Piszkos színházzá avanzsált az A38 egy éjszakára

A Prljavo kazalište első frontembere bebizonyította, hogy punk maradt

Amikor az első ex-yu nagyágyú lépett fel a hajón, akkora gombóc volt a torkomban, hogy egész nap egy falat se ment le rajta. Az utolsó pillanatig az interjúra készültem, bemagoltam a nyelvtanilag helyes kérdéseket. A para persze fölöslegesnek bizonyult, Željko Bebek, az Bijelo dugme egykori frontembere angyali türelemmel hallgatta és válaszolta meg kérdéseinket. Žera, a Crvena jabuka énekese már okozott némi meglepetést azzal, hogy a beszélgetést – a dohányzási tilalom miatt – a rakparton parkoló turnékombiban bonyolítottuk le, de őt is a sztereotip balkáni lezserség jellemezte. Teljes nyugalommal vártam hát Davorin Bogović, a Prljavo kazalište legendás énekesének fellépését a legutóbbi YU-partyn.

Davorin Bogović

Davorin Bogović

A „Piszkos színház” első énekese új formációjával, a Davorin i Bogovićival (tagok: Davorin Bogović Rinči – ének, Ernest Vinković – gitár, Boris Hrepić Hrepa – basszusgitár, Tomislav Hajak Migač – dobok) lépett színpadra, és annak ellenére, hogy az egyik legismertebb számukkal, a Crno bijeli svijettel indítottak (amire a közönség is rendesen beindult), nem tartották meg ezt a fonalat. Egymást követték a Horvátországban népszerű, új punkos beütésű szerzemények, mint a Neka te nista ne brine, Krenimo, vagy a Dobar vetar u ledja. A bandából elnyűhetetlen életigenlés és energia sugárzott, Bogović szemében pedig valamiféle (nomen est omen) non-konformista isteni hév fénylett. A koncertből hol ringatózva, hol fejet rázva vettem ki a részem és végig vártam a csavart, mert éreztem, hogy turpisság van a dologban. És tényleg. A kitartóan tombolók a végén megkapták jutalmukat, a régi sláger-bonbonokat. Visongva ugráltunk értük.

kaz 9
Mint a régi szép időkben, a backstage-beli beszélgetést megint Letenyei Bea rádiós kolleginával folytattuk. Amíg Bogović lábadozott és kifújta magát, a rendkívül közvetlen basszusgitáros, Boris Hrepić (Hrepa) tartott bennünket szóval. Elmesélte, hogy kicsi gyermekei hajnalok hajnalán felverték az indulás napján, ezért holtfáradtan érkezett Budapestre, de a színpadon újra erőre kapott és teljes gőzzel nyomta végig a fellépést – ezt tanúsíthatjuk.

kaz 7
Bogović olyannyira beleadott apait-anyait, hogy aggódó kollégája még interjú közben is odajött törölgetni izzadt fejét, hogy meg ne fázzon. Az énekes az újságírói kérdésekre kedvesen, olykor punkosan őszintén, nyersen válaszolt. A jugoszláv új hullám egyik emblematikus figurája ötven felett sem alkuszik meg, kimondja, amit gondol. A Crvena jabukáról is szólt, szerinte „ég és föld” a különbség közöttük, és Bebekkel sem érzi úgy, hogy egy húron pendülnének, viszont elismeri, hogy van valamiféle „mágia” abban, amit leegyszerűsítve ex-jugoszláv zenének szoktunk nevezni.

kaz 3

Úgy érzi, a mostani generáció kómában van, és nem születnek olyan örökzöld slágerek, mint korábban. Rólunk, magyarokról jó véleménnyel van, zenekarának nevét tökéletesen ejti ki nyelvünkön. Sőt még azt is elárulta, hogy életében két magyar lányhoz volt köze…

                                                                                                                                                 Csillik Blanka

Interjúnk Davorin Bogovićtyal:

Két nevetés közé ékelt társadalmi kérdések

A Yu-party keretében vetítették először Magyarországon a boszniai származású rendezőnő, Jasmila Žbanić Szerelemsziget (Otok ljubavi) című Arany Medve-díjas filmjét az A38 koncerttermében.

kaz 11

Magamban pikk-pakk összeraktam a film várható cselekményét és előfeltételezéseim részben be is igazolódtak. Milyen is lehetne egy romantikus vígjátékként hirdetett mozi, ráadásul egy gyönyörű horvát szigeten? Egyből szerelmi kalandra gondoltam, afférra, ami feldobja a nyaralni vágyók napjait. Tulajdonképpen nem is tévedtem (akkorát). A film első jeleneteiben további alátámasztásokat nyer sztereotipikus elméletem, hiszen látjuk, hogy főszereplő házaspárunk nem mindenben pendül egy húron. Grebo (Ermin Bravo) boszniai származású férfi, aki bejárta Európát, zenei producerként dolgozik. Francia felesége, Liliane (Ariane Labed) kertépítész, Boszniában ismerkedtek meg, majd ott is maradtak és várják leendő gyermeküket. Nyaralásuk idillinek mondható, de érezzük, hogy házasságuk korántsem zökkenőmentes. A férfi harsánysága, kirobbanó energiája néha sok a halk, visszahúzódó, kifinomult francia feleségnek. Majd menetrendszerűen megérkezik a romantikus vígjátékok szinte kötelező szereplője: a harmadik nő. A szigeten dolgozó Flora (Ada Condeescu) azonnal megbabonázza a férfit. Azonban itt megállítanék mindenkit, aki egy pillanatra is elhitte, hogy egy lagymatag, mondhatni kommersz témájú filmről beszélünk: Flora ugyanis, mint az nagyon hamar kiderül, a francia feleség fiatalkori szerelme.

Innentől a rendezőnő igazi helyzetkomikumokkal operál, ami főleg abból származik, hogy a férfi mit sem sejt felesége múltjáról. A rendezőnő témaválasztása nem nevezhető unalmasnak vagy limonádénak, hiszen olyan fontos társadalmi jelenségeket tár a szemünk elé, mint a poliámoria vagy a homoszexualitás. Nem biztos, hogy szerencsés ilyen komoly témákat vígjáték-köntösbe bújtatni, a komédia – számomra – helyenként igen szívszorító jelenetekbe ment át, hiszen láttam mindhárom fél szenvedését a kialakult helyzet miatt. Ez zavaró volt annak fényében, hogy még le sem törlődött az arcomról az előző poén után maradt mosoly. Liliane nem képes dönteni fiatalkori szeretője és gyermeke apja között, mindkettőjüket egyformán szereti, ez szüli a film fő konfliktusát. Jasmila Žbanić komédiája helyenként elakad, majd megáll kicsit erőt gyűjteni – a film és a néző is –, hogy újra megnevettethessen. Kockázatos kalandozás humor és fájdalom határmezsgyéjén, de működik. Ajánlom mindenkinek, aki két nevetés között társadalmi kérdéseken is szeret merengeni.

                                                                                                                                                   Novák Sára

Fotók: Kovácsevics Géza, Thurzó Zsófia

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.