Profilok szépségversenye: ki kapja a koronát?

Avagy a sok imposztor között elveszik a világbéke

Azt mondják, tizenévesen vagy a legbizonytalanabb: elég nagyok-e azok a mellnek nevezett izék ott rajtad, vagy nem túl nagyok-e a többiekéhez képest; ki merd-e nyomni a pattanást az orrod közepén (esküszöm, nekem pont ott van most egy), vagy inkább ne, mert mi van, ha hét másik jön helyette gyászolni; kikerekedett-e már elég nőiesre a csípőd, vagy állna már meg a kerekedésben, az ég szerelmére…

(A fotók illusztrációk)

(A fotók illusztrációk)

Aztán, azt mondják, véget ér a drasztikus változások időszaka, te meg továbbtanulsz, dolgozol, házasodsz, elválsz, szóval akad fontosabb dolgod is, mint hogy elhelyezd magad az osztályod képzeletbeli vonzósági kontinuumán. Azt mondják, a pattanások elmúlásával az aggodalmaid is elmúlnak, és ugye felnőtté is érsz közben, tehát felfogod, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak a külsőknél.

eszter 7

Vajon jól mondják? A szépségverseny csak a tizenévesek játéka?

Van ez a lány – mit lány, nő! – 23 éves, ötödéves egyetemi hallgató, tanárnak készül. Kifogástalan a modora és minden helyzetben képes illendően viselkedni (kés nélkül, csak villával aprítani, lapátolni a kaját nem számít illetlenségnek, apa!). Mosolygós és segítőkész. Naprakész a világ dolgaiban. Magabiztosan és meggyőzően érvel. Ápolt. Önálló. Megbízható. Kész felnőtt – vagyis biztos nem foglalkozik azzal, szép-e a többiekhez képest. Tudja, hogy ő szép, és mások is szépek, csak máshogy. Ezt természetesnek veszi. Nem érdekli már, hogy nincs ördögien csábos dekoltázsa, vagy, hogy a reggeli lapos poci vemheselefánt-hassá avanzsál a reggeli zabkása után, vagy, hogy lapul a haja, vagy, hogy nyaranta kiragyásodik a homloka.

Én nem tudok a fent leírt variációm lenni. Sokkal inkább az voltam tinédzserként. Az összehasonlítgatás nem volt olyan fontos. Miért lett az mostanra?

eszter 11

A közösségi oldalak akkoriban kezdtek el dübörögni, töltöttük is fel lelkesen a képeket magunkról – a barátnőimmel fotódélutánokat tartottunk, és a legjobb néhány kép röpült is a MyVIP-re szélsebesen. A különböző képszerkesztő módszerek még nem voltak olyan széles körben elterjedve, mindenki a valós önmagát vetítette ki a hálóra. Ezzel szemben ma elég egy egyszerű alkalmazás, aminek segítségével filteres szelfiket lőhetsz magadról, és olyan csábosan fogsz mutatni rajtuk, mint én ott lent, a profilképemen – ugye nem hitted, hogy úgy nézek ki élőben? Áh. Az a kép azt a lányt tükrözi, akit fent leírtam, akinek ilyen idősen lennem kéne. De túl sok a módosított inger, és a legőrültebb az egészben, hogy úgy is hatnak rám, hogy megtapasztaltam: ugyanilyen képet én is tudok készíteni magamról, sőt, talán még az én megkreált profilom is hozzájárul valakinek a negatív énképéhez.

eszter 9

Hihetetlen, hogy az Y-generáció tagjaként még ennyire tud manipulálni az a virtuális illúzió, amiből minden nap megkapom az adagom. Hogy a Facebookon csillogó fotók miatt ilyen fontossá vált most, a húszas éveimben, hogy én vajon a skála melyik végéhez állok közelebb: csini vagy rút?

Azért lennék ennyire bizonytalan, mert nem érzem a profilomat versenyképesnek a többiekéhez képest, valós magamat versenyképesnek Facebook-énemhez képest? Mi történne, ha kollektívan levedlenénk online álarcainkat? Ha nem lenne több Instagram-kilogramm, Twitter-filter-kókler? Lehetnék belül is az, aminek kívülről tűnhetek, és amilyennek lennem kéne: magabiztos, belevaló fiatal nő?

eszter 10

A Beépített szépségben a szépségverseny összes résztvevője határozottan állítja: legnagyobb vágyuk a világbéke. Minél többször hangzik el ez a gyönyörű szó, annál mesterkéltebb lesz, egyre elveszti magától értetődő jellegét. Mindenki úgy érzi, ki kell mondania, hogy vágyik rá, különben lemarad. Ugyanígy: minél több a tökéletesre maszkírozott arc a Facebookon, annál inkább elveszik az a természetes érzés, amit utoljára tizenhat évesen tapasztaltam: hogy szép vagyok, csak attól, hogy létezem.

Engem kimerített a versengés. Facebookbékére vágyom. Facebookbéke – világbéke. A koronát meg vigye, aki akarja.

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.