Profilok szépségversenye: ki kapja a koronát?

Avagy a sok imposztor között elveszik a világbéke

Azt mondják, tizenévesen vagy a legbizonytalanabb: elég nagyok-e azok a mellnek nevezett izék ott rajtad, vagy nem túl nagyok-e a többiekéhez képest; ki merd-e nyomni a pattanást az orrod közepén (esküszöm, nekem pont ott van most egy), vagy inkább ne, mert mi van, ha hét másik jön helyette gyászolni; kikerekedett-e már elég nőiesre a csípőd, vagy állna már meg a kerekedésben, az ég szerelmére…

(A fotók illusztrációk)

(A fotók illusztrációk)

Aztán, azt mondják, véget ér a drasztikus változások időszaka, te meg továbbtanulsz, dolgozol, házasodsz, elválsz, szóval akad fontosabb dolgod is, mint hogy elhelyezd magad az osztályod képzeletbeli vonzósági kontinuumán. Azt mondják, a pattanások elmúlásával az aggodalmaid is elmúlnak, és ugye felnőtté is érsz közben, tehát felfogod, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak a külsőknél.

eszter 7

Vajon jól mondják? A szépségverseny csak a tizenévesek játéka?

Van ez a lány – mit lány, nő! – 23 éves, ötödéves egyetemi hallgató, tanárnak készül. Kifogástalan a modora és minden helyzetben képes illendően viselkedni (kés nélkül, csak villával aprítani, lapátolni a kaját nem számít illetlenségnek, apa!). Mosolygós és segítőkész. Naprakész a világ dolgaiban. Magabiztosan és meggyőzően érvel. Ápolt. Önálló. Megbízható. Kész felnőtt – vagyis biztos nem foglalkozik azzal, szép-e a többiekhez képest. Tudja, hogy ő szép, és mások is szépek, csak máshogy. Ezt természetesnek veszi. Nem érdekli már, hogy nincs ördögien csábos dekoltázsa, vagy, hogy a reggeli lapos poci vemheselefánt-hassá avanzsál a reggeli zabkása után, vagy, hogy lapul a haja, vagy, hogy nyaranta kiragyásodik a homloka.

Én nem tudok a fent leírt variációm lenni. Sokkal inkább az voltam tinédzserként. Az összehasonlítgatás nem volt olyan fontos. Miért lett az mostanra?

eszter 11

A közösségi oldalak akkoriban kezdtek el dübörögni, töltöttük is fel lelkesen a képeket magunkról – a barátnőimmel fotódélutánokat tartottunk, és a legjobb néhány kép röpült is a MyVIP-re szélsebesen. A különböző képszerkesztő módszerek még nem voltak olyan széles körben elterjedve, mindenki a valós önmagát vetítette ki a hálóra. Ezzel szemben ma elég egy egyszerű alkalmazás, aminek segítségével filteres szelfiket lőhetsz magadról, és olyan csábosan fogsz mutatni rajtuk, mint én ott lent, a profilképemen – ugye nem hitted, hogy úgy nézek ki élőben? Áh. Az a kép azt a lányt tükrözi, akit fent leírtam, akinek ilyen idősen lennem kéne. De túl sok a módosított inger, és a legőrültebb az egészben, hogy úgy is hatnak rám, hogy megtapasztaltam: ugyanilyen képet én is tudok készíteni magamról, sőt, talán még az én megkreált profilom is hozzájárul valakinek a negatív énképéhez.

eszter 9

Hihetetlen, hogy az Y-generáció tagjaként még ennyire tud manipulálni az a virtuális illúzió, amiből minden nap megkapom az adagom. Hogy a Facebookon csillogó fotók miatt ilyen fontossá vált most, a húszas éveimben, hogy én vajon a skála melyik végéhez állok közelebb: csini vagy rút?

Azért lennék ennyire bizonytalan, mert nem érzem a profilomat versenyképesnek a többiekéhez képest, valós magamat versenyképesnek Facebook-énemhez képest? Mi történne, ha kollektívan levedlenénk online álarcainkat? Ha nem lenne több Instagram-kilogramm, Twitter-filter-kókler? Lehetnék belül is az, aminek kívülről tűnhetek, és amilyennek lennem kéne: magabiztos, belevaló fiatal nő?

eszter 10

A Beépített szépségben a szépségverseny összes résztvevője határozottan állítja: legnagyobb vágyuk a világbéke. Minél többször hangzik el ez a gyönyörű szó, annál mesterkéltebb lesz, egyre elveszti magától értetődő jellegét. Mindenki úgy érzi, ki kell mondania, hogy vágyik rá, különben lemarad. Ugyanígy: minél több a tökéletesre maszkírozott arc a Facebookon, annál inkább elveszik az a természetes érzés, amit utoljára tizenhat évesen tapasztaltam: hogy szép vagyok, csak attól, hogy létezem.

Engem kimerített a versengés. Facebookbékére vágyom. Facebookbéke – világbéke. A koronát meg vigye, aki akarja.

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!