Oda jöttek, ahonnan más menekül

Fanny és Szilveszter Budapestről Zentára költöztek

Kérem a Kedves Olvasót, hogy kísérje figyelemmel a következő sorokat, a bekezdés végén pedig ne felejtse el felszedni az állát a földről. A helyi képviselő testület 2013-ban elfogadta Zenta Község 2014-2017 közötti időszakra vonatkozó népesedéspolitikai cselekvési tervét, mely dokumentumban a következő adatok szerepelnek: „Zenta község területén a legtöbb lakos 1971-ben élt, az akkori népszámlálás eredményei szerint összesen 31 416 személy. Ebben az évben kezdődött meg a folyamatos elnéptelenedés, és a 2011. évi népszámlálás szerint Zenta község lakossága az eltelt 30 év alatt 8 100 fővel csökkent. A 2011. évi népszámlálás eredményei szerint Zenta község területén 23 316 személy él.” A fejezet zárómondataként pedig a következő szerepel vastag, fekete betűkkel: ZENTA LAKOSAINAK SZÁMA AZ ELKÖVETKEZENDŐ 50 ÉVBEN MEG FOG FELEZŐDNI!

Zentai pillanatkép régen és ma (Fotó: Nagy-Abonyi Arnold, ZynthArt)

Zentai látkép régen és ma (Fotó: Nagy-Abonyi Arnold, ZynthArt)

Ijesztő szavak ezek, nem igaz? Ezek után azt gondolhatná az ember, hogy a mi szeretett Zentánk egyszer csak minden szépségével és értékével együtt eltűnik a térképről. Jó, ne legyünk ennyire drasztikusak, de a játszótereken bizonyára mind halkabbá válik majd a boldog gyerekzsivaj.

Vannak azonban, akiket mindez nem riaszt el attól, hogy Zentán telepedjenek le: Fogarassy Fanny és párja, Guzsvány Szilveszter hátrahagyva pesti életüket, már másfél éve növelik a város lakosainak számát.

Fogarassy Fanny és Guzsvány Szilveszter

Fogarassy Fanny és Guzsvány Szilveszter

Fannyval beszélgettem az ideköltözésük körülményeiről.

• Milyen szálak fűznek Vajdasághoz?

– Budapesten születtem, édesanyám zombori, édesapám magyarországi. A szüleim között 20 év a korkülönbség, így csak anyai ágról ismerhettem a nagyszüleimet. Innen a kötődés Vajdasághoz. A kis pesti lányt mindig “lerakták” a délvidéki nagyszülőknél a különböző szünetekre, így mondhatni a bezdáni Baracska partján nőttem fel. Nagyon jól éreztem itt magam: békákat fogtam, és csupa olyan dolgot csinálhattam, amit Pesten nem. Teljesen más irányba szocializálódtam, olyannyira, hogy szinte “Vajdaság-mániás” lettem. Sokkal jobban éreztem itt magam, mint Budapesten. Általános iskolába Zomborba, középiskolába pedig Bajára szerettem volna járni, de egyiket sem engedték meg a szüleim. Az egyetem kiválasztásánál már nem tudtak beleszólni, így Pécsre iratkoztam, hogy minél délebbre legyek. Innen jártam le Vajdaságba, hol stoppal, hol busszal. Nagyon sok emlékem és a kapcsolataim java része is Délvidékhez fűződik, majd lett egy Kupuszináról származó párom. Mindketten úgy terveztük, hogy Vajdaságban fogunk élni, végül pedig úgy hozta a sors, hogy ideköltöztünk.

A csillogó Budapest

A csillogó Budapest

• Hogy állsz a szerb nyelvvel?

– Nem beszélem rendesen. Megy valamennyire, de egy teljesen szerb közegben aligha állnám meg a helyem.

• Szerencsére egy többségében magyarlakta település, Zenta lett a célpont. Az ismeretlenbe jöttetek, vagy oka volt, hogy ezt a várost választottátok végállomásotoknak?

– Az ismeretlenbe jöttünk. Én később Szegeden folytattam az egyetemet, mellette dolgoztam, Szilveszternek is volt munkája Pesten, de egyikünk sem szeretett ott élni. 2-3 hetente jártunk le Vajdaságba. Szilveszternek nagyon sok ismerőse volt Zentán, így ő mutatta meg nekem a várost. Egyik alkalommal beültünk a Zen kávézóba. Spriccert rendeltem, és nagyon meglepődtem, amikor ásványvízzel hozták ki. Nem értettem a dolgot, mert hát a rendes spriccert szódával kell inni, de az sajnos nem volt a kocsmában. Innen jött a vállalkozásunk ötlete. Közben a társtulajdonos, Vijatov András is elkezdett rajta gondolkodni, és az apósa is megerősítette, hogy egy szódaüzem indítása jó ötlet lenne. Az inspiráció tehát megvolt, és a megvalósítás sem váratott sokat magára. Hosszú ideig gondolkodtunk, hogy legyen… Elég, ha időnként lejárunk Zentára…? Majd rájöttünk, hogy így nem fog működni.

• Pest mellett Zenta egy aprócska város. Nem volt nehéz feladni az ottani életeteket?

– Egyikünk sem szereti Budapestet. Én ott születtem, de egyáltalán nem érzem magam ottaninak. Bemutatkozásnál, ha megkérdezik, nem tudom azt mondani, hogy budapesti vagyok. A gyerekkori emlékeim mind Vajdasághoz kötődnek, így mindig azt válaszolom, hogy zombori vagyok, és annak is érzem magam. Szilveszter 13 évet élt Budapesten, ennyi bőven elég is volt neki.

fanni 1

• Mit szerettek Zentában?

