Az elszigetelődés csapdái

Társas viszonyainkra helyezték a hangsúlyt a magyar Pszichológia Napján

Ahogy beérek a budapesti ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kazinczy utcai épületének aulájába, már zsong a sok fiatal, az idősebb generációk is özönlenek be – mindannyian információmorzsákat szeretnének ma összeszedni. Első lépésként elveszek egy programfüzetet, majd a Mindennapi Pszichológia standjánál gátlástalanul felmarkolok öt darab újságot a szabadon elvihető példányokból és helyet foglalok a közönség soraiban. Ezzel kezdetét veszi a Pszichológia Napja.

pszi-6

.

1928. február 24-én hoztak egy határozatot, miszerint a „lélek művelésére hivatottaknak” legyen egy tudományos szervezete, így született meg a Magyar Pszichológiai Társaság –˜˜ meséli a jelenlegi elnök, dr. Oláh Attila. Ezek után 2009-ben ezt a napot avatták a magyar pszichológia ünnepévé. Feltehetjük a kérdést: vajon mi célból? A társaság elnöke elmondta, hogy egyik legfontosabb feladatuk a pszichológiatudomány művelőinek összefogása, érdekeik képviselete. Ami azonban számunkra érdekes és fontos, az az elhatározás, hogy a pszichológia legyen mindenkié! Nemcsak tisztelgés ez a tudomány művelői előtt, hanem a legaktuálisabb kutatási eredmények bemutatásával a szervezők célja népszerűsíteni a pszichológiát, és eljuttatni néhány olyan gondolatot a hétköznapi emberhez, amivel gazdagabban térhet haza. Az utóbbi évtizedekben megjelent az igény, hogy ne csak a betegségekkel foglalkozzanak, hanem a fejlesztéssel, a boldogság és a pozitívumok kutatásával is; ne csak az izolált individuum legyen a középpontban, hiszen társas lények vagyunk. Így született meg a rendezvény központi tematikája is „Társas viszonyaink” címmel.

A nap folyamán elhangzottakból szemezgetek az alábbiakban.

„A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot.” (Mark Zuckerberg)

Életünk minden egyes napján döntéseket hozunk. Nem csak azt találjuk ki, mit együnk ma vagy kivel menjünk szórakozni, hanem döntünk a karrierünket, párkapcsolatunkat is meghatározó kérdésekről, melyek hosszú távon is nagy befolyással lehetnek életünkre. Első előadóként Faragó Klára, az ELTE PPK Gazdaság- és Döntéspszichológiai Intézet vezetője mesélt kockázatvállalással kapcsolatos elhatározásainkról, és elmondta, hogy ma már egyáltalán nem állja meg a helyét a hagyományos és klasszikus közgazdaságtani modell, miszerint döntéseinket racionális úton hozzuk meg, mérlegelve a lehetséges következményeket, a számunkra legtöbb hasznot hozó opciót választva. Ennél sokkal árnyaltabb a kép, személyes és kulturális tényezők is befolyásolnak bennünket, és sokszor egyáltalán nem hozunk racionális döntéseket. Például ugyanazon dolog megítélése eltérő lehet attól függően, hogy a várható siker vagy a kudarc kerül-e előtérbe (a szakirodalomban ezt hívják keretezésnek vagy framingnek). A nyereségeket kisebbnek, az ugyanakkora veszteséget nagyobbnak értékeljük: kevésbé örülünk, ha találunk 1000 dinárt, és jobban szomorkodunk, ha elveszítünk ugyanannyit. Az emberek többségére a kockázatkerülés jellemző, mivel nem szeretjük azt, ami kiszámíthatatlan, igyekszünk elkerülni a veszteségeket, vagy elhárítani a felelősséget. Viszont ha adaptív módon vállaljuk a kockázatot (nem úgy, mint a serdülők vagy bűnözők, akik inkább felelőtlenül, élménykeresés céljából, vagy személyiségzavaruk miatt), akkor az egyéniségünk fejlődésével járhat, és csak gyarapodhatunk általa. Egyfajta célként fogalmazható meg, hogy képesek legyünk az optimális mértékű kockázat vállalására.

.

A TÖKÉLETES MANIPULÁTOROK

Bereczkei Tamás a Pécsi Tudományegyetemről az élősködő embertársaink típusát mutatta be, akikről előbb-utóbb kiderül, hogy leginkább csak magukkal törődnek és hidegen hagyják mások érzései. Ők a tökéletes manipulátorok, a machiavellisták. Másokra csupán mint eszközként tekintenek, hogy saját céljaikat elérhessék. A hazai kutatásokból is kiderült azonban, hogy semmivel sem okosabbak nálunk, érzelmi intelligenciájuk, elmeolvasási képességük sem jobb az átlagosnál. Arra viszont hajlamosabbak, hogy beleképzeljék magukat mások gondolataiba, és találgassanak, mi zajlik a másik fejében.

.

Bereczkei Tamás előadása a machiavellistákról

KISZAKADÓ CSOPORTOK

Ehmann Bea, az MTA TTK munkatársa egészen más vizekre evezett: olyan extrém kutatási területet mutatott be, mint az űrpszichológia. Orosz közreműködéssel vizsgálja a társas elszigeteltség különböző formáit. Olyan helyzetekre kell gondolnunk, amikor kisebb embercsoportok együttesen átmenetileg kiszakadnak a társadalomból, mint például a sarkkutatók, űrhajósok stb. Ennek a gyakoribb és hétköznapibb példája, amikor idős személyek egyedül maradnak sokszor reménytelen élethelyzetben. Hangsúlyozta: fontos, hogy felismerjük az elszigeteltséget és segítsünk embertársainknak megküzdeni az ilyen szituációkkal.

.

ÜZENET HAZA

Lan Ahn Nguyen Luu

Nguyen Luu Lan Anh

A nap vége felé újra bebizonyosodott, hogy lehetőséget kell találni abban, ha az ember kisebbségi. Nguyen Luu Lan Anh, az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ vezetője (akinek Vietnamban kezdődő életútja megérne egy önálló cikket) magyarországi kisebbségi és többségi fiatalokkal végzett kutatásai azt mutatják, hogy a különböző identitások gyakran megférnek egymás mellett. Eltérések lehetnek mind az egyén, mind a család és a közösség szintjén, de sikeresen meg lehet küzdeni a nehézségekkel és érdemes kiaknázni az erősségeket. Ha biztos etnikai-kulturális identitással rendelkezünk, pozitívabban és nagyobb elfogadással fordulunk más csoportok felé, és könnyebben integrálódunk a társadalomba. Kell ennél üdítőbb végszó? A délután folyamán még több előadás és műhely is várta a látogatókat, én pedig este már úton voltam Vajdaságba, hogy elmeséljem, mit hallottam aznap a pszichológiáról.

The following two tabs change content below.
Dobrotka Katinka

Dobrotka Katinka

Szeretem nézni a metrón az embereket és közben mindenfélét gondolni róluk. Érdekesek, és én épp emiatt tanulok pszichológiát. Budapesten mindig zsongás van, ezért olyan jó az adai Tisza-parton. Általában éjjel-nappal zenét hallgatok és fontos, hogy mindennap tanuljak valami újat: „menni csak menni/látásra-szomjas/epedő szemmel/hetedhét országon/óperenciás/tengeren is túlra/a pillanatért" (Kányádi Sándor).
Dobrotka Katinka

Legutóbbi írásai: Dobrotka Katinka (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!