„A politika túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra lehetne hagyni”

Egyetemista vélemény a Korhecz-estről

Ifj. dr. Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács korábbi (2010-2014) elnökének Merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács? – Egység és sokszínűség néven futó fellépéseinek két állomása között vagyunk. Május 7–én, csütörtökön a zentai Royal Hotelben zajlott le az első, holnap (május 14.) pedig a szabadkai Új Városháza nagytermében kerül sor a beszélgetéssorozat második felvonására. Az utóbbi időben másról  sem szólt a vajdasági alternatív és (részben) a mainstream média, mint a VMSZ–MNT mizériáról, melynek egyik gyújtópontja épp a Családi Körben megjelent kétrészes Korhecz-interjú volt.

Charles De Gaulle (fotó: www.aphorism4all.com)

Charles De Gaulle (fotó: www.aphorism4all.com)

Mivel a terítékre kerülő témák némelyike közvetlenül érinti az egyetemistákat, fontosnak tartom, hogy mi is elmondjuk, elmondhassuk a véleményünket. Ahogy Charles De Gaulle tábornok, későbbi francia miniszterelnök mondta: a politika túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra lehetne hagyni.

Nem tudtam részt venni a zentai esten, ebből adódóan azt sem tudhatom, milyen hangulat uralkodott a teremben, milyen érzelmek szabadultak fel Kókai Péter beszélgetőtársából és a nézőkből. A YouTube-ra azonban felkerült az est felvétele, így utólag én is meg tudtam nézni a több mint egyórás eszmecserét.

Az est folyamán számos kérdésről szót ejtettek, ezek közül a mi szempontunkból a két legfontosabb téma talán az ösztöndíjprogram és a kivándorlás volt. Az egyetemistáknak nyújtott támogatást szinte mindenki rendkívül hasznos kezdeményezésnek tartja, köztük én is. „Ha egy kisebbségi közösség ki akar mászni abból a mocsárból, amiben van, nincs kézenfekvőbb lehetőség, minthogy a képzésébe, a versenyképességébe fektessünk bele.” – támasztotta alá a program fontosságát Korhecz. Látnunk kell azonban, hogy a rendszer több sebből vérzik. Egyetlenegyszer kell teljesíteni a feltételeket, és aztán egy éven keresztül havonta kapod a pénzt, még akkor is, ha az egyetemi városban éppen mindent csinálsz, csak nem a tanulmányaidra fókuszálsz. Rengeteg „egyetemistát” ismerek, akik nem járnak be előadásokra, egyetlen vizsgát sem tettek le, mégis boldogan éldegélnek a havi 90-150 euróból, ügyesen kijátszva a rendszert. Ilyenkor azért kicsit becsapottnak érzem magam sokakkal egyetemben, hiszen közben olyanok nem kapják az ösztöndíjat, akik megérdemelnék. A pletykák szerint ez már nem sokáig lesz így, ugyanis az MNT szigorúbban ellenőrzi majd a tanulók teljesítményét. Sokan utálják a havi jelentések kitöltését, de engem csöppet sem zavarna, ha év közben is ránéznének, ki hány vizsgát abszolvált sikeresen. A baj csak az, hogy ez igencsak utópisztikus elvárás egy olyan intézménnyel szemben, amely az űrlapok kitöltésének dátumát is folyamatosan halasztgatja, ahelyett, hogy megvonná az egyhavi támogatást a szabályszegőktől.

Az ösztöndíjszerződések 2014 októberi ünnepélyes aláírásán (www.magyarszo.com)

Az ösztöndíjszerződések 2014. októberi ünnepélyes aláírásán (www.magyarszo.com)

Az emigráció már jóval összetettebb probléma. Esetemben a kivándorlás nem opció. Ne próbálj meggyőzni, nem fogok elmenni! Lenne rá lehetőségem, de mégsem. Ha te akarsz, hajrá, de engem hagyj békén!

Ha úgy döntesz, hogy veszed a sátorfádat, ezt kétféleképpen teheted. Az első verzió, hogy bepakolsz a hátizsákodba, és hátra se nézel. A másik lehetőséged pedig, hogy összecsomagolsz, elmész, de segítesz az itthoniaknak. Nem feledkezel meg rólunk, követed a híreket, tartod a kapcsolatot a családoddal, barátaiddal, s ha úgy adja a helyzet, külföldi tapasztalatokkal, az ott megszerzett anyagi biztonsággal hazatérsz és segítesz.

.

.

Hogy mit tehetsz? Egyre erősebben munkálkodik bennem az az érzés, hogy a mi generációnknak kell kihúznia a csávából Vajdaságot. A beszélgetés egy pontján Korhecz is arról beszélt, hogy nem az MNT-től, hanem tőlünk, egyénektől és a közösségtől függnek a dolgok leginkább. „Nem mindenkinek ugyanaz a szerepe az életben (…), de mindenki tehet.” Nemcsak a másik, nemcsak a szomszéd, de mi magunk is.

Az est végén a közönség is lehetőséget kapott a kérdezésre, elsőként Bózsó István ragadta meg a mikrofont. Ő is egy ideig Magyarországon élt, majd visszatért és Vajdaságban kavarta fel az állóvizet a Második Nyilvánosság Facebook-csoport megalapításával. Hasonló példa Magyarországon Várady Zsolt, az iWiW alapítója. Az első magyar közösségi oldallal aratott sikerei után Berlinbe költözött, majd hazatért és a vállalkozói szférában töltött néhány éves vergődést követően azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy feljelentette a Magyarországon 1990 óta működő összes parlamenti pártot (15-öt), mondván adórendszereikkel élhetetlen országot teremtettek. Majd ő lett a tavaly évvégi tüntetések egyik szimbolikus civil aktivistája.

(fotó: Beliczay László - MTI)

(fotó: Beliczay László – MTI)

Bármennyire is menekülünk a gondolat elől, Vajdaság jövője mi vagyunk. Ha azt akarjuk, hogy maradjanak itt utánunk is generációk, most kell elkezdeni élhető közeget teremteni. Magunknak valóban könnyebb lenne ezt külföldön valóra váltani, Vajdaságban viszont nélkülünk nem fog megvalósulni soha.

Fehér Miklós

The following two tabs change content below.
Fehér Miklós

Fehér Miklós

Abban az évben születtem, amikor meghalt Kurt Cobain és megszületett Justin Bieber. Kicsit szégyellem is magam emiatt, szóval azóta próbálom jóvá tenni a dolgokat. Polihisztor szeretnék lenni egy polihisztormentes világban. (Újság)írok, olvasok, tanulok (valamit minden nap). A kurblimadarat is keresem, de eddig még csak a hangját hallottam, és utálom, ha megkérdezik hogy vagyok, mert soha nem tudok őszintén válaszolni.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!