„Mi is találhatnánk magunknak oligarchát”

Bodoky Tamás, a civilek adományaiból közpénzek útjait kutató Átlátszó.hu főszerkesztője

Bodoky Tamás (fotó: www.mediapiac.com)

Bodoky Tamás (fotó: www.mediapiac.com)

A WikiLeaks kiszivárogtatásain felbuzdulva alapították meg Bodoky Tamás főszerkesztő vezetésével 2011-ben az oknyomozó újságírásra specializálódott Átlátszó.hu portált. Létrehozását azzal indokolták, hogy a vezető magyar médiumok politikai és gazdasági érdekcsoportok játékszerévé váltak, és nem újságírók döntik el mi jelenhet meg bennük. Bodoky Tamásnak személyes tapasztalatai is voltak-e téren, hiszen az Indexnél 2010-ben azért mondott fel, mert úgy érezte cenzúrázzák az írásait .

Az Átlátszó.hu már indulása első hetében a rendőrség célkeresztjébe került, Bodoky Tamást azért rendelték be, hogy elárulja, ki volt a forrása az általuk közzétett hírnek, melyben közölték, hogy meghackelték a Brókernet informatikai rendszerét. Bodoky a börtönbüntetést is kockáztatva megtagadta forrása kiadását. Az informátorok védelmére azóta is nagy hangsúlyt fektet az oldal, titkosított platformon keresztül elérhető postafiókon várják a polgárok kiszivárogtatásait. Az átlátható kormányzás érdekében próbálják meghonosítani Magyarországon a közérdekű információk kikérésének gyakorlatát, ezért KiMitTud? néven elindítottak egy rovatot, melyen keresztül bármelyik olvasójuk könnyedén, megfelelő jogi formába csomagolva juttathatja el közérdekű adatokra vonatkozó igénylését a különféle állami intézményekhez.

Számos önkéntes újságíró, jogász, informatikus csatlakozott az Átlátszó csapatához, hogy segítse munkájukat. Az oknyomozást végző újságírók fizetése leginkább a polgárok önkéntes adományaiból származnak. Az olvasók néhány ezer forintos hozzájárulásokkal segítik az Átlátszó munkáját, ez viszont olyannyira népszerű, hogy a honlapon feltüntetett adat szerint, az idei év első négy hónapjában már 3 635 805 forint folyt be bankszámlájukra. A lap főszerkesztője múlt pénteken a Közép-európai Egyetemen (CEU) Journalists and Whistleblowers in an Era of Mass Surveillance (Újságírók és kiszivárogtatók a tömeges megfigyelés korában) című konferencián szerepelt, melyet követően válaszolt a Press Szó kérdéseire is.

bodoky 2

• A civilek akik felajánlják nektek a pénzüket, milyen kísérőszöveggel teszik ezt?

– PayPalon lehet utalni, meg bankszámlára, úgyhogy nem sok lehetőségük van hozzáfűzéseket tenni. Mi a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megértessük, ezt a munkát akkor tudjuk végezni, ha a közönség is anyagi áldozatokat vállal érte. Szerintem az interneten nem lehet előfizetésessé tenni egy oldalt, mert akkor senki nem kattint oda, de ha megtetszik neki, akkor hajlandó áldozni rá, amennyiben ezt jól tudjuk kommunikálni.

• Megértették a polgárok, hogy csak az általuk támogatott média az, ami az ő érdekeiket szolgálja?

– Megértették, hogy az újságíróknak is kell fizetés, mert nekik is vannak számláik és megértették, ha nem ők adják be a pénzt, akkor nyilván mi is találhatnánk magunknak oligarchát, de az már nem arról szólna, hogy az ő érdekeiket védje.


bodoky 6

• Vannak elvárásaik veletek szemben azért mert támogatnak titeket?

– Egy-egy személy többnyire kis összeggel, pár ezer forinttal támogat minket, de ha valaki nagyobb összeget ad, velük is szerződésbe foglaljuk, hogy nem lehet beleszólásuk a szerkesztéspolitikába, de eddig ezzel nem is próbálkoztak. Néha bekommentelnek, hogy na ezt a cikket nem vártam volna tőletek, nem ezért adtam, de ez a maximum.

• Paradigmaváltás ez a magyar médiában, hogy civilek közvetlenül támogatnak médiumot?

– A Klubrádió is gyűjt adományokat, régebben a szocialista kormányok alatt a nemzeti oldal is gyűjtött, tehát nem gondolom, hogy mi vagyunk az első fecske ebben a történetben. Paradigma váltás akkor lenne, ha egy ilyen non-profit és adomány alapú portál meg tudná közelíteni a biznisz alapú médiavállalatokat. Angliában például a Guardiant is egy alapítvány adja ki, de ott ez a gyakorlat már annyival előrébb tart, hogy a nagy cápákkal egy ligában tudnak úszni.

• A civileken kívül a másik meghatározó forrásotok az alapítványi támogatások. Magyarországon létezik olyan oldal, alapítvány, intézményi szerv, amelynek érdeke az oknyomozó újságírást támogatni vagy csak külföldi forrásokra tudtok támaszkodni?

– Magyar állami és önkormányzati forrást eleve nem fogadunk el, mivel cikkeinkkel épp őket dögönyözzük, ezért ez nem lenne igazán korrekt. Csak külföldi támogatásaink vannak, szólásszabadságot és demokráciát támogató nagy alapítványok, mint a Nyílt Társadalom Alapítvány, Norvég Alap vagy a Fritt Ord.

