszik megtanulni a nyelvüket. Ilyenkor sokkal könnyebben nyitnak az idegenek felé.

Találkoztál számodra teljesen idegen szokásokkal?

– Amiről beszéltünk, nekem az emberi kapcsolataik és társasági életez való hozzáállásuk volt nagyon furcsa. Nagyon sok olyan formalitás nem létezik, ami nálunk alapvető. Megeshet, hogy vacsora után, vagy buli közben szó nélkül felkelnek és elmennek haza. Ebben nincs semmi különös – nálunk ez azért furcsa lenne. Az ismerkedés is szokatlan volt számomra. Előfordulhat, hogy valakivel jót beszélgettél a hétvégén, aztán amikor másnap találkoztok a buszon, képes elfordítani a fejét, mert nem akar meglátni. Aztán ismét jön a hétvége, összefuttok és minden szuper, ott folytatjátok a társalgást, ahol a múltkor abbahagytátok.

10881261_10205162917929963_592059568_n

Szívesen címkézünk és akasztunk egymásra valós vagy valósnak vélt tulajdonságokat nemzetiségi alapon. Neked milyennek tűnnek a norvégok?

– Megbízhatóak, betartják az ígéreteiket, viszont néha nehéz őket kivárni, mert egyúttal nagyon kényelmesek is, nem szeretnek kapkodni. Ez általában azért van, mert folyamatosan kerülik a megterhelő szituációkat, nem szeretnek idegeskedni. Képesek valakit faképnél hagyni vita közben vagy hazamenni akár a munkahelyről is, hogy aztán az orvosnál stresszre hivatkozva kiírassák magukat egy hónapra. Számunkra ez vicces, hiszen itthon folyamatos stresszben él mindenki, és már sajnos észre sem vesszük, mert annyira a mindennapjaink szerves része.

Remélem nem csak munkából áll az életed, és olykor szórakozni is eljársz. Milyen az éjszakai élet Norvégiában, olyankor felszabadultabbak az emberek?

– A norvégok hét közben a munkának élnek, a hétvégén pedig féktelenek. Ilyenkor olyan a hangulat, mint nálunk szilveszterkor.

10881399_10205162898369474_1803418121_n

Hogyan néz ki egy hétvégi buli?

– Nagyon drága és kissé körülményes ország, általában jó előre meg kell tervezni a szórakozást. Mivel a klubokban 12 euróba kerül egy sör, a fiatalok szinte mindig „előpartikon” indítják az estét. Ezek már délután ötkor elkezdődnek, mert este tizenegyre akkora tömegek verődnek össze a szórakozóhelyek előtt, hogy a bejutásért órákig állhatsz sorba, és még akkor sem biztos, hogy beengednek. A biztonsági őr felméri az állapotodat, és ha ittasnak talál, jogában áll visszafordítani. Tinikkel viszont nem lehet összefutni szórakozóhelyeken. A klubokba se engednek be 21 év alatt és alkoholt sem kaphatnak, amíg el nem érik ezt a kort.

Minden térségnek megvan a maga szent és sérthetetlen tabuja, amelynek tiszteletét másoktól is elvárják. Te felfedeztél ilyet Norvégiában?

– Ami nekem feltűnt, az a természet tisztelete. Mindig csodálattal beszélnek róla és imádnak a közelében lenni. Nagy divat a hétvégi túrázás, amikor a kicsik, nagyok, öregek és fiatalok egyaránt kivonulnak a természetbe, távol a civilizációtól. Én is elkezdtem ennek a hobbinak hódolni, de egyelőre még a nyolcvanéves nénik is leköröznek.

10887749_10205162917489952_510148318_n

Sok szó esett Norvégia sajátosságairól, ebből is látszik, mennyire különbözünk. Szerinted melyik a legnagyobb különbség a két ország között?

– Norvégia a realitás, Szerbia pedig a látszat országa. Nálunk az se baj, ha összedől a ház, de azért elmennek a szépségszalonba, és képesek naphosszat kávézókban ülni. Norvégiában mindenki sokkal egyszerűbben öltözködik, az sem tűnik fel, ha a királynő sétál el melletted az utcán. Nem adnak a pompára, a külsőségek nem fontosak számukra. Nem látsz kikent-kifent lánykákat, nem felvágósak – ellentétben a mi kultúránkkal. Ahelyett, hogy dohányzással hívnák fel magukra a figyelmet, a norvég lányok szívesen kötögetnek a kávézókban, éttermekben, ez ott bevett szokás. Ha ilyet tennék itthon, valószínűleg élces megjegyzéseket kapnék és kiröhögnének. A norvégok másra költik a pénzt, például pihenésre, szabadidős tevékenységekre, használati eszközökre.

Jó hallani, hogy valamire költenek is, mert a skandináv országokról az az elképzelés él, hogy igencsak a fogukhoz verik a garast.

