Pénz az egyetemre!

Megindult egy program, mely a vajdasági magyar társadalom egy régi adósságát igyekszik törleszteni előttünk, fiatalok előtt. A Magyar Nemzeti Tanács neve tavaly júniusban az új választásokon és az azt megelőző névjegyzék-összeállításkor került a köztudatba. Most ismét sikerült figyelmünk középpontjába kerülniük. Most azonban nem egy a közösséget megosztó, hanem sokkal inkább összekötő és megmaradását elősegítő ügy kapcsán kerül szóba.

Magyar Nemzeti Tanács

Magyar Nemzeti Tanács

 A 2011-es tanévtől kezdődően egy ösztöndíjprogram keretében kívánják biztosítani a szülőföldön való felsőfokú tovább tanulásunkat. Személyes környezetemben is sajnos számos olyan esetről tudok, amikor valakinek azért kellett félbeszakítania, vagy talán végérvényesen abbahagynia tanulmányait, mert az anyagi lehetőségei nem engedték meg azok folytatását. Bár ma már tömegszámra ontják az egyetemek a diplomás fiatalokat, mégis gyakran nem gondolunk bele, mekkora anyagi áldozattal jár egy ilyen képesítés megszerzése. Még a viszonylag jobb módú családoknak is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, amikor gyermekük egyetemre indul, nemhogy a szegényebb vagy esetleg minimálbérért dolgozó szülőknek. Sokan emiatt mentek Magyarországra tanulni, mivel az ottani ösztöndíj-lehetőségeknek köszönhetően a jó tanulók az anyagi terhek egy részét levehették szüleik válláról. Sajnos azt kell hogy mondjam, a jó eredmény itthon édeskeveset jelentett ez idáig. A legjobbak, ha szerencséjük volt és a jelentős számú szerb konkurens közt is megfelelőnek ítélték pályázatukat, akkor 6600 dináros köztársasági és viszonylag könnyebben megszerezhető, 2700 dináros Kosztolányi-ösztöndíjban részesülhettek, mely a középiskolai fülnek nyilván jól cseng. Az egésszel csak az baj, hogy a kettő együttvéve is kevés volna, sőt az előbbiben a tovább tanuló magyar fiatalok több mint 90%-a szinte biztos, hogy nem fog részesülni. A lakás, a vizsgák, a tankönyvek, az oda-vissza való utazgatás és pozitívumként a nemzetközi viszonylatban rendkívül olcsónak mondható menza óriási költségeket jelentenek, és még nem is beszéltünk arról, hogy legszebb fiatal éveinket élve jólesne elmenni néhanapján szórakozni is. Ha mindezt párhuzamba állítjuk az átlagos bérszínvonallal, azt hiszem, bátran kimondhatjuk: egyetemre járni luxus!

Ennek kíván véget vetni a Magyar Nemzeti Tanács talán legjelentősebbnek nevezhető kezdeményezése, az MNT-ösztöndíjprogram. Közel 500 magyar nyelven érettségizett, állami költségre bejutott, elsőéves felsőoktatási hallgatót fognak havi 120–150 euró támogatásban részesíteni a terv keretében. Valljuk be, vannak családok, akik sajnos ennél kevesebből élnek. Egy ilyen összeg már valóban fedezni tudja borsos költségeinket, arról már nem is beszélve, hogy további pályázataink is sikerrel járhatnak. Akik minden helyzetben csak az anyagiakat mérlegelik, és azt hangoztatják, hogy mekkora hátrányban vagyunk, hogy anyanyelvünkön tanultunk, ezek után, úgy vélem, elismerhetik, átbillent mérleg! Mi ugyanúgy megpróbálkozhatunk a köztársasági és egyéb speciális ösztöndíjakkal, azonban a szerbül tanulók ki vannak zárva mind az MNT, mind a Kosztolányi pályázataiból. Az anyagi biztonság megér annyit, hogy esetlegesen megküzdjünk az első félévben a szerb nyelvvel! Sőt akár úgy is felfoghatjuk, hogy havi 120–150 euróért tanulunk nyelvet! Így már mindjárt jobban hangzik, nem?! Ennél könnyebben nem sokan fognak pénzt keresni az életben, az biztosra vehető! Tény, hogy nem könnyű feladat, azonban nemcsak a nyelvi felzárkóztatásban, hanem a felvételire való felkészítésben is támogatnak minket segédanyagokkal, illetve különórákkal.
Ezek után azt kell hogy mondjam, hogy hacsak az adott szakirány nem hiányszak a hazai egyetemeken, akkor anyaországunkban nem éri meg tovább tanulni. A csupán 30 fő számára lehetővé tett, nagyjából 65 eurós magyarországi miniszteri ösztöndíj igencsak szűkre szabott a fentiekhez viszonyítva. Szeretném továbbá eloszlatni azt a kételyt, hogy mivel Szerbia nem az Európai Unió tagja, ezért itthonról nincs lehetőségünk hosszabb-rövidebb külföldi áthallgatásra, világlátásra, nyelvtanulásra, tapasztalatszerzésre, vagy nevezzük, ahogy szeretnénk. Előttünk is ugyanúgy megnyílik külföldi diákcsereprogramok tömkelege, sőt a visegrádi ösztöndíjat említve a szerbiai egyetemekről érkezők nem 1500 euróban részesülnek egy félévre, hanem 2500-ban! Ami pedig a pályázatainkat csak erősíti szerb nemzetiségű konkurenseinkkel szemben, hogy a többnyire kötelező angol mellett még legalább kettő (gondolván a szerbre és a magyarra), de jó esetben három nyelvet beszélünk!
Nos, uniós csatlakozásunk után – ami, reméljük, egyetemi éveink végéhez közeledve már a küszöbön fog állni – pontosan ilyen szakemberekre lesz szükségük a nyugati befektetőknek vagy a szomszédos országok közül gazdaságilag leginkább terjeszkedő Magyarországnak. Van tehát reményünk, esélyünk, és ami a legfontosabb, van jövőnk szülőföldünkön!

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.02.10.

The following two tabs change content below.
Mátyus Ákos

Mátyus Ákos

1990. szeptember 12-én születtem, Zomborban. Egy kis szórvány magyar faluban, Nemesmilitcsen nőttem fel szüleimmel és bátyámmal. Ott jártam ki az általános iskolát, majd a szabadkai Politechnikai Iskolában végeztem középfokú tanulmányaim. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Karának politológia képzésére esett a választásom. Igyekeztem az általános tanulmányi követelményeken túlmenően elmélyedni egy-egy adott témakörben. Ennek során a kisebbségpolitika és a nemzetpolitika vált fő kutatási területemmé. Az alapképzés sikeres lezárása után szükségét érzetem politikatudományi szemléletmódom és ismereteim bővítésének, így a Gazdaságtudományi Kar keretében folytattam mesterfokú tanulmányaim. Az Árok-programmal a Vajdasági Szabadegyetemen kerültem kapcsolatba 2010-ben. Érdeklődéssel figyeltem munkájuk, majd a szakterületemhez kapcsolódó témákban biztatásukra magam is írni kezdtem.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!