– Szeretjük, hogy nyugodtabb, kevesebb a stressz. Budapesten sokkal feszültebbek az emberek, nem figyelnek egymásra, nem tudnak úgy együtt élni, segíteni egymást, mint itt, nincs meg ez a közvetlenség. Ott a külsőségek számítanak: az, hogy milyen márkájú ruha van rajtad, kivel mész inni és hova. Nagyon sok minden  hiányzik onnan, ami itt megvan. Ez biztos fordítva is állja, az az igazság, hogy elfogult vagyok. A legfontosabb mégis az, hogy Zentán kialakulnak igazi közösségek, ami Pestre kevésbé jellemző.

• Hogyan reagáltak a családtagok, a barátok a költözésetek hírére? Visszatartottak vagy inkább támogattak benneteket?

– A barátok közül nem volt olyan, aki azt mondta volna, hogy ne menjünk. A többi vajdasági ismerősünk, akik Magyarországon élnek, szintén nagyon szeretnek itt. Ha egyedül vág bele az ember, felér egy nagy fejesugrással. Szerencsére nekünk itt volt András, akinek zentai lévén kiépült kapcsolatrendszere van. Családi részről pedig már semmi sem kötött Budapesthez, nem volt kihez hazajárni.

fanni 5

• A Magyarországon élő vajdasági ismerőseitek nem vágynak vissza? Főleg azok után, hogy meséltek nekik az itteni élményeitekről.

– Dehogynem! De ez attól is függ, hogy hol élnek. Nagyobb arányban jönnének vissza azok, akik Pesten vannak, mint azok, akik Pécsett vagy Szegeden. Ők a közelség miatt sűrűbben járnak haza. A magyarországi vidéki városoknak más a hangulatuk, mint a nagyvárosoknak. Néha zavarja az embert a magyar mentalitás, aminek megvannak a jó oldalai is, de én sajnos már csak a rosszat veszem észre, ami az én hibám. A Magyarországon élő barátaink vágynának vissza, de ott teremtették meg az egzisztenciájukat, oda köti őket a a párkapcsolatuk, a családjuk, és így már nehéz hazaköltözni.

• Mindenki menekül Szerbiából, ti mégis ide jöttetek. Miért?

– Az egyik ok Szilveszter üzleti  életben való jártassága volt. A budapesti vállalkozói világban olyan ismeretekre tett szert, amelyekre itt nehezen tudott volna. Úgy gondolta, hogy amit a Pesten töltött 13 éve alatt megtanult, nagyon jól tudja majd kamatoztatni, mert az itteni vállalkozások még nincsenek a magyarországi szinten. A másik ok szintén Szilveszterhez kötődik. Célként tűzte ki, hogy munkát ad a vajdasági embereknek. Rossz látni, ahogy a falvakban egyre fogy a népesség, egyre kevesebbet termelnek, és ezért egyre többen vándorolnak el. Egyszerűen ilyen a gazdaság, nehéz megélni. Úgy gondolta, ha lejövünk ide, és indítunk egy vállalkozást, munkát tudunk biztosítani néhány magyar fiatalnak. Négy embernek már megadtuk a lehetőséget. A harmadik ok pedig, hogy nem csak Vajdaságot, de Szerbiát is szeretjük. Úgy gondolom, hogy a szerb és a magyar mentalitás úgy tudott összeérni, mint ahogy a fésűk szálai összefonódnak, ha összeilleszted őket. Más országokban, ahol szintén élnek magyarok (pl. Ukrajna, Szlovákia, Románia) nem feltétlenül sikerült ilyen szépen összefűződnie a két közösségnek. Persze minden egymás mellett élő kultúra súrlódik, de a szerb és a magyar esetében talán ez kevésbé jellemző. Maga Vajdaság olyan kis sziget, amely különleges légkört tudott megteremteni, olyat, amelyikben jó élni. Kimehetünk külföldre dolgozni és kereshetünk havi 1000 meg 2000 eurót, és lesz majd nagy házunk meg medencénk, de távol leszünk a barátoktól, a családtól és a tanyasi tojástól. Ez jó lesz? Bennünket nem feltétlenül a pénz motivál, hanem az, hogy olyan közösségben éljünk, ahol ha akarunk, délután a munka után lemegyünk pecázni a Tiszára. Nekünk ez sokkal többet jelent, bár beállítottság kérdése, nem mindenki ilyen, sok embernek fontosabbak az anyagiak. A költözés nagy lépés, de ha az ember megteszi, és eldönti, hogy mit és hol akar csinálni, sikerülni is fog neki. Maga a döntés a legnehezebb, de ha már elhatároztad magad, onnantól kezdve csak előre kell nézned.

fanni 2


Ha tetszett a cikk, támogasd a Press Szót, hogy sok hasonlót írhassunk! Kis segítség is nagy segítség! Kattints a képre a részletekért!

The following two tabs change content below.
Göblös Nikoletta

Göblös Nikoletta

Anyukám születésem előtt a következő kijelentést tette: ,,Szőke hajú, kék szemű kislányt szeretnék!". Kívánsága 1991. március 20-án teljesült, amikor is megszülettem, így gyarapítva Zenta lakosságát. Az általános és középiskolát is drága szülővárosomban fejeztem be, 2012-ben azonban elszakadtam tőle, és megkezdtem újságírói tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Azóta igyekszem, hogy megismertessem írásaim és magam, elsősorban Vajdasággal, a többi pedig a jövő titka.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!