– Ez általában abból fakad, hogy ott mindenki rendezi a saját számláját. A takarékoskodás oka sokszor az, hogy szeretnének mihamarabb külön lakáshoz jutni és elszakadni a szülői háztól. Az élethez is így állnak hozzá, mindenki a saját útját járja. Ott a gyerekek évente csak pár alkalommal találkoznak a szüleikkel, általában ünnepekkor, nálunk sokkal szorosabbak a családi kötelékek. Csodálkoznak is kint, hogy én szinte napi kapcsolatban vagyok az otthoniakkal.

10833695_10205162917729958_48307321_n

Ha ilyen lazák a családi kötelékek, felvetődik a kérdés: milyen hosszú ideig tartanak a házasságok?

– Korán házasodnak és vállalnak gyereket, de gyakran rövid időn belül külön is válnak útjaik, nem ritka, hogy valaki 34 évesen egyedülálló, három gyerekkel, két házassággal a háta mögött, és még csak ez után iratkozik be egyetemre.

Szoktál érezni honvágyat? Ha igen, mit teszel ellene?

– Persze hogy szoktam, de manapság pl. a Skype-pal ez valamennyire enyhíthető. Másrészt, amikor megengedhetem magamnak, igyekszem elrendezni a kijutást a barátaimnak, hogy láthassam őket. Mindig nagyon boldog vagyok, amikor hazajövök, találkozhatok a szeretteimmel, és az otthoni ízek is nagyon tudnak hiányozni, a norvég konyha nem nekem való.

10904150_10205162917289947_1290925169_n

Szoktál változást tapasztalni látogatásaid alkalmával, látsz valamiféle pozitív jövőképet?

– Az emberek változhatnak, de a város mindig ugyanolyan. Kellemetlenül szoktam magam érezni, miután nagy örömmel elmesélem a külföldi tapasztalataimat és visszakérdezek az itthoni helyzetre. Szinte kizárólag panaszkodást hallok. Rossz érzés és lelkiismeretfurdalás-szerűséget is érzek ilyenkor, hogy nem tudok segíteni. Másrészt magamra ismerek, hiszen én is ilyen voltam, egyfolytában rinyáltam, amiért szinte ingyen dolgozok, nem tudok tervezni, csak túlélni.

Sokan panaszkodnak, hogy külföldön kihasználják őket. Te ezt hogyan látod?

– Én szeretek dolgozni és szeretem a munkámat. Amikor visszamegyek, örülök, hogy hasznosnak érezhetem magam és megbecsülnek. Többektől hallottam már én is, hogy külföldön túlhajszolnak és kihasználnak. Hát, ott bizony dolgozni kell, nem napi öt kávészünetért és a piacon való sétálgatásért fizetnek. Norvégiában mindenki saját maga osztja be az idejét, senki sem kötelez arra, hogy az egész napodat a munkahelyeden töltsd.

10877447_10205162917969964_1617494949_n

Te, akinek már sok külföldi tapasztalata van, mit javasolnál azoknak, akik vacillálnak: menjenek vagy maradjanak?

– Ilyen esetekben mindig el szoktam mesélni a saját történetemet, mert nekem hatalmas szerencsém is volt. Ha senkid sincs kint, csak szerencsét próbálsz, rengeteg pénzzel kell megindulnod. Ameddig nincs állandó munkád, senki sem bízik benned, állást pedig akkor szerezhetsz, ha komoly referenciáid vannak – ellenkező esetben természetes, hogy norvég állampolgárt vesznek fel. Lakást sem könnyű bérelni, általában egyéves szerződéssel adják csak ki és igen magasak az árak, én 1000 eurót fizetek havonta. Bármennyire is spórolunk, az étkezést 700 euró alatt nem lehet megúszni. Fontos még a nyelvtudás, mert már a takarítónőktől is elvárják, hogy alapszinten beszéljék a norvégot. Nehéz biztos talajra találni külföldön, de ennek ellenére én azt mondom, ha valakinek van megfelelő terve, érdemes belevágni és megtapasztalni, hogy másként is lehet élni, mint itthon.

10884448_10205162917409950_1351445562_n

Olvassátok el Edit történetét, aki több éves külföldi tartózkodás után visszatért szülővárosába!

The following two tabs change content below.
Győri Norbert

Győri Norbert

Győri Norbert néven láttam meg a napvilágot Zentán, abban az évben, amikor korszakalkotó heavy metal lemezek születtek Nyugaton, Jugoszláviában a novi val (új hullám) hódított, és meghalt Josip Broz Tito. Egyetemi diplomámat szociológiából szereztem, emellett hobbi szinten újságírással (a Press Szón kívül évek óta írok nyralothep néven zenei témájú cikkeket a Képes Ifinek) és zenéléssel (az Ashen Epitaph zenekarban) foglalkozom. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem néznek rám hülyén, mikor jól érzem magam, ahol nem kell öltönybe bújt ördögöket kerülgetnem, akik istennek hiszik magukat és arról sem akarnak meggyőzni, hogy rettegnem kell.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!