Jobb élet-e a szerintünk se jó élet?

Itthon soknak tartjuk a 12 órás munkaidőt, külföldön simán bevállaljuk – a menni vagy maradni kérdéséről a Zenben

Süvít a teafőző, forró víz gőze csapja meg az orromat. Duruzsolnak körülöttem az emberek. Fogarassy Fanny nyom le egy puszit, miközben ragyogó szemmel mondja, hogy milyen jó, hogy minden ismerőse itt van. A három perces párbeszédünkben azt is elmondja, hogy már régóta szeretett volna egy ilyen nyitott fórumot a Zenben, de finoman érzékeltették vele, hogy itt úgyse lenne rá érdeklődő… Most azonban jogosan büszke a sok emberre, aki megjelent. Mert bizony vadászni kellett az ülőhelyet a narancssárga fényben úszó kávézóban.

b 2

Az estnek négy főszereplője volt: Guzsvány Szilveszter (aki kipróbálta, hogy milyen külföldön élni, de mégis úgy döntött, hogy hazajön), Mezei Szilárd (a művészéletet élő, aki próbál itthon maradni), Szepesi Zoltán (aki Badis Róberttel a zentai és a magyarkanizsai középiskolás fiatalok körében végzett egy migrációs kutatást) és Sutus Áron (aki szintén próbál itthon maradni, és a moderátor szerepét töltötte be az este folyamán). Mezei Zsófia, az esemény szervezője hangsúlyozta a beszélgetés kezdete előtt, hogy szeretnék, ha párbeszéd alakulna ki a közönséggel, hiszen sok olyan ember jelent meg a vitafórumon, akinek van tapasztalata és véleménye is az elvándorlás kérdéséről.

b 6
Ahogy Sutus Áron is elmondta az elején, ez egy olyan témakör, amiről nem órákat, hanem napokat, heteket lehetne beszélgetni.

A felszólalók tézisekben gondolkodtak az est folyamán. Labdákat dobtak fel, igaz, nem sokat ütöttek le. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom én is pontokba szedni mindazt, ami megütötte a fülemet abban a másfél órában, amíg elszürcsölgettem a teámat.

Hogyan lehet felépíteni gazdaságilag mindazt itthon, ami jelen pillanatban nincs?

A bácskertesi születésű Guzsvány Szilveszter 13 évet élt Budapesten, majd úgy döntött, hogy hazatelepül. Talált egy piaci rést, szódaforgalmazó vállalkozást indított Zentán, ahol ebből hiány volt.

Mezei Szilárd, Szepesi Zoltán, Guzsvány Szilveszter, Sutus Áron, Mezei Zsófia

Mezei Szilárd, Szepesi Zoltán, Guzsvány Szilveszter, Sutus Áron, Mezei Zsófia

Szilveszter hitvallása szerint:

• Közösségben kell gondolkodni, nem pedig egyénben.

• Úgy látja, akinek nálunk lehetősége van vállalkozni, az a kapitalista vonalat képviseli, kihasználja a munkaerőt. Holott a lényeg az lenne, hogy minél több embernek adjanak munkát. Ez megoldást jelenthetne, és erre törekszik ő is.

• A kivándorlást kettéválasztaná az egyetemet végzett elvándorlókra és a szakmunkásokra. A vajdasági közösség a szakmunkásoknak mindenképp tudna kenyeret és alapvető életfeltételt biztosítani.

• Szót ejtetett arról is, hogy itthon a szolgáltatások minősége bosszantóan rossz. Az emberekben nem lehet megbízni. Pedig ügyeskezű emberekből nincs hiány, és ezeket irányítva jól működő szolgáltatóipart lehetne létrehozni. Meg kellene tanulni azonban azt, amit például Budapesten többnyire már tudnak, hogy a vevőnek mindig igaza van. Egy zentai példát hozott fel, ahol az üzletvezető lebutázta a vevőt. Szilveszter szerint egy szolgáltató, egy eladó nem engedhet ilyet meg magának. Vajdaságban azonban gyakran megesik. Amíg itt ilyen emberek meg tudnak élni, amíg nincs elég nagy verseny a szolgáltatóiparban, addig lehet az új vállalkozásoknak keresnivalója.

•„Az állami szférában értelmetlen a munkaelosztás: ha belépsz a pártba, akkor van munkád, ha máshogyan gondolkodsz, akkor nincs munkád. Emiatt nem lesz előrehaladás, mert az ügyfélnek kell elmagyarázni a pult másik felén dolgozónak, hogy hogyan kellene a dolgoknak működni, ráadásul ilyen helyekről, intézményekből az emberek dühösen jönnek ki, sokszor a probléma megoldása nélkül.

Itthon 6 órát, külföldön 12-őt, itthon már a szombat délután is kellemetlen, külföldön a vasárnap se gáz

Szepesi Zoltán által idézett statisztikából sok minden kiderült. A zentai Egészségügyi Középiskolában, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban és a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontban végezték a felmérést.

b 3

• Vegyük példának azt, hogy munkavállalás céljából a középiskolások 44%-a költözne át Szerbián belül egy másik városba. Ez az adat érthető, és még soknak is tűnhet, viszont párhuzamosan azt is megkérdezték, hogy munkavállalás miatt hányan mennének külföldre, és ez az arány 80% volt. Magyarán a fiatalok előbb mennének külföldre, mint Szerbiában másik városba.

