Nagyon fárasztó folyton megállni a helyedet külföldön

Ismerkedjünk külföldön élő zentaiakkal (IV.)

Portrésorozattal hangolódunk a város elvándoroltjai számára megálmodott I love Zenta fesztiválra (augusztus 14–15., Tisza-part, Oaza előtti tér). A gazdag programkínálat részei lesznek a Press Szó beszélgetős estjei is, ahol az elvándoroltak és az otthon maradottak közötti kapcsolat serkentésére fókuszálunk. Addig is kövessétek portréinkat, amelyekben külföldön élő zentaiakkal ismerkedhettek meg.

A kalandvágya hajtotta, nem az anyagiak, mint ahogy az automatikusan eszünkbe jut, amikor azt halljuk, hogy valaki külföldön próbál szerencsét. Papp Ágnes még csak négy éve járja a világot, mégis annyi helyen megfordult már, hogy ha a Facebook nem jegyezné meg helyette, a felét elfelejtette volna. Az óceánjáró luxushajón álommunkát kínáltak neki, de nem élt a lehetőséggel, inkább kikötött egy időre: Skóciában.

„ÉN IS KENGURUVAL AKARTAM FÉNYKÉPEZKEDNI”

„Amíg egyetemista vagy, minden szuper, a szüleid fizetik az albérletet. Van egy elképzelésed arról, hogy utána mi lesz, de sohasem úgy alakul. Én látni akartam a világot, tapasztalat által tanulni, még nem álltam készen egy »hétköznapi életre«. Nézegettem az interneten, hogy az ismerőseim, akik hajón vannak, micsoda helyekre eljutnak, kenguruval fényképezkednek. Azt mondtam magamnak, hogy én is ezt szeretném, és lám, fél év múlva lett egy ilyen képem!” – kezdi Ági a történetét vidáman.

561346_396381290380047_1851511134_n

Ági a kenguruval

Az óceánjárón szépen ívelt felfelé a karrierje, számtalan helyre eljutott, és jó érzéssel tölti el, hogy ha a nagy közösségi oldalon megnyitja azt az opciót, hogy merre járt a világban, tele van a térkép. Arra az unalomig ismételgetett kérdésre pedig, hogy melyik a kedvence, a következőt válaszolja:

10385298_753995774652854_453073213862336927_n

Munkatársakkal a hajón

„Bármelyik országban találsz szép helyeket, de vannak olyanok, amelyek megragadnak az életérzés miatt. Amikor Sydney-ben kimentem, szabadnak éreztem magam. Süt a nap, ott a tenger, a gyönyörű Bondi Beach, nagyváros, laza hangulat. Nagaszakiban szintén meghatározó élmény volt elmenni oda, ahová ledobták az atombombát, a Béke Parkba. Szemben állni a hatalmas szoborral, amely azt jelképezi, hogy soha többé ne történjen ilyen tragédia. Még a petíciót is aláírtam a nukleáris fegyverek ellen: Papp Ágnes, Zenta – olvasható Nagaszakiban.”

A SKÓTOK NEM IS SKÓTOK

Ági négy hajóút után szállt ki a ringből, mert úgy látta, akik túl sokáig csinálják, egy idő után megkeserednek és csak a pénzt hajtják.

„Amikor hazamennek, várja őket egy üres lakás, a jó kocsi. De hogy mikor fogják azt az autót hajtani, vagy mikor lesznek boldogok abban a lakásban, az már egy másik kérdés.” Eldöntötte, hogy nem folytatja tovább ezt az életformát, pedig pont ekkor jött egy levél Amerikából, a főirodából:

„Jelentkezési lap érkezett egy menedzser tréningre. Megkérdeztem az összes kollégámat, de más nem kapta meg ezt a lehetőséget. Ez azért jól esett, de már késő volt, mert addigra azt mondtam, hogy ez nem az, amit én szeretnék.”

Skóciában először egy étteremben dolgozott, ahol egy hónap elteltével felmondott, mert nem tetszett neki. „Ez a jó külföldben, hogy vannak választási lehetőségek. Ha nem szeretsz valamit, azt mondod, ez nem az, amit csinálni szeretnék, és öt nap múlva már olyan munkád van, amit élvezel.”