Máriás Leonárd Oroszi Babettal, az atlatszo.hu újságírójával közösen kapta meg a Göbölyös Soma-díjat. (Fotó: Kovács Attila - MTI)

Máriás Leonárd Oroszi Babettal, az atlatszo.hu újságírójával közösen kapta meg a Göbölyös Soma-díjat. (Fotó: Kovács Attila – MTI)

• Korábban te is elnyerted az év fiatal magyar oknyomozó újságírójának járó Soma-díjat, csakúgy mint idén a vajdasági származású újságíró, Máriás Leonárd. Az ő díját követően Vajdaságban voltak olyan kommentárok, hogy az a szerencséje, hogy Magyarországon foglalkozik ezzel, nem Szerbiában, mert különben már megütötte volna a bokáját. Hogy látod, valóban ilyen nagy a különbség a magyarországi oknyomozó újságírók és balkáni kollégáik biztonsága között?

– Én fizikailag nem érzem magam veszélyeztetve, inkább egzisztenciálisan. 2006-ban fordultam az oknyomozó újságírás felé, azóta azt látom, hogy aki ebbe nagyon beleássa magát, az egy idő után munka nélkül marad. Ez velem is megtörtént 2010-ben az Indexnél. Akkor azt gondoltam, hogy nem állok be egy másik laphoz, ahol majd megint kirúgnak, ha lesz valami nagy balhé, hanem inkább csinálok egy saját céget. Volt egy-két necces történet, hogy fenyegettek, de fizikailag soha nem éreztem magam veszélyben, inkább a megélhetésedet, a jó hírnevedet kezdik ki, ha valakinek belemész az érdekszférájába. A Balkánon más a helyzet, részben jobb, részben rosszabb. Abból a szempontból jobb, hogy azokban az államokban, ahol még nincs EU, csomó nyugati segély irányul a médiára, akik nekünk már nem adnak. Tehát pénzt szerezni ott most könnyebb, ugyanakkor valószínűleg nyersebb a közeg és lehet, hogy durvábban reagálnak egy-egy ilyen jellegű cikkre.

• Eredetileg agrármérnöki szakon fejeztél, tehát egész más területről érkeztél az újságírásba és később is sokáig tudománynépszerűsítéssel foglalkoztál. Miért mentél el ebbe az irányba? Voltak a szemedet nagyon bántó korrupciós ügyek?

– Egy idő után azt éreztem, hogy az oknyomozás az izgalmas része a szakmának, ezt egy magasabb szintnek éreztem. Személyesen nem tapasztaltam meg igazán a korrupciót, mert nincs bizniszem, viszont mint újságíró dőltek hozzám az ilyen jellegű információk, nagyon sokan keresték rajtam keresztül a nyilvánosságot, akik ilyen-olyan korrupciós ügyeknek az elszenvedői voltak.

bodoky 4

• Egy oknyomozó újságíró esetében talán jobban lehet mérni a teljesítményt, mint a szakma egyéb területén. Az Átlátszó elmúlt 3 évében „hány fej hullott” a tevékenységetek nyomán, tehát kiket vontak felelősségre egy-egy cikketek miatt?

– A legelején amikor az MVM ügyet felmelegítettük , akkor vádat emeltek a régi, Kocsis István-féle menedzsment ellen. Az az ügy már teljesen be volt söpörve a szőnyeg alá amikor mi elővettük. Ezt követően történt meg a vádemelés. Mondjuk azóta se történt semmi, de hát ez már nem minket minősít. Ott volt „Tüzépes Kati”, a zöldhatósági elnök ügye, akiről megírtuk, hogy plagizált, nem volt doktorija, hanem valami lovagrendtől kapott doktorit. Aztán az NFÜ átvilágította az európai támogatásokat elnyerő cégeket, hogy van-e köztük átláthatatlan, akinek off-shore  tulajdonosai voltak.

• Saját jogász és ügyvéd csapatot foglalkoztattok. Milyen gyakran jártok bíróságra?

– Nagyon gyakran, minket is rendszeresen perelnek helyreigazításért, de mi még sűrűbben perelünk közérdekű adatért. Körülbelül 70-80 perünk volt már információszabadságért, minket pedig kb. 10-szer pereltek helyreigazításért. A pereink kétharmadát megnyertük.

Az Átlátszó.hu a Nixon elnököt megbuktató Watergate botrányra és az azt megfilmesítő Az elnök emberei című 1972-es filmre utaló kollázsa

Az Átlátszó.hu-nak a Nixon elnököt megbuktató Watergate botrányra és az azt megfilmesítő Az elnök emberei című 1972-es filmre utaló kollázsa

• Az előadás során jóval optimistábban beszéltél az oknyomozó újságírásban elérhető eredményekről, mint általában szoktak az újságírók. Érzel a szakma részéről egy felelősségelhárítást abban, amikor eleve legyintenek, mondván úgysem érdemes ezzel foglalkozni?

– Nem tudom mi van a többi újságíró fejében, én inkább a saját tapasztalataimról tudok beszélni, de igen, sokszor ezzel hárítják el, hogy egyáltalán erőfeszítéseket kelljen tenni. Én ezzel nem értek egyet.

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”