• Ugyanakkor a fiatalok 50%-a vállalna itthon a végzettségének nem megfelelő munkát, külföldi munka esetén viszont ez 70%-ra tehető.

• A statisztika azt is felmérte, hogy mekkora az a fizetés, amivel a fiatalok megelégednének Szerbiában, illetve amiből szerintük meg lehetne élni. A válaszok átlaga: 72 ezer dinár. 40 ezer dinár alatt a megkérdezettek 10%-a vállalna munkát, 40 ezer felett pedig a 60%-uk.

Lelki és szellemi vonatkozások, itthon kezdjünk valamit az itthoniakkal

Mezei Szilárdot a migrációnak a lelki és szellemi vonatkozásai érdeklik, továbbá, hogy miben különböznek egymástól az itthon maradottak és az elvándorlók.

b 4

• Szilárdnak számos lehetősége lett volna külföldön élni. A zenészek sokkal mobilisabbak, mivel foglalkozásuk nem nyelvfüggő, sokkal nemzetközibb ez a foglalkozás, mint bármi más. Anyagilag is és egzisztenciálisan is sokkal jobban járt volna, ha elmegy itthonról. Szilárdot mégis az foglalkoztatta inkább, hogy itthon, itteni emberekkel valósítsa meg a zenéről és az általa képviselt művészetről alkotott elképzeléseit. Célja, hogy itthon olyan műhelyeket alakítson ki, amiből születhet egy kisebbféle mozgalom, ami önállóan is megélhet. Műhelyeiben nemcsak magyar nyelvű fiatalok vesznek részt, hanem szerb ajkúak is, amit viszont játsszanak, az a magyar népzene gyökereihez nyúl vissza. A többéves újvidéki műhelyek eredménye az lett, hogy sikerült pár állandó tagot kinevelnie, ami igazából már sikerélménynek számít.

A boldogságfaktor

Szepesi Zoltán pszichológus a boldogságot mint a döntéshozás egyik legfontosabb tényezőjét vizsgálta.

• Bede Márton egyik cikkét említette, amiben a szerző a magyarországi politikai rendszert összehasonlította a dél-amerikai politikai rendszerekkel, és az egyik következtetése az volt, hogy ott se működik semmi, de legalább az emberek boldogok. Ott is ugyanúgy korrupt az állam, de legalább tudja, hogy hol a helye: nem az emberek életében. Ha valaki kecsketejet akar árulni az utcán, akkor nem szabadítanak rá mindenféle hatóságot, hanem engedik érvényesülni.

b 5

• Szepesi szerint fontos, hogy tudjuk, hol a helyünk és hol a fejünk. Elvileg mi Európához tartozunk, azt viszont számba kell venni, hogy a kontinens társadalmainak fejlődése szétvált a hetvenes években. El kell fogadnunk, hogy vannak hatalmi- és gazdasági központok Európában, mi viszont más pályán vagyunk, nem lehetünk ilyen centrum, de beszállítók még lehetünk (akár agyat, akár vállalkozási lehetőséget, akár tőkebefektetési lehetőséget is tudunk nyújtani). Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor boldogok lehetünk, ha belátjuk, hogy ez a mi pályánk.

És mi az, hogy „jobb élet”?

Az est vége felé a közönség soraiból Bicskei Zoltán az addigra már több ízben elhangzott kijelentésre kérdezett rá: mi az, hogy „jobb élet”? Mezei Szilárd próbált meg válaszolni rá.

• Azok, akik kimennek, általában rosszabbul élnek, mint itthon, de nem anyagilag. Szilárd elmondása szerint akárhány itthonról elment ismerősével találkozik, mindegyik elképesztően vágyakozik haza, és ha csak tehetik, nyugdíjas korukra haza is térnek, sőt, a legtöbben ki is mondják, hogy nem érte meg elmenni. Az is igaz viszont, hogy nem éri meg itthon maradni. Anyagilag semmiképp. Soha nem lesz olyan egzisztenciánk, mint külföldön. Viszont az sem jó, hogy külföldön robotként élnek, méltatlan munkahelyeken töltik el minden idejüket, így élve le az életüket. Szilárd úgy gondolja, hogy nem annyira katasztrofális az itthoni helyzet, mint amennyire a kivándorlások arányai mutatják. A kivándorlás egyik fő oka az lehet, hogy nincs meg a szülőföldhöz való kötődés. Ez viszont a szülők hibája, mivel nem úgy nevelték a gyerekeiket, hogy ez meglegyen.

Az est végén Keszég Ákos (hegedű) és Mezei Szilárd (brácsa) zenéltek

Az est végén Keszég Ákos (hegedű) és Mezei Szilárd (brácsa) zenéltek

Sutus Áron a számos zárszó egyikeként egy emigráló barátjáról mesélt, aki után kiment a felesége és a két gyereke is. A szakmájának megfelelő munkát talált kinn. Így fogalmazott indulás előtt: Figyelj Áron, én szeretek enni, a feleségem szeret enni, a két gyerek nagyon szeret enni. Ezt itthon a mostani keresetünkből nem tudjuk megvalósítani, úgyhogy megyek.

Fotók: Kovács Vecei Sára

Ha tetszett a cikk, támogasd a Press Szót, hogy sok hasonlót írhassunk! Kis segítség is nagy segítség! Kattints a képre a részletekért!

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!