10526089_10204449421821526_6997795582011091153_n

Svájcban

Ági azóta is – egy éve – ugyanabban a forgalmas kis hotelben dolgozik Aberdeenben, Skócia északkeleti részén. Itt is sikerült gyorsan feljebb jutnia a ranglétrán, helyettes műszakvezető lett, ami kissé faramuci helyzetet teremt a munkahelyen: „Két napot dolgozom a recepción, kettőt az étteremben, hármat meg menedzserként, szóval ahol szükségük van rám, oda tesznek. Abból a szempontból jó, hogy nem unalmas, mindig mást csinálok, valami újat, viszont nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Egyik nap főnök vagy, a másik nap beosztott.”

A skótokról azt mesélte, hogy barátságosak, érdeklődőek, és nem igaz rájuk a smucig-sztereotípia. „Még viccelődnek is vele, hogy ha most nem hagynék borravalót, skót lennék”– meséli Ági, majd hozzáteszi, hogy azért „látszat-emberek”. Ez nem egyenlő azzal, hogy kétszínűek, de a kedvesség sok esetben felszíni, és éreztetik a külföldiekkel, hogy ők vannak otthon. Ági munkahelyén esett meg, hogy a 10 éve Skóciában élő, magas beosztású, a nyelvet kitűnően beszélő kolléganőjét a jogtalanul reklamáló ügyfél azzal sértette meg, hogy „native speakert”, vagyis anyanyelvi ügyintézőt kért helyette.

„HA HAZAJÖVÖK, MEGÖLELEM A HÁZUNKAT”

Ági pont ebbe fáradt bele, mint mondja: „Mindenhol feltalálom magam, Aberdeenben is lettek barátaim, úgy sétálok végig az utcán, mintha Zentán lennék, mégsem érzem azt, hogy oda tartozom. Nagyon nehéz megállni a helyed, főleg olyan munkakörben, ahol nap mint nap angolul kell beszélni, és persze nem mindig úgy jönnek a szavak, mint az anyanyelveden. Persze, hogy észreveszik az akcentust.”

960242_587533527931488_1805884101_n

Édesanyjával

Szívesen „hátradőlne” kicsit és olyan helyen élne, ahol ismeri a nyelvet, a kultúrát. Egyelőre Pest a terv, innen közelebb lenne az otthoniakhoz: „Hiányoznak a gimis barátnők. Rendszeresen beszélünk Skype-on, de ez nem ugyanaz, mintha leülnénk kávézni vagy elmennénk együtt szórakozni.”

Legutóbb egy éve járt Zentán,  pont a fesztivál előtti héten: „még a házunkat is meg fogom ölelni” – lelkendezett nővérének, miután  lefoglalta a repülőjegyet.

Itthon pedig leginkább a nyugalmat élvezi, ahogy kiül a kertbe egy könyvvel és hallgatja a csöndet. Hosszútávon azért hiányozna neki a nyüzsgés, emiatt nem költözne haza – Zenta az emberek és az emlékek miatt fontos számára.

Elvándoroltál Zentáról? Gyere haza a fesztiválra, ápoljuk a kapcsolatot!

Otthon élsz? Gyere ki az I love Zentára, ismerkedj meg az elvándoroltakkal.

Itt erősítheted meg részvételedet:

I love Zenta

Beszélgetés az elvándoroltakkal

Programunkat zentaZenta Község Önkormányzata támogatja a civil szervezetek számára meghirdetett 2015-ös pályázati kiírásának keretében.

 

 

 

Olvassátok el, hogy él a zentai származású Alzheimer-kutató Lipcsében, a kelta eredetű törpenyelvet tanulmányozó lingvista Helsinki mellett és hogyan emlékezik Zentára az, aki azt hitte, ott fogja leélni az életét.

The following two tabs change content below.
Csillik Blanka

Csillik Blanka

„Mikor a gyermek gyermek volt”, az utcabélieknek gyerekolimpiát szervezett, Kölyök-lapot szerkesztett osztálytársainak, verset fabrikált és Doorst hallgatott. Később Szegeden angolt tanult „középiskolás fokon”, egyetemi szinten Újvidéken, szerkesztő-újságíróvá Budapesten lett, ahol „a körúton járkál a november”, de eltéphetetlen szálak kötik a tájhoz, „a régi szerelmek lábnyomához”, hol tudja, „merre mennek, kik mennek az uton”. „Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!